A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 11. §-a felsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek nem járnak biztosítási kötelezettséggel. Amikor a természetes személy nem minősül biztosítottnak, teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy nincs nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékfizetés, de nincs az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (Eat.) szerinti 27 százalékos szociális hozzájárulási adó sem. Azért ezt az adót illetően jelenleg egy furcsa kivétel mégis csak van! Ráadásul visszamenőleg.

A Tbj. 11. § b) pontja szerint nem terjed ki a biztosítás a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, akinek munkavégzésére kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg. A mentességet megalapozó rendelkezés ismételten csak akkor alkalmazható újra egy adott harmadik állam polgárságával rendelkező munkavállalóra, ha az előző jogviszony megszűnésétől az új jogviszony létrejöttéig legalább három év már eltelt.

Az említett foglalkoztató nem magyar illetőségű, mert nem a magyar cégbíróság jegyzi. A munkavégzés azonban ténylegesen Magyarországon történik, az alkalmazott személy pedig harmadik állam polgára. Társadalombiztosítási szempontból harmadik állam polgára az, aki nem EGT-állam, vagy nem olyan állam polgára, amellyel kétoldalú (szociálpolitikai vagy szociális biztonsági) egyezményünk van érvényben. A mentesség ezen túlmenően is csak akkor áll fenn, ha az alkalmazás kiküldetésnek, kirendelésnek vagy munkaerő-kölcsönzésnek minősül. A szabály szerint a mentesség két évre korlátozódik.

2014. január 1-jétől hatályos szabály szerint az előzőekben foglaltaktól eltérően, két évnél hosszabb munkavégzés esetén is mentesülhet a munkavállaló a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól (hosszabbítás), de csak akkor ha

• a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá válik, és
• az előző pontban említett körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét követő legalább egy év után következik be, amelyet a munkavállaló 8 napon belül bejelent az állami adóhatóságnak.

Ez a Tbj. 11/A. §-a, amely kifejezetten kimondja azt is, miszerint ez a rendelkezés nem érinti az e jogviszony alapján létrejött – külön törvényben meghatározott – szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (Eat.) szerint ugyanis a 27 százalékos szociális hozzájárulás adót a két év elteltével meg kell fizetni. Mentesség csak a 10 százalékos nyugdíjjárulékra és a 8,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékra vonatkozik két év letelte után, de csak akkor, ha a hosszabbítást a fenti szabály alapján kérték (egyébként a járulékfizetési visszamenőleges a jogviszony kezdő napjára)!

Több esetben előfordult már, hogy Magyarországon be nem jegyzett munkáltató küldte ki hozzánk a dolgozóját, két év letelte után kezdeményezték a biztosítási kötelezettség alóli mentesítés meghosszabbítását (a járulékmentességet), ami meg is történt. Ezeket a külföldi munkáltatókat később nagy meglepetés érte, ugyanis visszamenőleg, a jogviszony kezdetére előírták részükre a 27 százalékos szociális hozzájárulási adó megfizetését.

Az Eat. 455. § (4) bekezdésének d) pontja kétségen kívül úgy fogalmaz, hogy a kifizetőt terhelő adónak nem alapja a külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkező – magánszemély részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben meghatározott alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt.

Igen hasonló az Eat. rendelkezése a Tbj. biztosítás alóli mentességet engedő szabályához, azzal a különbséggel, hogy itt hosszabbításra nincs szabály. Így ha azon feltétel, miszerint a „foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet”, nem teljesül, ezért a magyarországi foglalkoztatás kezdő időpontjától (és nem csak a második évet követően) szociális hozzájárulási adó-fizetési kötelezettség keletkezik.

Úgy tűnik azonban, hogy jövőre jelentősen változik ez a helyzet mind az egyéni járulékokat, mint pedig az adót illetően. Érdekes módon a Tbj.-t érintő változások 2017. január 1-jétől, míg az Eat.-t érintő változások már a törvény kihirdetését követő napon hatályba lépnek/léptek!

Cikksorozatom következő részében folytatom e visszás szabály kacifántos megváltoztatásának történetét…

* * *

Amennyiben a jogszabályi aktualitásokon túl érdeklődsz a nemzetközi társadalombiztosítás, valamint a nyugdíjba vonulás kérdései iránt, akkor jelentkezz 2016. augusztus 15-ig kedvezményesen a TB 3 az 1-ben címmel 2016. szeptember 15-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet. Ne feledd: Varietas delactat! – A változatosság gyönyörködtet!