Az ügyvezetők és társas vállalkozók társadalombiztosítási jogállásának megítélése régóta az egyik legösszetettebb területe a könyvelői és adótanácsadói gyakorlatnak. Bár a szabályozás alapjai a 2012. évi változások óta ismertek, a vezető tisztségviselők jogviszonyának minősítése a gyakorlatban azóta sem vált teljesen egyértelművé. A 2026-tól hatályba lépő módosítások – különösen a tartós megbízási jogviszony bevezetése – ismét felszínre hozták ezeket a bizonytalanságokat.

A kérdés messze nem elméleti: egy hibás jogviszony-minősítés járulékhiányt, utólagos befizetési kötelezettséget és akár szankciókat is eredményezhet. Nem véletlen, hogy a tartós megbízás megjelenése már a hatálybalépése előtt élénk szakmai vitákat váltott ki.

Mit akart a jogalkotó a tartós megbízással?

A tartós megbízási jogviszony bevezetésének deklarált célja az adminisztráció csökkentése és a jogbiztonság erősítése. A szabályozás lényege, hogy a biztosítás a bejelentéssel automatikusan létrejön, nem szükséges minden egyes kifizetésnél külön vizsgálni, hogy a járulékalapot képező jövedelem eléri-e a minimálbér 30%-át.

Ez a megoldás valóban egyszerűsítést jelenthet azokban az esetekben, ahol a megbízási jogviszony tartósan fennáll, és a felek célja egy kiszámítható biztosítási jogviszony fenntartása.

Mit mond a törvény – és mit nem?

A tartós megbízás fogalmát a társadalombiztosítási jogszabály a bejelentéshez köti. A „tartósság” nem objektív időtartamhoz és nem a jogviszony tényleges hosszához kapcsolódik, hanem a foglalkoztató döntéséhez: a megbízás akkor válik tartóssá, ha azt tartós megbízásként jelentik be.

A jogszabály ugyanakkor nem határoz meg tartalmi kritériumokat. Nem derül ki belőle, hogy milyen feladatellátás, milyen gyakoriság, vagy milyen munkaszervezési körülmények indokolják a tartós minősítést. Ez a megoldás látszólag széles mérlegelési jogot biztosít, ugyanakkor jelentős bizonytalanságot is hordoz.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy bejelenthető-e tartós megbízásként egy jogviszony, hanem az, hogy mikor védhető ez a döntés társadalombiztosítási szempontból.

A minimum járulékalap, mint rejtett következmény

A tartós megbízási jogviszony egyik lényeges – és gyakran alábecsült – következménye a minimum közteherfizetés megjelenése. Ebben a konstrukcióban a minimálbér 30%-a nem a biztosítás létrejöttének feltétele, hanem a járulék- és szociális hozzájárulási adó fizetésének alsó határa.

Amennyiben a megbízási díj nem éri el ezt a szintet, és nincs törvényben nevesített mentesítő körülmény, a különbözet után a közterheket meg kell fizetni. Ez jelentős eltérés a korábbi gyakorlattól, ahol az alacsony – vagy akár nulla – díjazású megbízások sok esetben társadalombiztosítási szempontból közömbösek voltak.

A nulla forintos ügyvezetés dilemmája

A legélesebb szakmai viták a nulla forintos ügyvezetői megbízások körül bontakoznak ki. Számos vállalkozásnál bevett gyakorlat volt, hogy az ügyvezető díjazás nélkül, megbízási jogviszonyban látta el feladatát, különösebb társadalombiztosítási következmények nélkül.

2026-tól azonban ez a konstrukció már nem tekinthető automatikusan „üres jogviszonynak”. Felmerül a kérdés: szükséges-e tartós megbízásként bejelenteni az ilyen jogviszonyokat, és ha igen, milyen közteherfizetési kötelezettségek kapcsolódnak hozzájuk?

Fontos hangsúlyozni, hogy a tartós megbízásra vonatkozó szabályok nem írják felül az ügyvezetők társadalombiztosítási jogállásának meghatározására vonatkozó alapelveket. Ugyanakkor új kockázati szintet hoznak be: a bejelentési döntés közvetlen anyagi és jogkövetkezményekkel járhat.

Ki dönt, és ki viseli a kockázatot?

Formálisan a foglalkoztató dönt arról, hogy a megbízást tartós megbízásként jelenti-e be. A társadalombiztosítási minősítés során azonban továbbra is a jogviszony tényleges tartalma az irányadó. Egy későbbi ellenőrzés során a hatóság azt vizsgálhatja, hogy a választott konstrukció megfelelt-e a valós munkavégzés körülményeinek.

Amennyiben a jogviszony a tartalma alapján a munkaviszony minősítő jegyeit hordozza, azt továbbra sem lehet megbízási jogviszonyként – így tartós megbízásként sem – kezelni, függetlenül attól, hogy a felek milyen jogcímen jelentették be a jogviszonyt.

Ez a kettősség – a bejelentési döntés szabadsága és a tartalmi vizsgálat lehetősége – teszi különösen kockázatossá a rutinszerű megoldásokat. A tartós megbízás alkalmazása nem pusztán adminisztratív kérdés, hanem tudatos, előzetesen átgondolt jogviszony-minősítési döntést igényel.

Miért nincs minden esetre „jó megoldás”?

A tartós megbízás és az ügyvezetői jogviszonyok találkozásánál nem létezik általános recept. A jogszerű és védhető megoldás mindig függ:

• az ügyvezető személyes körülményeitől,
• a társaság működésétől,
• a feladatellátás jellegétől,
• valamint az egyéb fennálló jogviszonyoktól.

Éppen ezért a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a 2026-tól hatályos szabályokat változtatás nélkül, automatikusan próbáljuk alkalmazni a korábbi gyakorlatra.

* * *

5percAdó ajánló

Amennyiben érdekel az ügyvezetők és társas vállalkozók társadalombiztosítási jogállásának minősítése, különös tekintettel a tartós megbízási jogviszony alkalmazására, akkor vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Ügyvezetők és társas vállalkozók tb jogállása című ÉLŐ online konferencián 2026. 03. 05-én, ahol Széll Zoltánné részletesen, gyakorlati példákon keresztül mutatja be a témát.