2019. január 1-jétől a saját jogú öregségi nyugdíjas munkavállalók munkaviszonya mentesül a biztosítási kötelezettség alól. Így nem minősülnek biztosítottaknak, ezáltal társadalombiztosítási ellátásokra nem szereznek jogosultságot e jogviszonyukból adódóan, és járulékfizetési kötelezettség sem terheli őket.

1. A nyugdíjas személyek biztosítási kötelezettsége

2019. január 1-jétől a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti munkaviszony kikerül a biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyok sorából. Azok a nyugdíjas személyek tehát, akik az Mt. szerinti munkaviszonyt létesítenek, a jövőben nem lesznek biztosítottak. Ez azt jelenti, hogy 2019-ben már – a 2018-ban megfizetett – természetbeni egészségbiztosítási járulékot, illetve nyugdíjjárulékot sem kell fizetniük. (Egyébiránt pedig a munkáltatót az ilyen munkavállalók tekintetében szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség sem terheli.) Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a változás kizárólag a munkaviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasokat érinti. Akik nyugdíjasként más jogviszony keretében dolgoznak, azok biztosítási jogviszonyában a jogszabály-módosítás változást nem eredményez. Köztük vannak olyanok, akik eddig sem voltak biztosítottak, például a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók vagy a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek tagjai. Vannak továbbá olyanok, akik eddig is biztosítottnak minősültek és a jövőben is annak fognak minősülni: például a megbízási szerződés alapján munkát végző nyugdíjasok, ha tárgyhavi jövedelmük eléri a minimálbér 30 százalékát.

A biztosítási jogviszonyok vezetésének alapvető dokumentuma az „Igazolvány a biztosítási jogviszonyról és az egészségbiztosítási ellátásokról” elnevezésű nyomtatvány, az ún. tb. kiskönyv. Ebbe minden egyes biztosításra nézve a foglalkoztatónak be kell jegyezni az adott biztosítási jogviszony kezdetének és megszűnésének a dátumát. Tekintettel arra, hogy a munkaviszonyban álló nyugdíjas munkavállalók ezen jogviszonyuk alapján 2019. január 1-jétől már nem minősülnek biztosítottaknak, a foglalkoztatóknak 2018. december 31. napjával a tb. kiskönyvbe be kell jegyezni a biztosítási jogviszony megszűnését, majd azt a (volt) biztosított részére át kell adni.

A nyugdíjas munkavállalók esetében bevezetett változások érintik a munkáltatóknak az adóhatóság irányában fennálló bejelentési kötelezettségeit is. A munkáltató ugyanis köteles az állami adó- és vámhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenteni az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának a megszűnését, a megszűnést követő 8 napon belül. Ez azt jelenti, hogy a saját jogú nyugdíjas munkavállalókat foglalkoztató munkáltatóknak 2019. január 8-ig ’T1041-es jelű nyomtatványt kell küldeniük a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé az ilyen foglalkoztatottak biztosítási jogviszonyának a megszűnéséről.

2. A nyugdíjas személyek egészségbiztosítási ellátásai

Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot megalapozhatja valamely – a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-ában meghatározott – biztosítási jogviszony, vagy ennek hiányában a Tbj. 16. § (1) bekezdésében felsorolt valamely jogcímnek a fennállása. Azok a személyek, akik saját jogú nyugdíjban részesülnek, egészségügyi szolgáltatásra jogosultak.

Táppénzre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. A táppénz a keresőképtelenség tartamára kizárólag addig jár, amíg a keresőképtelen személynek fennáll a biztosítási jogviszonya. Mivel a saját jogú nyugdíjban részesülő foglalkoztatottak pénzbeli egészségbiztosítási járulékot jelenleg nem fizetnek, táppénzre ez idáig sem válhattak jogosulttá. Kivételt jelent, ha a nyugdíj folyósítása szünetel, mivel ez esetben a nyugdíjas foglalkoztatott köteles a pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére. Abban az esetben, ha egy nyugdíjas munkavállaló a nyugdíja folyósításának szünetelése alatt keresőképtelenné vált, úgy az erre való tekintettel megállapított táppénz részére legfeljebb 2018. december 31-ig folyósítható. Ha keresőképtelensége továbbra is fennáll, táppénzt 2019. január 1-jétől akkor sem kaphat, mivel ezen naptól kezdődően nem biztosított.

2019-től, amennyiben a nyugdíjas munkavállaló keresőléptelenné válik, továbbra is hoznia kell a háziorvosától a keresőképtelen állományba vételről szóló orvosi igazolást, hiszen a keresőképtelenség első 15 munkanapjára megilleti a betegszabadság. Amennyiben 15 napnál hosszabb ideig keresőképtelen akkor vajon mi a teendő?

A jelenlegi szabályok értelmében a saját jogú nyugdíjas munkavállalók jogosulttá válhatnak baleseti ellátásokra. Ez azt jelenti, hogy üzemi baleset bekövetkezése esetén kaphatnak – többek között – baleseti táppénzt. 2019. január 1-jétől – bár nincs szoros összefüggésben a rájuk vonatkozó biztosítási kötelezettség megszüntetésével – a jogalkotó ezen lehetőséget eltörli. Vagyis ezen naptól kezdődően a nyugdíjas munkavállalók nem csupán táppénzre, de baleseti táppénzre sem válhatnak jogosulttá. Ugyanakkor mi a helyzet a passzív jogon folyósított baleseti táppénzzel?

A fentiekben említett kérdéskörről és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait érintő pontosító módosításokról is részletesen fogunk beszélni, mindezt gyakorlati példával megvilágítva, melyre tisztelettel várjuk a társadalombiztosítási ügyintézőket és minden téma iránt érdeklődő szakembert.

***

A PENTA UNIÓ Zrt. 2019. február 7–i „TB A-Z-ig” előadás keretében azt vizsgáljuk meg, hogy mindennek milyen hatásai lesznek a társadalombiztosítás különböző jogintézményei vonatkozásában.