Hazánkban igen elszaporodtak a szociális szövetkezetek. Elsődleges cél a hátrányos helyzetű álláskeresők foglalkoztatásának elősegítése, tagi jogviszonyban történő foglalkoztatása. E szövetkezeti forma népszerűségének oka az is, hogy a munkát végző tagok után a szövetkezetnek nincs 27 százalékos szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége. Nem is csoda, hogy az ország szinte egész területén működnek szociális szövetkezetek.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés b) pontja szerint biztosított a szövetkezetnek az a tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (Ptk.), valamint a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényben (Szövetkezeti tv.) meghatározott tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot –, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási, vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik

Mint látjuk, a tagi jogviszony keretében munkát végző tag a kivétel között szerepel, ezért nem biztosított!

A szociális szövetkezetben tagként tevékenykedő személy

Korábban a szociális szövetkezetekben személyes közreműködésként előírható munkavégzés kizárólag munkaviszonyban, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban volt teljesíthető. E személyek biztosítását a Tbj. munkaviszonyra, vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó szabályai szerint kell elbírálni.

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény azonban 2013. május 3. napjától lehetőséget biztosít arra is, hogy meghatározott esetekben már a tagsági jogviszony önmagában is elégséges a szövetkezetben történő munkavégzéshez, a szövetkezet közös gazdasági tevékenységében való részvételhez. Tehát ezekben az esetekben nincs munkaszerződés, megbízási- vagy vállalkozási szerződés. Az említett időponttól az iskolaszövetkezetnek nem minősülő szociális szövetkezetek esetében a személyes közreműködés sajátos formája lehet a közös termelésben való, tagsági viszonyon alapuló közvetlen közreműködés (a továbbiakban: tagi munkavégzés).

Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt kizárólag a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) szerint regisztrált álláskereső, illetve a közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő személy létesíthet és tarthat fenn. Amennyiben a tagi munkavégzési jogviszonyban lévő tag munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy tart fenn, e más jogviszonya alatt a tagi munkavégzési jogviszony szünetel.

A szociális szövetkezet tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja nem minősül biztosítottnak, de e tag – kivéve e jogviszony szünetelésének időtartamát – egészségügyi szolgáltatásra jogosult. A szociális szövetkezet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja után egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, a tag az e tevékenysége ellenértékeként kapott pénzbeli juttatás után pedig 10 százalékos nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Ez utóbbi alapján a tag nyugdíjra jogosító szolgálati időt és nyugdíjalapot képező jövedelmet szerez. E tag tehát egyéb társadalombiztosítási ellátásra [táppénz, csecsemőgondozási díj (korábbi nevén: terhességi-gyermekágyi segély), gyermekgondozási díj] nem szerez jogosultságot.

Kérdésként vetődött fel, hogy a tagok a minimálbérnél alacsonyabb pénzbeli juttatás esetén is teljes értékű szolgálati időt szereznek-e?

A szociális szövetkezet tagjának nyugdíjjogosultsága

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tny.) 38. § (1) k.) pontja kimondja, hogy szolgálati időként kell figyelembe venni a szociális szövetkezeti tag tagi munkavégzésének időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.

Fontos tudni, hogy a szolgálati időnek kettős jelentősége, szerepe van:

• egyrészt a nyugdíjra jogosultság alapvető feltétele,

Az öregségi teljes nyugdíjhoz legalább 20 év szolgálati idő szükséges. Egy nő csak akkor tud még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi teljes nyugdíjba menni, ha megszerezte már azt a bizonyos 40 évi jogosultsági idejét.

• másrészt az induló nyugdíj összegét meghatározó tényező.

A nyugdíj az elért havi átlagkereset összegétől és a megszerzett szolgálati idő hosszától függ a Tny. 2. számú melléklete szerint.

Ez utóbbi esetre vonatkozik a Tny. 39. § szakaszában meghatározott arányosan elismerhető szolgálati idő szabálya. E 39. § szakasznak két bekezdése van.

Az (1) bekezdés szerinti főszabály kimondja, hogy amennyiben a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a nyugdíj összegének kiszámítása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.

Ez a szabály a szociális szövetkezet tagjára azonban nem alkalmazható. Azért, mert az a biztosítottakra vonatkozik. A szociális szövetkezet tagja viszont nem biztosított. Másrészt a szociális szövetkezet tagja kifejezetten ki van véve a Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alól.

Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a Tny. 39. § (2) bekezdésében szereplő rendelkezésére is. Eredetileg a főszabály nem vonatkozott a mezőgazdasági őstermelőre és a főállású kisadózó szolgálati idejére sem.

Jelenleg már e (2) bekezdés a következők szerint szól: az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. § szakaszának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell. Megemlítendő, hogy a hivatkozott mezőgazdasági őstermelőre sem visszamenőlegesen terjesztették ki a szabály, mint látható a főszabályt rá csak a 2007. december 31-ét követő időszakra lehet alkalmazni.

A szociális szövetkezet tagja azonban e (2) bekezdésben sem szerepel! Ezért, amíg a szociális szövetkezet tagjára a Tny. 39. § szakaszának hatályát esetleg nem terjesztik ki (álláspontunk szerint nem kell feltétlenül kiterjeszteni, csak igazságtalan másokkal szemben), addig a szociális szövetkezet tagja – mind a nyugdíjra jogosultság, mind a nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából – teljes értékű szolgálati időt szerez, akkor is, ha a nyugdíjjárulék alapot képező pénzbeli juttatása eléri a minimálbér összegét, és akkor is, ha nem.

* * *

Legyél az elsők között! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait már most a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