A jogalkotó jelen esetben kellő felkészülési időt biztosított a társaságok számára, emellett a változások széles körben csak 2016. január 1-jétől érintik a cégeket, nem haszontalan azonban már most részletesebben megismerkednünk azokkal.

A jogszabály hosszú évek óta a teljesítés időpontjára vonatkozó főszabálytól eltérően egy különös szabályt állapít meg az ún. időszakos elszámolású (ha jobban tetszik: folyamatos teljesítésű) ügyletek teljesítési időpontja kapcsán: a jelenleg még hatályos előírások alapján – ÁFA tekintetében – a fizetési esedékességkor áll be az adófizetési kötelezettség.

Mint az ismert, 2014. július 1-jei hatályba lépéssel terveztek egy módosítást, mely az elszámolási időszak utolsó napjához igazította a teljesítés időpontját, de a gazdasági élet szereplőitől érkezett visszajelzések alapján ezen előírások jelentős adminisztrációs (és nem utolsósorban) likviditási problémákat okozhattak volna az érintett felek számára.

2015-ben a jogalkotó eltérő megközelítést alkalmazott, ennek részeként két lépcsőben vezetik be az új előírásokat, első lépésként 2015. július 1-jétől az adótanácsadói, könyvelői és könyvvizsgálói szolgáltatásokra, majd ezt követően 2016. január 1-jétől minden egyéb szolgáltatásra. Emellett a módosítás tartalmában is eltér a 2014-es (végül nem hatályosult) elképzelésektől.

Tekintsük át konkrétan, milyen változásokkal kell számolnunk. Főszabály szerint (nem utolsósorban a vonatkozó Uniós irányelv előírásával összhangban) az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja minősül teljesítési időpontnak olyan esetekben, amikor
– a felek időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodtak meg, vagy
– az ellenértéket meghatározott időszakra állapítják meg.

Lesznek azonban (vélhetően nemritkán előforduló) kivételek is, így sok esetben nem a főszabály előírásai alapján kell majd eljárnunk.

Az első ilyen kivételes szabály értelmében a fentiektől eltérően az adófizetés a számla kibocsátásának időpontjához igazodik abban az esetben, ha annak kibocsátása és a fizetés esedékessége megelőzi az adott időszak végét (praktikusan tehát akkor, amikor az elszámolással érintett időszak letelte előtt jogosult a szolgáltató az ellenértékre). Látható tehát, hogy az adófizetési kötelezettség időpontja kapcsán a jövőben jelentősége lehet a bizonylat dátumának is.

A másik (szintén nem ritka) “kivétel” értelmében, amennyiben a fizetés esedékessége az érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik, úgy a teljesítési időpont (és az adófizetési kötelezettség keletkezése) ehhez az időponthoz igazodik. Van itt azonban egy további korlát: az adófizetési kötelezettség legkésőbb az időszak végétől számított 30. napon beáll, amennyiben a fizetési határidő ennél későbbi időpontra esne (hosszabb fizetési határidő esetén tehát mindig meg kell majd vizsgálnunk, az hogyan viszonyul az elszámolási időszak utolsó napjához), 30 nappal meghaladja, az adófizetési kötelezettség a 30. napon beáll.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy sok esetben a kivétel szabály gyakrabban kerülhet alkalmazásra, mint a főszabály.

A hatálybalépés időpontjának közeledtével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, mikortól is kell ténylegesen alkalmazni a jogszabályi előírásokat. A lényeg: ezen új rendelkezéseket az első lépcsőben érintett adótanácsadói, könyvelői és könyvvizsgálói szolgáltatások esetében olyan, 2015. június 30-át követően kezdődő időszakokra kell először alkalmazni, amelyeknél a fizetés esedékessége is 2015. június 30-át követő időpontra esik (kettős feltétel).

Általánosságban (tehát valamennyi időszakos elszámolású szolgáltatásra) ezen előírásokat – hasonló logikával – azon, 2015. december 31-ét követően kezdődő időszakok esetében kell figyelembe venni, amelynél a fizetés esedékessége is 2015. december 31-ét követő időpont.