A munkába járással kapcsolatos költségtérítés kapcsán a releváns jogszabályi környezet jelentősen nem változott az elmúlt időszakban (2015 augusztusában kisebb módosítások ugyan hatályba léptek), de a helyes jogalkalmazás érdekében érdemes röviden áttekinteni és összegezni a témakört érintő jelenleg hatályos előírásokat.

Munkába járás fogalma

Munkába járás esetén a munkáltató számára a költségek megtérítése nem csupán lehetőség, hanem egyúttal jogszabályi kötelezettség is.

A munkába járás fogalmáról, illetve a költségtérítés mértékéről a 39/2010. (II. 26.) számú Kormányrendelet (Rendelet) rendelkezik.

E jogszabály előírásai alapján munkába járásnak minősül:

• a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
• a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Tehát főszabályként a munkába járással kapcsolatos költségtérítés abban az esetben merülhet fel, ha a munkavállaló munkavégzésének helye, illetve lakóhelye vagy tartózkodási helye közigazgatásilag más településen található.

Azt az esetet is ide értjük, ha ugyan mindkettő ugyanazon a településen belül található, de a munkavállaló munkahelyét helyi, helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

Két lényeges fogalommal kell még megismerkednünk: a Rendelet alapján napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás. Hazautazás pedig a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.

A költségtérítésre való jogosultság független attól, hogy a munkavállaló tartózkodási helyéről vagy lakóhelyéről utazik a munkahelyére, valamint annak sincs jelentősége, hogy az ideiglenes lakóhelyet a munkáltató finanszírozza vagy a munkavállaló.

A munkába járással kapcsolatos költségek munkáltató általi megtérítése közösségi közlekedés igénybevételére tekintettel vagy személygépkocsi-használat címén valósulhat meg. E vagylagosságból az is következik, hogy ugyanazon napokra nem adható adómentesen kétféle térítés még akkor sem, ha egyéb körülmények ezt indokolnák.

Munkába járás költségtérítése napi munkába járás és hazautazás esetén

Napi munkába járás esetén a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, valamint utazási kedvezménnyel (például tanuló, nyugdíjas) megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának legalább 86%-át, amennyiben a munkavállaló

• belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán,
• menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton,
• elővárosi vasúton (HÉV-en),
• menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven

utazik a munkavégzés helyére.

A dolgozónak a munkáltató a költségtérítést a bérlettel vagy jeggyel való elszámolás ellenében fizetheti ki, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy azokat a munkáltatónak le is kell adnia, a munkáltató elfogadhatja a dolgozó nevére szóló számlát is.

A hazautazással kapcsolatos költségtérítés szabályozása ettől részben eltérően alakul. Itt is legalább 86% a kötelező térítés mértéke, de van egy felső határ is: ez pedig havonta a Rendeletben rögzített összeg (amelyet évről-évre korrigálni kell a KSH által a megelőző évre megállapított éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével). Ez a felső határ 2015-ben 35.200 forint.

Érdemes megemlíteni még, hogy a munkavállaló a hazautazása során – a napi munkába járásnál felsorolt közlekedési eszközök mellett – légi közlekedési járművet is igénybe vehet.

A rendelet alkalmazásában munkavállalónak minősül a magyar állampolgár és az EGT‑állam polgára. Ez azt is jelenti, hogy a munkáltató térítési kötelezettsége csak e magánszemélyekkel szemben áll fenn. A költségtérítés a munkaszerződés jellegétől független, azaz például határozott és határozatlan idejű munkaviszony esetén is jár.

A definíciónak megfelelő napi munkába járás, illetve hazautazás esetén a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a bérlet, illetve menetjegy árának ne csak 86%-át, hanem annak akár teljes összegét megtérítse a munkavállaló részére.

Munkába járás költségtérítésének adókötelezettsége

Az Szja törvény rendelkezései értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától a Rendelet szerinti munkába járásra tekintettel kap az alábbiak megkötésekkel:

• utazási bérlettel, jeggyel történő elszámolás esetében a juttatás legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben történhet, vagy
• költségtérítés címén a saját gépjárművel történő munkába járás kapcsán
  • a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy
  • hazautazásra a munkahely és a lakóhely között az oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként maximum 9 forint értékben biztosítható.

A Rendelet szerint a munkavállaló részére az adómentes kilométerenkénti 9 forint költségtérítés akkor jár, ha

1. munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
2. a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
3. ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni;
4. a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.

Az utolsó pontban említett (szélesebb munkavállalói kört érintő) lehetőség 2015. augusztus 1-jétől része a jogszabálynak. Hasznos tudnivaló, hogy a munkáltató a c) és d) pontban kiemelt munkavállalók esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is munkába járásnak minősítheti.

Amennyiben tehát a munkáltató nemcsak a kötelező mértékű összeget juttatja a munkavállalónak, hanem a bérlet, jegy árának teljes összegét téríti meg, akkor ez a juttatás sem számít bele az adóalapba – még akkor sem, ha a magánszemély nem másod-, hanem első osztályon, vagy akár pótdíjköteles vonaton utazik –, az „utazási jegy” tehát kiterjesztő jelleggel értelmezhető.

Vegyük észre, hogy a munkába járás fogalmának része „az átutazás céljából igénybe vett helyi közösségi közlekedéssel történő utazás” is, ennek megfelelően BKV-bérlet is minősülhet adóalapba nem tartozó bevételnek, feltéve, hogy a helyi bérletet a magánszemély az adott településen keresztül történő átutazás keretében munkába járásra (is) használja.

Lényeges tudni, hogy a munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén a kilométerenként 9 forintos juttatásban részesülhet akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de a magánszemély nem azt veszi igénybe. Emellett a munkáltató annak a munkavállalójának is adhat költségtérítést, aki nem rendelkezik saját tulajdonban lévő személygépkocsival (ez például akkor fordulhat elő, amikor egy autóval többen utaznak a munkahelyre).

Ha a magánszemély munkába járásra tekintettel költségtérítést kap, akkor csupán emiatt nem fizet cégautóadót.

Fontos, hogy amennyiben a munkáltató az előzőekben említett összeget meghaladó költségtérítést biztosít a magánszemély részére, úgy az a magánszemély összevonandó jövedelmének minősül. A már említett 9 forint kilométerenkénti térítésen felül például az üzemanyag ellenértéke adómentesen nem biztosítható.

S végül ne feledjük nyilatkoztatni érintett munkavállalóinkat lakóhelyükről és a tartózkodási helyükről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyről vagy a tartózkodási helyről történik-e.