A kapcsolt vállalkozások között megvalósuló tranzakciók esetében általánosan megfogalmazható az az elvárás, mely szerint az adóügyeikben történő eljárás során a piaci ár elvét kell figyelembe venniük. Ez jelenik meg az Art. (2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről) egyik alapelvében:

„A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.” (Art. 3. § (2) bek.)

Az Art-nek a kapcsolt vállalkozások meghatározására nincs önálló definíciója, a 7. § 28. pontjában az alábbiak szerint fogalmaz:

Kapcsolt vállalkozás: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) szerinti kapcsolt vállalkozás. Esetei összefoglalva:

• szavazati többségen alapuló többségi befolyás (50% feletti szavazati arány, közeli hozzátartozók szavazatainak összeszámítása),
• meghatározó befolyáson alapuló többségi befolyás (vezetők kinevezése, együtt szavazás, stb.)
• külföldi telephely,
• ügyvezetés egyezősége.

Tehát ha egy vállalkozásnak vannak Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozásai, akkor a velük megvalósuló ügyleteik során a szokásos piaci ár alapulvételével kell eljárni, amikor az adókötelezettségeket megállapítja. A szokásos piaci ár fogalmát is a Tao. tv-ben találjuk meg.

Szokásos piaci ár: amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. (Tao. tv. 18. § (1) bek.)

A szokásos piaci ár meghatározására szolgáló módszerek a Tao. tv. 18. § (2) bek. alapján az alábbiak.

A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:

a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel, amely azt a – megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített – nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál;
e) nyereségmegosztásos módszerrel, amelynek során az ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;
f) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-e) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

Milyen adatokat érdemes és szükséges legalább nyilvántartani a kapcsolt vállalati tranzakciókról?

Adóévenként és kapcsolt vállalkozásonként legalább a következő adatokat érdemes rögzíteni, lehetőség szerint valamilyen táblázatos formában:

• Kapcsolt vállalkozás neve, adószáma, cégjegyzékszáma
• Tranzakció megnevezése
• Szerződés típusa (szóbeli, írásbeli) és száma
• Tárgyévben elszámolt összeg (adóévi teljesítések értéke, nettó)
• Alkalmazott szokásos piaci ár-megállapítási módszer (lásd fentebb felsoroltak)
• Összehasonlító adatok forrása
• Szokásos piaci ár, ártartomány
• Transzferár nyilvántartás készítési kötelezettséggel érintettség (igen, nem)
• Nyilvántartás készítési-kötelezettség alóli mentesülés esetén a mentesség oka
• Összevont vizsgálat esetén az összevonás oka
• Transzferár nyilvántartás elkészítésének időpontja
• Transzferár nyilvántartás módosításának időpontja

Néhány jellemző és speciális tranzakció, illetve tipikus módszerei és forrásai

A következőkben összeállítottunk néhány általánosan és ritkán előforduló kapcsolt vállalati tranzakciót, azok tipikus módszerét vagy módszereit, illetve a bizonyításhoz alkalmazható forrásokat (természetesen csak példa jelleggel). Fontos kiemelni, hogy minden tranzakció egyedi, azt az ügylet és szerződés, valamint a körülmények egyedi jellege alapján kell vizsgálni és minősíteni az összehasonlító elemzés (lásd OECD Transzferár irányelvek) segítségével.

Jellemző tranzakciók

Speciális tranzakciók

A legtöbb esetben azonban nem áll rendelkezésre megfelelő módon összehasonlító ár, így további megoldások után szükséges kutatni, ehhez nyújthat támpontot az, hogy minden esetben azt szükséges modellezni: független felek hogyan jártak volna el összehasonlítható tranzakció esetében összehasonlítható körülmények között.

* * *

Amennyiben transzferárban érintett szakember vagy és szeretnél átlátható képet kapni a kapcsolt vállalati viszonyról, szeretném figyelmedbe ajánlani a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2019. szeptember 16-án tartandó Transzferár nyilvántartás készítés szabályai című előadásomat, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz!