Legutóbbi cikkünkben a fizetési könnyítési eljárásokkal foglalkoztunk, és a részletfizetésre, illetve a fizetési halasztásra vonatkozó legfontosabb szabályok áttekintése mellett igyekeztünk praktikus tanácsokkal szolgálni arra nézve, hogy mikor, melyik típusú kedvezményt érdemes igénybe venni. Cikksorozatunk záró írását az adómérséklési eljárásoknak szenteljük, teljessé téve ezzel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) által meghatározott fizetési kedvezmények bemutatását.

A fizetési könnyítés (tehát a részletfizetés, illetve a fizetési halasztás) és az adómérséklés közötti legalapvetőbb különbség, hogy míg az előbbi csak a kérelemmel érintett hátralék átütemezésére szolgál, addig az utóbbi az adótartozás mérséklésére, vagy – ritkább, és különösen indokolt esetben – a hátralék akár teljes összegének méltányosságon alapuló elengedésére ad lehetőséget az adóhatóság számára. Mivel az adómérsékléssel érintett összegről a költségvetés véglegesen lemond, a kérelmező minden esetben egyedileg értékelt és méltányolható helyzetére tekintettel, magától értetődő, hogy az adómérséklésre (elengedésre) csak kivételes esetben és csak az Art. 134. §-ában meghatározott feltételek maradéktalan teljesülése esetén kerülhet sor.

Az Art. az adómérséklési eljárásokat illetően is eltérően kezeli a magánszemélyeket, valamint a magánszemélynek nem minősülő adózókat, akár a mérséklésbe bevonható hátralékot, akár az eljárás során vizsgálandó feltételeket nézzük. Talán a legfontosabb – a magánszemélyek javára mutatkozó – eltérés, hogy tőketartozás mérséklésére csak magánszemély kérelmező esetében kerülhet sor, az Art. ugyanis kizárja, hogy más – nem magánszemély – adózó adóját (értsd: tőketartozását) az adóhatóság mérsékelje, illetve elengedje (Art. 134. § (3) bekezdés). A korábbi – 2016. június 30-ig hatályos – rendelkezések a magánszemélyek esetében semmilyen korlátozást nem tartalmaztak a mérséklésbe bevonható hátralékkal kapcsolatban, 2016. július 1-jétől azonban a magánszemély kérelmére sincs mód az adómérséklésre a kifizető által a magánszemélytől levont adó- és járuléktartozás tekintetében.

A magánszemélyek esetében a „mérce” a megélhetés súlyos veszélyeztetése, tehát a kérelmezőnek azt kell igazolnia az eljárás során, hogy a kérelemmel érintett adótartozás megfizetése (végrehajtása) őt, illetve a vele együtt élő közeli hozzátartozó(k) megélhetését súlyosan veszélyezteti.

Ahogy az a törvény szövegéből is kiolvasható, a kérelem elbírálásakor az adóhatóság nem csak az adós vagyoni, jövedelmi és szociális helyzetét vizsgálja, hanem a vele közös háztartásban élőkét is, ezért talán pontosabb a megfogalmazás, ha azt mondjuk, az adómérséklési eljárásokban az adóhatóság tulajdonképpen mindig a kérelmező adóst is magába foglaló háztartás rászorultságát, méltányolható helyzetét vizsgálja és ítéli meg. Ha már a háztartás szóba került, tisztázni kell, hogy az egy fedél alatt élés még nem jelent feltétlenül közös háztartást. Tipikus példa erre a szülőkkel egy házban élő felnőtt gyermekek esete, akik bár egy házban laknak, gyakran mégis külön háztartásban élnek, mivel bevételeik és kiadásaik elkülönültek. Azt, hogy a kérelmező kivel él egy háztartásban, az adóhatóság alapvetően a kérelemben közölt adatok (nyilatkozatok) alapján állapítja meg.

Természetesen nincs és nem is lehet egzakt útmutatót adni ahhoz, hogy a megélhetés súlyos veszélyeztetését mikor, mely konkrét körülmények fennállása esetén lehet megállapítani (az adómérséklési eljárásokban meghozott hatósági döntés mindig egy komplex, egyedi mérlegelés eredménye), de azért vannak olyan, az adóhatóság jogalkalmazási gyakorlatában is hosszú ideje töretlenül érvényesülő sarokpontok, amelyekkel érdemes tisztában lennie annak, aki adómérséklési kérelem benyújtására szánja el magát. A teljesség igénye nélkül itt csak a két leggyakrabban előforduló – a 3014/2016. NAV útmutató által is említett – „ökölszabályra” térek ki, melyek közül az egyik a kérelmező jövedelmi, a másik a vagyoni helyzetével kapcsolatos.

