Amennyiben egy vállalkozás társasági adóalapja bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel – a jogszabály biztosította keretek között – csökkentheti az adózás előtti eredményét. Ez az intézmény a veszteségelhatárolás, melynek szabályozása külön fejezetet érdemelt a társasági adóról szóló törvényben (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról).

Valójában az adóalap korrekciók rendszerébe tartozik a veszteségelhatárolás fent említett, társasági adó szerinti intézménye, az adóalapcsökkentő tételek felsorolásakor az előkelő első helyet érdemelte ki a jogszabályban.

Ezzel a lehetőséggel akkor élhet az adózó, ha az adóalap bármely adóévben negatív (veszteség). Ennek az elhatárolt összegével az adózó a következő öt adóévben – bizonyos feltételekkel – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét.

Lényeges, hogy a veszteség elhatárolását, felhasználását a számviteli nyilvántartásokban sem rögzíteni, sem a beszámolóban kimutatni nem kell. Ugyanakkor az adóévi adóalap negatív összegéről (veszteség) – a csökkentő tétel érvényesítése és nyomonkövethetősége érdekében – az adózónak elkülönített nyilvántartást kell vezetnie (ez maga az elhatárolás), melyben az évszámot is meg kell jelölnie (hogy a keletkezés sorrendje kiderüljön).

Milyen korlátozások vonatkoznak a veszteségelhatárolásra?

Tekintettel arra, hogy a korábbi években többször is változott a veszteségelhatárolás rendszere, fontos, hogy minden esetben a megfelelő jogszabályi előírásokat alkalmazzuk, azaz tekintettel legyünk az átmeneti rendelkezésekre (melyekből, tekintettel a jogszabály „korára” és felépítésének szerkezetére, egyre több és több adódik). A leírható veszteség mértékére vonatkozóan korlátozásként a jogszabály előírja, hogy a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig vehető igénybe az adózás előtti eredmény csökkentéseként. Ezt az „50 százalékos” korlátot – tekintettel arra, hogy a 2004. előtt keletkezett, elhatárolt veszteség felhasználására külön átmeneti rendelkezések vonatkoznak – a 2004-től keletkezett és elhatárolt veszteségre kell alkalmazni. Bevezetése óta változatlan az a szabály, hogy az elhatárolt veszteségeket a keletkezésük sorrendjének megfelelően – először mindig a legrégebbit – kell felhasználni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a 2019. január 1-től alkalmazandó kamatlevonási korlátozáshoz kapcsolódó adózás előtti eredményt növelő tételeket és adózás előtti eredményt csökkentő tételeket az elhatárolt veszteség felhasználásának meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.

Átmeneti rendelkezések

Az elhatárolt veszteség – attól függően, hogy mikor keletkezett – különböző időszakok szerinti előírásokra figyelemmel érvényesíthető az adóalapnál. A felhasználásra nyitva álló határidőt tekintve a 2004-2014. közötti adóévek veszteségei 2030-ig írhatók le (2018-ban változott az időszak 2025-ről 2030-ra), illetve 2004.01.01. előtt, valamint 2015.01.01-jétől (ismét) 5 adóéves időkorlátot tartalmaz a szabályozás. (A 2004. előtti szabályok körében – például a 2001-2003. adóévekben keletkezett veszteségre, ha az az alapítás éve, vagy az azt követő 3 adóévi veszteség – korlátlan idejű leírás is szerepelt, amelynek érvényesítése felmerülhet akár 2019-ben is).

Rendeltetésszerű joggyakorlás elve

Az általános szabályok szerint bármely adóévben keletkezett veszteséget el lehet határolni, s lehet azt az adózó döntése szerinti megosztásban – a további szabályokra is figyelemmel – felhasználni, feltéve, hogy a negatív adóalap a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Az adózó a veszteségleírásra irányuló döntését az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett üzleti évről készített beszámolónak a legfőbb szerv által történő elfogadásával hozza meg, amelyről a Ptk. 3:109. § (2) bekezdése rendelkezik (a döntés tehát kizárólag ekként értelmezhető). Ebből következően az adózás előtti eredmény csökkentéseként beállított elhatárolt veszteség összege önellenőrzéssel nem módosítható [kivéve adóellenőrzés, önellenőrzés esetén, ha a döntés az elhatárolt veszteség teljes körű levonására vonatkozott].

Önellenőrzés, adóellenőrzés

Az adózás rendjéről szóló jogszabály rögzíti, hogy nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen él, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Erre kell figyelemmel lenni a Tao. rendszerében biztosított egyes – döntésen alapuló (jogdíj, KKV beruházás stb.) – kedvezmények esetében is.

Kérdésként merülhet fel, hogy a választási jog utólagos módosításának tilalmába ütközik-e az önellenőrzés során, ha utólag kívánja az adózó a fizetendő adóját csökkenteni a veszteségelhatárolással?

Azonban nem csak az önellenőrzés és a veszteségelhatárolás összefüggései kapcsán merülhetnek fel bennünk kérdések. Érdekes kérdés például, hogy ugyan a veszteségelhatárolás összegével csökkenthető az adóalap, de vajon befolyásolják-e a jövedelem-(nyereség-)minimum szabályai ezt a lehetőséget?

Említést tettünk egy más összefüggésben ismert fogalomról is, ami további tisztázásra érdemes – mi minősül pontosan rendeltetésszerű joggyakorlásnak?

A fenti és ezekhez hasonló kérdésekre kaphatnak választ a 2021. november 15-i előadásunkon, gyakorlati példákkal illusztrálva.

* * *

A társasági adóalap kedvezmények széleskörűek és az elmúlt időszakban – örvendetesen – jó néhány új elemmel gazdagodtak. 2021. november 15-én megrendezésre kerülő tantermi és élő online közvetítésű előadásom során most ezeket a kedvezményes lehetőségeket mutatjuk be részletesen, gyakorlati példák segítségével. Jelentkezz most a Adó- és adóalap kedvezmények, valamint azok 2021. március 1-ig elfogadott változásai a társasági adó rendszerében című konferenciámra még kedvezményes áron. >> Jelentkezés