A mai írásomban a közokirat hamisítás egy kevéssé ismert esetkörével foglalkozom, melyről kevés cégtulajdonos gondolná, hogy akár egy üzletrész eladásával is megvalósíthatja. Az ún. intellektuális közokirat hamisításról lesz szó.

Mindannyian ismerjük a kkv szektor azon jelenségét, ha egy cég jelentős – költségvetés és mások felé fennálló – adóssággal terhelt, és ezt a problémát a tulajdonosok a cég eladásával próbálják meg orvosolni.

A bevett metódus ilyenkor, hogy a tulajdonosok színlelt szerződéssel olyan személyekre ruházzák át a társasági tulajdonrészüket, akik a társaságot valójában nem akarják tovább működtetni. A szerződés azért színlelt, mert a tényleges szerződési akarat a vevők részéről nem arra irányul, hogy cégbeli részesedést szerezzenek, és a céget működtessék. E személyek jobbára se az adott társaság tevékenységét, sem a céges működést magát nem ismerik, ahhoz kapcsolódó szakértelemmel nem bírnak. A vevők tényleges szerződési akarata az, hogy a szerződés aláírásáért ők maguk kapjanak ellenszolgáltatást, a céges üzletrészért ellenszolgáltatást nem fizetnek.

Az eladók szerződéses akarata szintén nem a társasági tulajdonrész átruházására irányul, hiszen az ekkor már csak passzívákat tartalmaz. Az ő valós céljuk az, hogy a céggel, a többségi tulajdonosával, illetve vezető tisztségviselőivel szembeni felelősség- és igényérvényesítés az elévülési idő elteltéig ne valósuljon meg, illetve hogy az esetlegesen még meglévő eszközöket adófizetés nélkül kivonják a cégből.

Ez a cselekménysor több bűncselekmény megvalósítását is magában rejtheti.

Jellemzően megvalósul a költségvetési csalás, ha a színlelt szerződés mögötti megtévesztő magatartás célja valamilyen adó behajtásának késleltetése, vagy meghiúsítása. Nem valósul meg ellenben ez a bűncselekmény, ha a cégnek nincs, vagy csak csekély (100.001,-Ft alatti) adótartozása van, és a színlelt üzletrész-átruházást más adósságtól való szabadulás motiválja.

A cég fantomizálása maga, egy külön bűncselekmény megvalósítását jelenti. A cég tulajdonosi köre, képviselője, illetve gyakran székhelyének színlelt szerződésen nyugvó megváltoztatása együtt jár azok cégnyilvántartásba való bejegyeztetésével. A cégnyilvántartás közhiteles nyilvántartásnak, azaz közokiratnak minősül. Az a cselekmény, melynek eredményeként egy közhiteles cégnyilvántartásba valótlan adatot jegyeztetnek be az egyes cégek tulajdonosi körére, székhelyére, egyéb cégadataira, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ún. intellektuális közokirat-hamisítást valósítja meg.

A Büntető Törvénykönyv 342. § (1) c) pontja értelmében aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A gondatlanságból elkövetett alakzat vétséget valósít meg, mely elzárással büntetendő.

A bűncselekmény tettese – azaz, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja – az a vezető tisztségviselő, aki megbízást (jogtanácsos estében utasítást) ad a cég jogi képviselőjének a változásbejegyzési kérelem benyújtására.

A tettessel azonos, vagy akár szigorúbb büntetésre számíthat az, aki a tettest a bűncselekmény elkövetésére rábírja. Ez a személy jellemzően valamelyik tulajdonos, vagy valamelyik vezető tisztségviselő, vagy akár többek, attól függően, hogy adott esetben a bizonyítékok kik ellen szólnak leginkább.

Az ügyletben közreműködő jogi képviselő is gyakran bűnsegédje a bűncselekménynek. Ha bebizonyítható, hogy az ügylet színleltsége számára ismert volt, mert pl. a felek valamelyike (akár az üzletrész átvevők, akár az átadók) korábbi ügyfele volt, vagy előtte történik az ellentétes irányú pénzátadás, a bűncselekmény megvalósításához való szándékos segítségnyújtás megvalósul. Nem kétséges a bűnsegédi minőség, ha a jogi képviselő visszatérően vesz részt cégek fantomizálásában, vagy esetlen ő maga hozza össze az „eladót” a „vevővel”.

Hasonlóképpen segítséget tud nyújtani a valótlan tartalmak cégnyilvántartásba való bejegyzéséhez az a könyvvizsgáló is, aki a Ctv. 61/B. § (3) bekezdésében hivatkozott közbenső mérleget hitelesíti, ha annak készítése során – bizonyíthatóan – tudomást szerzett az ügylet színleltségéről.

A tényállás (3) bekezdése nem hagy kétséget a felől, hogy csak kivételesen fordulhat elő, hogy az ügylet valamely szereplője elkerülje a büntetést a részvételért. A (3) bekezdés szerint, ugyanis aki gondatlanságból működik közre az intellektuális közokirat hamisítás mások általi megvalósításában, az vétséget követ el, és elzárással büntetendő.

Így felel tehát az a jogi képviselő és akár az a könyvvizsgáló is, aki a hozzá eljutó gyanús jelek ellenére nem érdeklődött az ügylet részletesebb tartalma iránt.

Hasonlóképpen felel az a kisebbségi tulajdonos is, aki úgy írta alá a színlelt üzletrész adásvételi szerződést, hogy nem kérdezte meg mi lesz a cég sorsa, és miért nem kap ő az üzletrészéért ellenértéket.

Ezért, kisebbségi tulajdonosként is érdemes minden üzletrészt érintő ügyletben kellő körültekintéssel eljárni, és nem automatikusan követni a tulajdonostársakat. Tartózkodjunk az olyan üzletrész adásvételi szerződés aláírásától, amely szerint üzletrészünkért annak névértékét kifizették, de ez a valóságban nem történik meg.

A gyanús ingyenes ügylet helyett elajándékozhatjuk üzletrészünket cégtársunknak is, ha ez számára elfogadható és vállalja az ingyenes vagyonszerzés kapcsán felmerülő bejelentési és illetékfizetési kötelezettség teljesítését.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016