Általában elmondható, hogy a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége megállapítható, ha a háztartásban a havonként megélhetésre jutó összeg nem haladja meg fejenként a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj (jelenleg 28.500,- Ft) összegét. Az adómérséklési eljárásokban megszerzett gyakorlati tapasztalataink alapján – és e cikk terjedelmi korlátai miatt a végletekig leegyszerűsítve a gondolatmenetünket – kijelenthetjük, hogy ha egy háztartásban az egy fő havi megélhetésére jutó összeg jelentősen meghaladja az előbb említett „bűvös számot”, akkor az adómérséklés feltételei általában nem állnak fenn (hiszen az adós a háztartása jövedelmei alapján a tartozás egy részének vagy akár egészének részletekben történő megfizetésére képes lehet).

Ugyanakkor szintén gyakori – az adómérséklési kérelem elutasításához vezető – körülmény, ha a kérelemben szereplő adatok alapján az egy főre eső, megélhetésre jutó havi összeg jelentősen alatta van a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegének, ugyanis ilyen esetben az adóhatóság többnyire – és jogosan – arra a következtetésre jut, hogy a kérelemben közölt adatok nem állnak szinkronban a valósággal.

A legtöbb esetben a megélhetés súlyos veszélyeztetésére kell következtetni akkor is, ha a tartozás megfizetése (végrehajtása) az adós, illetve a vele közös háztartásban élők lakhatásának elvesztésével fenyegetne. A gyakorlatban ez akkor állapítható meg, ha a kérelmező, illetve a vele közös háztartásban élők a teljes mértékben feltárt jövedelmi viszonyaik alapján a tartozás részletekben történő megfizetését sem tudják teljesíteni, megtakarításuk nincs, továbbá a lakhatásul szolgáló ingatlanon kívül csak a megélhetéshez elengedhetetlenül szükséges vagyontárgyakkal rendelkeznek. Lényeges itt megemlíteni, a lakhatásul szolgáló ingatlan a 12/2001. (I.31.) Korm. rendelet által meghatározott méltányolható lakásigényt nem haladhatja meg, ellenkező esetben a mérséklési kérelem az egyéb feltételek esetleges teljesítése esetén is elutasításra kerülhet (egy sarkított példát hozva az előbbiekre: ha egy két fős háztartás egy 6 szobás, 200 nm-es családi házban él, akkor sem számíthat adómérséklésre, ha a jövedelmi és egyéb vagyoni körülményei alapján egyébként indokolt lenne a kérelme, mivel a lakhatásukat szolgáló ingatlan jelentősen felette van a méltányolható lakásigénynek).

A nem magánszemély adózók (pl. gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók) adómérséklési kérelme csak a jogkövetkezmény jellegű tartozásokra (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék) terjedhet ki, és általában akkor támogatható, ha a hátralék megfizetése a vállalkozási tevékenységet ellehetetlenítené. Nagyon lényeges, hogy a tartozás megfizetése (végrehajtása) és a tevékenység ellehetetlenülése közötti (ok-okozati) kapcsolatot a kérelemben a lehető legplasztikusabban, továbbá konkrétumokkal alátámasztottan kell bemutatni, ugyanis az előbbiek igazolása az adómérséklési eljárásokban a kérelmező és nem az adóhatóság feladata. Ugyanilyen fontos alátámasztani azt is, hogy az hátralék mérséklése (elengedése) esetén a vállalkozási tevékenység továbbfolytatásának feltételei adottak lesznek, vagyis a fizetési kedvezmény megadása esetén a vállalkozás megmenthető, rentábilisan folytatható; az adómérséklés alapvető célja a gazdálkodók esetében az, hogy e méltányosság gyakorlásával a vállalkozás „adófizetői” működése fenntartható legyen, ami végső soron a költségvetés érdeke is. Ha az adómérsékléstől függetlenül a vállalkozási tevékenység már ellehetetlenült, vagy valószínűsíthetően erre a sorsra fog jutni, akkor ez a jogalkotói szándék nem tud érvényre jutni, és így a méltányosság gyakorlására nincs mód.

Bár az adómérséklésnek szigorú jogszabályi feltételei vannak, ne felejtsük el, hogy ha a méltánylást érdemlő körülmények igazolhatóan fennállnak, akkor az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és indokolt esetben az adótartozást mérsékeli, vagy elengedi. Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy az adómérséklési kérelmek jelentős része a kérelmező valóban méltánylást érdemlő helyzete ellenére elutasításra kerül, pusztán azért, mert a kérelem hiányos, vagy rosszul felépített, így az adóhatóság egyszerűen szólva nincs abban a helyzetben, ami a pozitív döntéshozatalra számára lehetőséget adna.

Őszintén reméljük, hogy a témában írt cikkeink érdekesek és értékesek voltak számodra, és némi segítséget nyújtottak ahhoz, hogy szükség esetén eredményesen vedd igénybe ezeket a jogintézményeket.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekel a fizetési kedvezmények jogintézménye, vagy csak bizonytalan vagy az elérésükhöz vezető útban, de szeretnéd kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket, akkor jelentkezz március 27-ig kedvezményesen A sikeres adómérséklési, részletfizetési és halasztási kérelem összeállítása a gyakorlatban címmel 2017. április 3-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet.