Cikksorozatom 1. részében az EUB 2016-2020 időszakban folytatott igazságszolgáltatási tevékenységének adatait és az előzetes döntéshozatali eljárások általános jelentőségét ismertettem. Jelen részben pedig az előzetes döntéshozatali eljárások jelentőségét az adózásban és az eljárások keretében született ítéletek hatályával kapcsolatos tudnivalókat foglalom össze.

1.3. Az előzetes döntéshozatali eljárás jelentősége az adózásban

Az előzetes döntéshozatali eljárásban született ítéletek többsége közvetett adózással, azon belül elsősorban az általános forgalmi adóval (a továbbiakban: Áfa) kapcsolatban felmerült kérdésekkel foglalkozik. Az Áfa – jellegénél fogva – szinte valamennyi gazdasági esemény kapcsán felmerül. Továbbá az Áfa esetében nem szükséges, hogy az adott ügylet több tagállamot érintsen, tisztán belföldi ügyek vonatkozásában is jogosultak a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére. Erre közismert példa a magyar bíróságok által az Áfa levonási jog gyakorlásának korlátozása kapcsán benyújtott számos előzetes döntéshozatal iráni kérelem. Mindezek következtében a vitás-, előzetes döntéshozatali eljárást igénylő ügyek sokkal nagyobb számban fordulnak elő a közvetett adók területén.

Az előzetes döntéshozatali eljárásban, a közvetlen adók (jövedelemadók) tárgyában született ítéletek száma igen alacsony, ugyanakkor jelentőségük kiemelt, tekintettel az alábbi körülményekre:

• Az EU legjelentősebb alapkövét jelentő belső piac kialakításakor, a zökkenőmentes működés biztosítása érdekében a tagállamok elsődlegesen a közvetett adók szabályozásának harmonizálására helyezték a hangsúlyt. Az évek során nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok jövedelemadó és egyéb közvetlen adó szabályai közötti eltéréseknek versenytorzító hatása lehet. Ekkor került a figyelem középpontjába a közvetlen adók szabályainak közelítése. Mindezek következtében a közvetett adók területén a tagállamok jogalkotási szabadsága jelentős mértékben korlátozott, ezért a közvetlen adók területén megmaradt szuverenitásukat a tagállamok fokozottan védik. Ennek eredményeképpen a közvetlen adók területén nem is igazán beszélhetünk jogharmonizációról, hanem csak az adópolitikák koordinációjáról, közelítéséről. A közvetlen adók területén a pozitív harmonizáció (azaz a jogszabályok közelítése) alacsony fokú, a tagállamok szabályai közötti eltérések jelentősek. A közvetlen adók területén született irányelvek személyi és tárgyi hatálya meglehetősen szűkre szabott. A negatív adóharmonizációs folyamat, a jogszabályok közelítése tiltó szabályok megfogalmazásával valósul meg. Ebben a folyamatban tölt be kiemelkedő szerepet az EUB előzetes döntéshozatali eljárása, mely az ítéletek meghozatala során nem csupán a vonatkozó adójogszabályokat vizsgálja, hanem az uniós jog egyéb alaptételeit is figyelembe veszi. A közvetlen adók esetében az előzetes döntéshozatali eljárások fő célja a hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényre juttatása a külföldi adóügyi illetőségű személyek adózásában.
• Amint az a fentiekben már említésre került, a közvetlen adók területén a jogharmonizáció foka sokkal alacsonyabb, az irányelvek hatálya meglehetősen korlátozott. Továbbá, a jövedelemadók területén – a tagállamok szuverenitására tekintettel – szinte kizárólag határokon átívelő, több tagállamot érintő ügyletek esetében merül fel az uniós jogszabályok értelmezésének szükségessége. Mindezek következtében a vitás-, előzetes döntéshozatali eljárást igénylő ügyek előfordulásának esélye a közvetlen adók területén sokkal alacsonyabb. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jövedelemadókat érintő ítéletek száma bár alacsony, jelentőségük kiemelt, tekintettel az alacsony fokú pozitív jogharmonizációra.

A válasz tehát az 1.2. pont elején feltett kérdésre az, hogy a jogértelmező funkció és a negatív jogharmonizációban betöltött szerep következtében az EUB az ítéletek meghozatala során számos esetben tartalmilag jogalkotást végez. Az uniós jog harmadik rétegét – az alapító szerződések és a másodlagos joganyagok mellett – az EUB által kialakított és sokszor jogszabályokká szilárduló állandó joggyakorlat (esetjog) képezi.

Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az EUMSZ 115. cikke a közvetlen adózás harmonizációs alapszabályának tekinthető, melynek értelmében harmonizációs lépésekre kizárólag irányelv formájában kerülhet sor abban az esetben, ha arra a belső piac megfelelő működése miatt van szükség. A fentiekben előadott körülmények és a közvetlen adókat érintően született másodlagos joganyagok alapján levonható az a konklúzió, hogy a tagállamok a közvetlen adók harmonizációja vonatkozásában az egyes adójogszabályok közelítése helyett áttértek az adóigazgatási szabályozással történő jogharmonizációra. Jó példa erre az adóügyi információcsere evolúciója a Megtakarítási irányelvtől (a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK Irányelv) a DAC irányelvekig (az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU Irányelv és annak módosításai). A Megtakarítási Irányelv magánszemélyek kamatjövedelme vonatkozásában volt alkalmazandó, míg a DAC irányelvek alkalmazási köre jóval szélesebb spektrumú, számos jövedelemfajta illetőleg a jövedelemadózás hatálya alá tartozó ügylet, kapcsolódó adat érintett az információcserével. Ugyanakkor ezen jogharmonizációs tendencia mellett is várhatóan kiemelkedő marad az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban született ítéleteinek szerepe a közvetlen adók területén, elősegítve az egyes tagállami jogszabályok közelítését, túlmutatva a klasszikus a jogértelmezési funkción.

1.4. Az előzetes döntéshozatali eljárásban született ítéletek hatálya

A korábbiakban hangsúlyozásra került, hogy az EUB egy konkrét ügyhöz kapcsolódó jogértelmezési kérdésre ad választ az előzetes döntéshozatali eljárások során.

Erre tekintettel felmerül a kérdés, hogy mi lehet az oka annak, hogy az adóeljárások során, illetve a peres gyakorlatban a felek igen gyakran hivatkoznak az EUB által korábbi előzetes döntéshozatali eljárásokban meghozott ítéleteiben tett megállapításokra?

Magyarország jogrendszere az ún. kontinentális jogrendszerbe tartozik, melynek értelmében a jogot az írott jog, a jogszabályok határozzák meg. Magyarország Alaptörvényének 25. és 26. cikkében foglaltak értelmében a magyar bíróságok a törvényeknek alárendelve végzik igazságszolgáltatási tevékenységüket. Magyarországon tehát az írott jog rendelkezik elsőbbséggel, az igazságszolgáltatási tevékenység a jogszabályoknak van alávetve, azokkal ellentétes bírósági döntés nem hozható. Ettől eltérő az angolszász (common law) jogrendszer, mely esetében a jogot az írásban rögzített bírói döntések alkotják. Az eljárások során a felek precedensként hivatkoznak a korábbi, hasonló ügyekben született ítéletekre.

Az uniós jog az EU saját, nemzetközi jogtól elkülönült, a tagállamok felett álló (ún. szupranacionális) jogrendszere. Az EU jogrendszerében egyaránt megtalálhatóak a kontinentális jogrendszer (írott jog – rendeletek, irányelvek) és az angolszász jogrendszer ismertetőjegyei (EUB ítéletei).

Az EUMSZ korábbiakban hivatkozott 267. cikkében szerepel a „szükségesség” feltétele, azaz az EUB abban az esetben bírálhatja el az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelemben előterjesztett uniós jogkérdést, ha az a tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez szükséges. A szükségesség feltétele általános és objektív ismertető jegyekkel nem rendelkező jogfogalom.  Az EUB ítélkezési gyakorlata – a Da Costa ügyben és a CILFIT ügyben meghozott ítéletében – dolgozta ki a szükségesség feltételének vizsgálatánál alkalmazandó iránymutatást. A CILFIT ügy 16. pontjában került megfogalmazásra ún. acte claire doktrína, melynek értelmében nem áll fenn a szükségesség feltétele, amennyiben a közösségi jog helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés megoldásának módját illetően minden ésszerű kétséget kizár. Az előzetes döntéshozatali eljárásban született ítéletek hatályának vizsgálata szempontjából azonban a Da-Costa ügyben megfogalmazott és a CILFIT ügyben megismételt acte éclaire doktrína a lényeges, melynek értelmében nem áll fenn a szükségesség feltétele abban az esetben, ha a felmerült kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel.

A válasz tehát a jelen pont elején feltett kérdésre az, hogy azért hivatkoznak az adóeljárások során illetőleg a peres gyakorlatban a felek igen gyakran az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítéleteire, mert ügyükben egy uniós jogi norma értelmezése vált szükségessé, ugyanakkor abban a kérdésben az EUB már hozott ítéletet, ezért az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn. Azaz – amint az a korábbiakban már említésre került – az előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéletek kötelező erővel bírnak a kérdést előterjesztő bíróságra és az EU tagországok összes bíróságára egyaránt. A magyarországi joggyakorlat elemzése során megállapításra került továbbá, hogy a CILFIT-határozatban megfogalmazottak továbbra is tartják magukat (noha sok szakmai támadásnak voltak kitéve) legfeljebb az EUB pontosította azokat. Így az acte éclaire doktrína immár átfogja azt az eshetőséget is, hogy a megelőző döntések nem előzetes döntéshozatali eljárásban születtek, és a jogvitában felmerülő kérdések nem mutatnak teljes hasonlóságot.

Látható tehát, hogy kiemelt jelentősége van az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának, illetőleg az annak keretében született ítéleteknek. Az adózási szakemberek számára mindenképpen javasolt az EUB ítélkezési gyakorlatának figyelemmel kísérése, különös tekintettel az előzetes döntéshozatali eljárásokban született ítéletekben megfogalmazott iránymutatásokra, értelmezési szempontokra.

* * *

Válogass a Penta honlapján már elérhető tavaszi konferenciáinkból! Nem bízunk semmit sem a véletlenre: ÉLŐ ONLINE előadásainkon akár otthonról is részt vehetsz és felteheted kérdéseid is! >> Érdekel a tavaszi konferencianaptár