Múlt heti írásunkban az ellenőrzés megkezdésével, illetve az ügyféli nyilatkozattétellel kapcsolatban gyűjtöttük össze a legfontosabb gyakorlati tudnivalókat.

Tarts velünk most is öt percre, és tudd meg, mire érdemes feltétlenül ügyelni a vizsgált adóalannyal szerződéses kapcsolatban álló/állt személy nyilatkozatával, valamint a tanúvallomással összefüggésben.

Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 48. § (1) bekezdése alapján – a tényállás tisztázása érdekében – a vizsgált adóalannyal szerződéses kapcsolatban álló (vagy korábban ilyen kapcsolatban állt) másik adózót, illetve adózónak nem minősülő magánszemélyt nyilatkozattételre hívhatja fel. Az ügyfél nyilatkozatával ellentétben, amely közvetlen szankciókkal nem kikényszeríthető, és amelyre a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) szabályai az irányadóak, az Art. 48. § (1) bekezdése alapján történő felhívás nyilatkozattételi kötelezettséget jelent a címzettek oldalán, amelynek nem teljesítése mulasztási bírsággal szankcionálható.

Az adózóval szerződéses kapcsolatban álló vagy állt személyek nyilatkoztatása nagyon gyakori bizonyítási eszköz az adóhatósági revíziókban, melynek útján – többek között, és jellemzően – a vizsgált adóalany üzleti partnereit (vevőit, szállítóit, könyvelőjét, adótanácsadóját), a volt és/vagy jelenlegi munkavállalóit, illetve – amit talán kevesebben tudnak – a vizsgált vállalkozás egykori törvényes képviselőit (volt cégvezetőket, ügyvezetőket, beltagokat, stb.) kötelez(het)i az adóhatóság az általa feltett kérdések megválaszolására.

Vegyük észre, hogy amíg a vizsgált adóalany hatályos törvényes képviselője számára a saját ügyében történő nyilatkozattétel csak egy „opció”, amellyel jogában áll nem élni, addig az egykori (a vizsgálat időpontjában már nem regnáló) törvényes képviselő(k) számára mindez – az Art. 48. § (1) bekezdése szerinti felhívás esetén – már kötelezettség. Nem árt tisztában lenni ugyanakkor azzal sem, hogy a vizsgált adóalany aktuális törvényes képviselője csak ügyfélként nem kötelezhető nyilatkozattételre; a revizorok által rutinszerűen alkalmazott technika, hogy a vizsgált gazdasági esemény körülményeiről az adózó törvényes képviselőjét nem ügyfélként, hanem a jogviszony „másik oldaláról”, a szerződéses partnernél elrendelt kapcsolódó vizsgálatban hívják fel – a már többször idézett Art. 48. § (1) bekezdése alapján – nyilatkozattételre, amelynek megtételére az illető személy a törvény betűje alapján így már kötelezett lesz (a szerzők álláspontja szerint amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy az előbb részletezett eljárási cselekményekre kizárólag azért kerül sor, hogy az ügyfél nyilatkozatát a revízió ilyen módon „kikényszerítse”, akkor ez az eljárás ellentétes a jogszabály szellemével).

Az adóhatóság természetesen nem csak azoktól a személyektől kérhet nyilatkozatot, akiket a vizsgált adóalanyhoz valamilyen szerződéses kapcsolat köt, vagy kötött; a revízió tanúvallomás megtételére kötelezhet tulajdonképpen bárkit, akiről alappal feltehető, hogy a vizsgált adóalanyról, annak gazdasági tevékenységéről, vagy valamely, az adójogi tényállás tisztázásához szükséges tényről, körülményről tudomása lehet. Ilyen személy lehet például egy szomszéd, vagy egy társasházi közös képviselő is, aki a vizsgált adóalany gazdasági tevékenységének tanúja lehetett (a tanúmeghallgatásra vonatkozó eljárási szabályokat a Ket. 53-55. §§-ai rögzítik).

Az Art. 48. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételre és a Ket. által szabályozott tanúmeghallgatásra vonatkozó rendelkezések több ponton megegyeznek, illetve összekapcsolódnak; az adózóval szerződéses kapcsolatban álló/állt személy és a tanú is egyaránt köteles nyilatkozatot tenni és ennek során az igazat előadni, továbbá ha személyes meghallgatásra kapott idézést, akkor az idézés időpontjában a hatóság színe előtt megjelenni, ugyanakkor a nyilatkozattevő – akárcsak a tanú – a nyilatkozattételt jogszerűen megtagadhatja, ha az az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná (Art. 48. § (2) bekezdése, illetve Ket. 53. § (3)-(4) bekezdései).

Jó tudni, hogy az idézés keretében személyes megjelenésre és szóbeli nyilatkozattételre, illetve tanúvallomásra felhívott személynek is lehetősége van arra, hogy a revíziótól – az idézésben megjelölt időpontot megelőzően, írásban – kérje az írásbeli nyilatkozat illetve tanúvallomás megtételének lehetőségét. Tapasztalataink szerint az adóhatóság többnyire – az utóbbi időkben pedig egyre inkább – teret enged ezeknek a kérelmeknek, amiről az érintettek jellemzően csak a revízió által részükre összeállított és kérésükre írásban megküldött kérdéssor útján értesülnek. Amennyiben a revízió írásban feltett kérdései még az idézésben megjelölt időpontot megelőzően megérkeznek, azzal a nyilatkozattételre/tanúvallomásra felhívott személyt az adóhatóság tulajdonképpen mentesítette a személyes megjelenés és szóbeli nyilatkozattétel alól, de amennyiben ez mégsem lenne egyértelmű, érdemes ezt megnyugtatóan tisztázni, elkerülendő, hogy a személyes megjelenési kötelezettség elmulasztása miatti esetleges jogkövetkezményeket.

