A munkáltatói juttatások évek óta nagyjából változatlan szabályokkal működtek. Az őszi adócsomag benyújtásakor sem számítottunk jelentősebb változásra, aztán egymás után…
Feleslegessé vált használati tárgyaink értékesítése
Mire figyeljünk üzletszerűen, illetve értékhatár felett történő értékesítés esetén?
Ahogy azt mindannyian tapasztalhatjuk, az elmúlt évek során folyamatosan bővültek a lehetőségeink a már megunt, esetleg más okból feleslegessé vált tárgyaink értékesítési csatornáit illetően. Egyre több internetes, online piactérrel találkozunk, az internet a használtcikkek kereskedelmében is új távlatokat nyitott – és valóban, miért is őrizgetnénk ezen kisebb-nagyobb értékű vagyontárgyainkat, ha gyorsan és kedvező áron megszabadulhatunk tőlük? Az új értékesítési csatornák mellett változatlanul népszerűek a budapesti és vidéki bolhapiacok is.
Az esetlegesen felmerülő adókötelezettségekkel már ritkábban foglalkoznak az értékesítők, érdemes azonban a legfontosabb szabályokkal tisztában lenni, mivel az adóhatóság előszeretettel vizsgálódik ezen a területen is – a piacok ellenőrzése például folyamatos.
Használtcikk definíciót a személyi jövedelemadóról szóló törvény nem tartalmaz, ezen termékek egyszerűen ingóságnak tekinthetők, így az erre vonatkozó szabályok alapján kell rendeznünk esetleges adókötelezettségeinket.
Elsőként azt kell eldöntenünk, hogy értékesítési tevékenységünk üzletszerűnek minősül-e vagy sem. Mindegy tehát, hogy melyik értékesítési csatornát preferáljuk – nem ez fogja meghatározni azt, hogy milyen adófizetési kötelezettséggel kell számoljunk.
Az első döntésünk tehát mindenképpen mérlegelést igényel, az elhatárolás nem mindig egyszerű. Önmagában nem a termékek darabszáma lesz a döntő – hiszen értékesíthetjük egy alkalommal a teljes ifjúsági könyvtárunkat is, több száz kötettel – sokkal inkább az, hogy a tevékenységet rendszeresen, ismétlődő jelleggel végezzük-e, az így szerzett bevétel az értékesítő magánszemély megélhetése szempontjából számottevő-e – amennyiben így van, üzletszerű, gazdasági tevékenységről van szó.
Sokat nyom a latban a minősítés szempontjából az is, hogy milyen célból szereztük meg korábban az adott ingóságot – ha eleve értékesítési célzattal, úgy nyilván megáll az üzletszerű tevékenységgé minősítés. Amikor az értékesített termékeket magunk készítjük el (kézműves termékek, stb.), úgy szintén gazdasági tevékenységről beszélhetünk. Azonban a rendszeresség sem jelent feltétlenül üzletszerűséget – teljesen életszerű az is, hogy a feleslegessé váló tárgyainkat folyamatosan meghirdetjük, értékesítjük – ez még nem alapoz meg önmagában gazdasági tevékenységet.
Nézzük az első esetet, amikor a tevékenység még nem minősül üzletszerűnek. Ilyenkor külön adózó jövedelemről beszélhetünk. A következő, amit meg kell vizsgálunk, az eladási ár. Ezzel sokat nem kell bajlódnunk, mert az ügyletek jellemzően piaci áron köttetnek – ennek megvalósulását maga a rendszer (internetes hirdetési oldalak, stb.) biztosítja. Tudnunk kell azonban, hogy amennyiben mégis piaci ár felett értékesítünk, az eladási ár és a piaci ár közötti különbözet egyéb jövedelemként válik adókötelessé (ez alapvetően az esetleges visszaélések kiszűrése miatt van így). Általában tehát elmondhatjuk, hogy a bevételünk megegyezik az eladási árral.
