A transzferár ellenőrzések során rendszeresen tapasztaljuk, hogy az adóhatóság nyilatkozattételre hívja fel az adózókat. Az ilyen esetekben bekért nyilatkozatok és információk az egyszerű kérdésektől kezdve – hogy például megvan-e az összes transzferár nyilvántartás, átadták-e az összes nyilvántartást – egészen a szerződések részleteibe menő kérdésekig, sőt olykor a munkaigényes számítások végzéséig is terjedhetnek. A következőkben a nyilatkozattétellel kapcsolatos tapasztalatainkat ismertetjük.

Az adóhatósági ellenőrzések során a tényállás tisztázásának egyik leggyakoribb eszköze az adózó nyilatkozattétele, amely lehet véleménynyilvánító vagy tényfeltáró a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. (Ket.) 51. § (1), (2) bekezdése szerint. Az adózónak jogában áll nyilatkozatot tenni vagy a nyilatkozattételt megtagadni. A nyilatkozattétel megtagadása miatt az ellenőrzés alá vont adózó számára nem lehet eljárási bírságot kiszabni, mivel a törvényben biztosított jogával él, viszont, ha valótlan nyilatkozatot tett, megbírságolható.

A Ket.-en kívül azonban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) is tartalmaz előírásokat a nyilatkozattételről, de a kettőt nem szabad összekeverni. Az Art. 48.§-a szerinti adatszolgáltatási kötelezettség az ellenőrzés alá vont adózón kívül mindenkit kötelez nyilatkozattételre. Azaz más adózó vizsgálatával összefüggésben bármely adózó nyilatkozattételre kötelezhető, viszont az ellenőrzés alá vont adózó a saját ügyében a nyilatkozattételt bármikor megtagadhatja.

Az Art. alapján az adóellenőr az ellenőrzés során az adózótól felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet, az adózó pedig köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni.

A transzferár ellenőrzések során érdemes alaposan átgondolni minden nyilatkozat tartalmát. A nyilatkozat legyen egyértelmű, világos, tartalmazza az ügyre vonatkozó összes lényeges körülményt. Ugyanakkor ne tartalmazzon felesleges vagy redundáns információt, mert az alkalmas lehet a valóságtól eltérő következtetés levonására.

Ne feledjük el, hogy az eljárás során tett nyilatkozatokért felelősség terheli az adózót, ami eljárási bírságban jelentkezhet.

Például félrevezető, összezavaró nyilatkozatot az adóhatóság az együttműködési kötelezettség megsértéseként értékelhet, és akár 500 ezer forintig terjedő bírságot is kiszabhat.

A véleményt tartalmazó nyilatkozatokra igaz, hogy elmaradásuk következménye az, hogy a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti. A tényfeltáró nyilatkozatok esetében már nem mindig igaz, hogy a nyilatkozattétel megtagadható. A nyilatkozattétel megtagadása miatt azonban az adózót nem lehet eljárási bírsággal sújtani, mivel az törvényben biztosított joga.

Volt arra gyakorlati példa ellenőrzés során, hogy a revizorok a felsőbb tulajdonosi struktúra, az alkalmazott transzferár politikák, illetve a kapcsolt keretszerződések részleteivel kapcsolatban kérték a nyilatkozatot, vagy magát a szerződést. Mivel azonban egy kisebb leányvállalat nincs feltétlenül tisztában a magasabb szintű döntések részleteivel, ezeket az adatokat, nyilatkozatokat az adózó nem tudta megtenni.

Illetve előfordult olyan eset, hogy a leányvállalat a költségalapú árazás esetén a költségalap részletes összetevőit, vagy az anyavállalat független partnerrel kötött keretszerződését nem ismerte, és ezt a kapcsolt fél sem tárta fel számára. A külföldi tulajdonos üzleti titoknak tekintette az adatokat és nem volt hajlandó átadni azt, sem az ellenőrzés alá vont adózónak, sem az adóhatóságnak. Ilyen esetben az adózó nyilvánvalóan nem tud átadni olyan anyagot, ami nem áll a rendelkezésére, illetve nem tud általa nem ismert tényekre, körülményekre vonatkozóan nyilatkozatot tenni.

Az adóhatóságnak, amennyiben egy ilyen dokumentumban található információra határozatában hivatkozni kívánna, nemzetközi megkeresés keretében kell megkeresnie a külföldi adóhatóságot, amely a kért információk megadására kötelezheti a kapcsolt vállalatot.

Az ellenőrzési eljárásokban mindenképpen célszerű együttműködni a revizorokkal, hiszen ez a hozzáállás vezet az ellenőrzések gyorsabb és kiszámíthatóbb lezárására, amely mind az adózóknak, mind az adóhatóságnak érdeke. Azonban egyes esetekben mérlegelni kell, hogy mely ponton lehet – vagy néha kell – a nyilatkozattételt megtagadni és ez milyen következményekkel járhat.

* * *

Amennyiben személyesen is szeretnél velem találkozni és érdekel a társasági adón belül legnagyobb kockázatot magában hordózó transzferárak kérdésköre, akkor jelentkezz még a mai napon kedvezményesen Transzferár – Az elszámolóárakkal kapcsolatos adókötelezettségek, adókockázatok az adóhatósági gyakorlat fényében, kitekintéssel a várható változásokra címmel 2016. október 14-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!