Nézzük most meg ezeket a bizonyítási eszközöket a vizsgált adózó szemszögéből.

E körben mindenekelőtt az ellenőrzési cselekmények folyamatos nyomon követésének jelentőségét kell hangsúlyoznunk, amit elsősorban iratbetekintések, illetve a revíziótól kért felvilágosítások útján tudunk gyakorolni (az adózók ezen jogait az Art. 100. § (3) bekezdése rögzíti). Az adóhatóság ugyanis – a Ket. által szabályozott tanúvallomással ellentétben – sem előzőleg, sem utólag nem köteles a vizsgált adózót értesíteni az Art. 48. § (1) bekezdése alapján felvett, vagy megtett nyilatkozatokról (a közhiedelemmel ellentétben az ilyen nyilatkozat felvételéhez nem szükséges egyidejűleg a szerződéses partnernél kapcsolódó vizsgálat lefolytatása), ahogyan a zárt adatkezelést kérő tanú vallomásáról sem, melyeknek ugyanakkor döntő jelentősége lehet abban, hogy a revízió a vizsgált adójogi tényállást végső soron miként értékeli. Ha nem kísérjük figyelemmel naprakészen az ellenőrzési cselekményeket (akár saját magunk, akár megbízott képviselő útján), könnyen megeshet, hogy csak a számunkra terhes jegyzőkönyvi megállapításokból szerzünk tudomást mindezekről.

Az iratbetekintés során alkalmunk nyílik arra, hogy megismerjük az adóügyben tett nyilatkozatokat, tanúvallomásokat (még a zárt adatkezelést kérő tanú vallomásáról is lehet kivonatot kérni). Amennyiben ennek során azt tapasztaljuk, hogy valamely nyilatkozat, vagy tanúvallomás tényszerűtlen, félreérthető, vagy olyan mértékben hiányos, hogy azt a revízió valószínűleg a terhünkre szólóan fogja értékelni, akkor még az ellenőrzés alatt megtehetjük a szükséges lépéseket az ellenbizonyításra, illetve a javunkra szolgáló körülmények feltárása és bizonyítása érdekében, amely összehasonlíthatatlanul előnyösebb, mint a revízió által már valósnak elfogadott és kiértékelt, de téves nyilatkozatokkal, illetve az ezek alapján már jegyzőkönyvezett megállapításokkal egy jogorvoslati eljárásban szembe szállni.

Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a revízió – akár az ellentmondások tisztázása nélkül is – a terhünkre értékelheti a tényszerűtlen állításokat tartalmazó, vagy nem kellő körültekintéssel és részletességgel megtett nyilatkozatokat, tanúvallomásokat, ami igen jelentős kockázatot jelent. Ne legyünk hát restek még idejében megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ezeket a kockázatokat kiküszöböljük, illetve minimálisra csökkentsük!

Amennyiben már tudjuk (pl. a tőlünk bekért iratokból, vagy a revízió által részünkre feltett kérdésekből), hogy az adóhatóság mely konkrét gazdasági eseményt kívánja vizsgálni, vegyük fel a kapcsolatot az érintett partner képviselőjével, és tájékoztassuk őt a vizsgálat tényéről, valamint arról, hogy milyen kérdésekre számíthat az adóhatóság részéről. Érdemes lehet a partner részére a nekünk feltett kérdések közül a rá, illetve a vele folytatott üzleti kapcsolatra vonatkozóakat és az azokra adott válaszainkat (vagy azok tervezetét) is elküldeni, illetve a nyilatkozatokat még azok beküldése előtt egyeztetni, hogy felesleges ellentmondások ki se alakulhassanak. Hangsúlyozom, hogy ezzel senkit nem szeretnénk mások nyilatkozatának befolyásolására, vagy a valóság akár legcsekélyebb mértékű elferdítésére is bíztatni, mert az előbbieknek beláthatatlan és súlyos következményei lehetnek, ugyanakkor szakértőként nap mint nap tapasztaljuk, hogy olyan téves, félreérthető, vagy hiányos információ tartalmú kijelentésekből születnek jogvitás helyzetek, amelyek a nyilatkozatok, tanúvallomások megtétele során kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetőek lettek volna, utólag viszont már nehezen és kevés sikerrel magyarázhatóak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a nyilatkozattételre kötelezett, illetve a tanúvallomásra felhívott személy is minden további nélkül értesítheti a vizsgált adózót arról, hogy az ügyében nyilatkozattételre, tanúvallomásra hívta fel az adóhatóság. Ezzel a nyilatkozattevő semmilyen jogi rendelkezést nem sért meg, ahogy azzal sem, ha az adóhatóság által részére megküldött kérdéseket, vagy magát a nyilatkozatát a vizsgált adózó részére megküldi.

****

Amennyiben szeretnéd mélységében is megismerni az adóellenőrzésekre történő felkészülés eszköztárát, akkor jelentkezz a mai napon kedvezményesen az Adóellenőrzés a gyakorlatban címmel 2017. október 3-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!