Amikor az ügyvezető saját cégében személyesen is közreműködik

Még mindig az ügyvezetők biztosítási jogviszonyának elbírálásáról...

Gyakran visszatérő kérdés az ügyvezetők biztosítási jogviszonyának elbírálásakor, hogy mi a helyzet abban az esetben, amikor a gazdasági társaság ügyvezetését munkaviszonyban ellátó tag a saját társaságában az ügyvezetés körébe nem tartozó feladatokat is ellát személyes közreműködés keretében? Hol kell azt rögzíteni, hogy az ügyvezetés ellátása munkaviszonyban történik?   

Először is kezdjük a munkaviszonnyal! Egy közkereseti társasággal, betéti társasággal, korlátolt felelősségű társasággal tagsági jogviszonyban álló személy (tag) az ügyvezetést munkaviszonyban is elláthatja.

Amennyiben az ügyvezető erre munkaviszonyt nem létesítene, akkor az ügyvezetőt társadalombiztosítási szempontból társas vállalkozónak kellene tekinteni. Lásd a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § d) 5. pontját.

Polgári törvénykönyvünk e tekintetben azt mondja ki, hogy egy gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Azonban a munkaviszony létesítéséhez önmagában nem elegendő a társasággal kötött ilyen megállapodás, annak létrejöttéhez szükséges a Munka törvénykönyve szerinti szabályos (írásba foglalt) munkaszerződés is. Bár álláspontunk szerint egy ilyen Mt. szerinti munkaszerződés megkötése egyben a Ptk. szerinti megállapodásnak is megfelel.

Ilyenkor ugyanannak a személynek, ugyanazon gazdasági társaságnál, egyidejűleg két biztosítással járó jogviszonya van (feltételezzük, hogy tag egyéb tevékenységet nem folytat és nem nyugdíjas).

Munkaviszony

Ez a jogviszony biztosítási kötelezettséggel jár, még akkor is, ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb. Az egyes közterhek (mi most társadalombiztosítási szempontból ezen a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási- és munkaerő piaci járulék mellett a szociális hozzájárulási adót értjük: együtt közterhek) után az általános szabályos szerint történik a járulék és szociális hozzájárulási adó fizetése.

A munkaidőnek az alábbiakban mégis igen fontos jelentősége lesz. Egyrészt, mert részmunkaidőben a kötelező legkisebb munkabér alkalmazása is arányosan csökkenhet. Napi 4 órás részmunkaidőben például teljesen jogszerűen adható annak fele.

Ugyanakkor a munkaidő nagyban befolyásolja a társas vállalkozói minőséget is.

Társas vállalkozói jogviszony 

Adott esetben a másik biztosítással járó jogviszony a Tbj. 4. § d) 1. pontja alá tartozó társas vállalkozói jogviszony. Amennyiben a társas vállalkozónak van olyan munkaviszonya (ez lehet az adott társaságon belül az ügyvezetésre létesített jogviszony is), amelyben a munkaidő eléri legalább a heti 36 órát, akkor biztosított mellékállású társas vállalkozónak minősül. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor biztosított főállású társas vállalkozóról beszélünk. A kettő között a legfőbb különbség, hogy

  • a mellékállású esetén a fent említett közterheket csak a tényleges járulékalapot képező jövedelem (ez a személyes közreműködői díj) után kell megfizetni, míg
  • főállású esetén, ha a személyes közreműködői díj ennél kevesebb, akkor a minimum járulékalap, minimum adóalap után.

A másik fontos kérdés, hogy munkaviszony mellett a 8,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül nincs 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék (de ez igaz arra nézve is, aki teljes munkaidős munkaviszonyban áll, és igaz arra is, akinek munkaideje bármilyen részmunkaidős).

Példa biztosított mellékállású társas vállalkozóra

Április hónapra a tag nem kap személyes közreműködői díjat. Erre a hónapra közteher-fizetési kötelezettség nem keletkezik (a járulékok, a szociális hozzájárulási adó alapja nulla).

Példa biztosított főállású társas vállalkozóra

Április hónapra a gazdasági társaság fodrász tagja a személyes közreműködés ellenben 50.000 forintot kap. Ez bizony a minimum járulékalaphoz viszonyítva kevés. A társas vállalkozó főtevékenysége (fodrász) középfokú szakképzettséget igényel, ezért a 129.000 forintos garantált bérminimumból kell kiindulnunk! A nyugdíjjárulékot legalább a garantált bérminimum, az egészségbiztosítási járulékot legalább ennek 150%-a, a szociális hozzájárulási adót pedig legalább ennek 112,5%-a után kell fizetni:

  • Nyugdíjjárulék-fizetés: 129.000 forint 10%-a = 12.900 forint.
  • Egészségbiztosítási járulék-fizetés: (4% természetbeni egészségbiztosítási járulék, 3% pénzbeli egészségbiztosítási járulék) 129.000 forint 150%-a = 193.500 forint. 193.500 forint 7%-a = 13.545 forint.
  • Szociális hozzájárulási adó: 129.000 forint 112,5%-a = 145.125 forint. 145.125 forint 27%-a = 39.184 forint.

Tegyük fel, hogy ez a társas vállalkozó az ügyvezetést cégen belül napi 4 órás munkaviszony keretében látja el. Ugyanakkor van neki egészen máshol egy másik szintén napi 4 órás munkaidejű munkaviszonya is. Akkor a szabály alkalmazása szempontjából a két munkaviszony munkaideje összeszámítható és már meg is haladja a heti 36 órát. Ebben az esetben már mellékállású társas vállalkozóról beszélünk, és ha adott hónapban a példabeli 50.000 forintos személyes közreműködési díjban részesül, akkor ez után kell az összes említett közterhet megfizetni (nem érvényesül tehát sem járulék, sem adó minimum alap).

Erről a másik munkaviszonyról legalább évente szerezzünk be egy igazolást (és azt elvülési időn belül őrizzük), a tag pedig az ebben bekövetkezett változást – főleg a megszűnést – haladéktalanul jelentse be a társasághoz – vagyis magához -, hiszen ő itt az ügyvezető!

* * *

Legyél az elsők között! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait már most a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!