Ezt követően az adóévben ilyen címen megszerzett összes bevételünket kell kiszámítanunk (lehet, hogy a könyvtár mellett eladtunk egy használt hűtőszekrényt is). Ha az összes bevételünk nem érte el a 600.000 Ft-ot, máris befejezhetjük a kalkulációt – nem lesz adófizetési kötelezettségünk és önmagában ezen ügyletek miatt adóbevallást sem kell benyújtanunk.
Hogyan járjunk el, ha a bevételünk meghaladta a fenti értékhatárt? Ilyenkor ki kell számítanunk a megszerzett jövedelmet, azaz a bevételeinket csökkentjük a megszerzésre fordított összeggel. Levonhatjuk még az értékesítéssel kapcsolatos kiadásokat is (például a hirdetési költséget), az értéknövelő beruházások értékét. Ez utóbbinak sajátos a definíciója: egyrészt minden olyan ráfordítás, ami az eszköz használhatóságát növeli, javítja, de ide sorolható az állagmegóvás is (ahol tehát használhatóságot illetően növekedés nem következik be, csupán az eredeti szint áll helyre) – ez utóbbi esetben azonban csak az értékesítést megelőző 12 hónapon belül felmerült ráfordításokkal számolhatunk, amennyiben azok értéke meghaladja az eladási ár 5%-át. Ha már nagyon régen jutottunk a vagyontárgyunkhoz és a szerzési érték nem felderíthető, a bevétel 25%-a lesz a jövedelem.
Ha kiszámoltuk a jövedelmet, sokszor szintén be is fejezhetjük a kalkulációt – tudjuk jól, hogy a használt holmikat jellemzően nem lehet annyiért értékesíteni, mint amilyen összegért szert tettünk rá – azaz ilyenkor nem is keletkezik jövedelem. De könyvritkaságokat is tartalmazó könyvárunk esetében ez nem biztos, hogy így van. Ha jövedelem keletkezik, annak összege is lényeges – ha nem éri el a 200.000 Ft-ot az adott adóévben, úgy nincs befizetési és bevallási kötelezettségünk.
Amennyiben a fenti értékhatárt meghaladja a jövedelmünk, a személyi jövedelemadó mértéke 15%, azonban további közterhekkel szerencsére nem kell számolnunk. Fontos, hogy ez esetben is csak a 200 ezer forint feletti rész után kell az adót megfizetni.
Az üzletszerű értékesítésre vonatkozó szabályozás részben megegyezik, részben eltér a fentebb bemutatottól. A jövedelem megállapításáig az előzőek szerint járhatunk el, de az már önálló tevékenységből származó jövedelem lesz. Teljes összegét 15%-os személyi jövedelemadó terheli, a 200.000 Ft-os mentesítéssel nem élhetünk. Emellett miután, mint önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapba tartozik, itt már egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is felmerül a magánszemély oldaláról – az adó és az egészségügyi hozzájárulás alapja a jövedelem 78%-a lesz.
Létezik egy sajátos szabály a fémhulladék értékesítésével kapcsolatban. Ezek ugyan ingóságok, de az adókötelezettség mégis eltérően alakul: a bevétel 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni, ilyenkor az adót a fémhulladék értékének kifizetéskor a kifizető levonja, bevallja és megfizeti. A magánszemélyre így egyéb teher nem hárul, bevallást sem kell benyújtania. Ha emellett ugyanezen magánszemély egyéb ingóság értékesítésből is bevételre tenne szert, úgy a fémhulladék értékesítése jogcímen megszerzett bevételt nem kell figyelembe vennie a 600 ezer forintos bevételi határ számítása során.
És végezetül: az üzletszerű értékesítés az adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettséggel is jár, adószámra is szükségünk lesz.
* * *
Ha kérdésed merülne fel a témakörben, jelentkezz február 5-ig kedvezményesen a Telephely keletkezése a társasági és a helyi iparűzési adó tekintetében – minősítési és bejelentési szabályok címmel április 5-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen megvitathatjuk azokat!
Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!
Értékelés, hozzászólás