Mint már a korábbi cikkben foglaltak alapján jól láttuk, a telephelyre vonatkozó szabályok különleges jelentőségűek, hiszen az egyik állam csak akkor gyakorolhat adóztatási jogot egy másik államban illetőséggel bíró vállalkozás nyeresége kapcsán, ha a vállalkozásnak telephelye keletkezik az elsőként említett államban – és ott nyereséget is realizál. A telephely fennállásának meghatározása tehát egy olyan előfeltétel, amely elengedhetetlen annak a kérdésnek a megválaszolása szempontjából, hogy mely állam(ok) adóztathatják meg egy vállalkozás nyereségét.

Mint ahogy korábban szintén már áttekintettük, ha a vállalkozás olyan államban rendelkezik illetőséggel, amellyel Magyarországnak nincs kettős adóztatást kizáró egyezménye, úgy a társasági adó törvény telephely fogalmát kell alapul vennünk.

Sok esetben (mind több esetben) azonban van egyezmény, ilyenkor a külföldi illetőségű vállalkozást Magyarországon akkor terhelheti adókötelezettség, ha a vállalkozásnak az illetősége szerinti állam és Magyarország között megkötött, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény rendelkezései alapján telephelye keletkezik belföldön.

Kijelenthetjük, hogy amennyiben van egyezmény, úgy azok telephely fogalma legtöbb esetben igazodik az OECD Modellegyezményben foglaltakhoz, ennek megfelelően ismerkedjünk meg részletesebben a Modellegyezmény előírásaival.

Az OECD Modellegyezmény 5. cikkének 1. pontjában szereplő általános definíció alapján a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás részben vagy egészben a tevékenységét kifejti.

Azt a definíció alapján azonnal észrevehetjük, hogy szükség van egy meghatározott helyszínre, amelyen keresztül, melynek igénybevételével a vállalkozási tevékenységet folytatják. Ilyen helyszín lehet akár egy üzleti helyiség, de nem kizárt az sem, hogy az egy gép, berendezés legyen. Végső soron az üzleti helyiség sem kizárólagos feltétel, elegendő lehet, ha egy bizonyos tér, hely rendelkezésre áll az üzleti tevékenység végzéséhez – sok minden ide tartozhat ennek megfelelően.

Az általános definícióból az is levezethető, hogy nem feltétel az, hogy a helyszínt csak és kizárólag a vállalkozási tevékenység érdekében használják, akkor is keletkezhet telephely, ha részben ilyen célú tevékenységet folytatnak az adott helyen.

Az adott üzleti hely (helyszín) használatának jogcímére sincs utalás a definícióban, azaz nincs jelentősége a telephellyé minősítés szempontjából, szélsőséges esetben akár nem legális használat is keletkeztethet telephelyet.

Az – egyébként láthatóan nem túl részletes – definíció fontos eleme még az állandóság, tehát az üzleti tevékenység végzésének állandó, földrajzilag meghatározott helynek kell lennie, a vállalkozásnak huzamosabb ideig kell folytatnia a tevékenységét az adott helyen. Az állandóság meglehetősen relatív, ezt, mint feltételt minden alkalommal a konkrét ügylet feltételeinek függvényében kell vizsgálni.

Az adott létesítmény útján a vállalkozásnak értelemszerűen valamilyen üzleti tevékenységet kell végrehajtania. Ehhez kapcsolódóan rögtön elmondható, hogy a személyzet az esetek jelentős részében elengedhetetlen ahhoz, hogy egy adott helyen, állandó jelleggel vállalkozási tevékenységet lehessen folytatni. E tekintetben a vállalkozástól jogilag és gazdaságilag függő megbízottak is személyzetnek tekintendők, így nem csupán klasszikus munkaviszonyos foglalkoztatásra tekintettel keletkezhet telephely. Meg kell jegyezni azonban, hogy előfordulhatnak kivételek, azaz a személyzet hiánya még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem keletkezik telephely sem.

A Modellegyezmény segítségünkre van és megemlít néhány olyan helyszínt, amely jellemzően telephelynek minősülnek. Így az üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a gyár és a műhely, az olaj- és földgázkút, kőfejtő és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telep ide sorolandó (ez utóbbi lehet jellemzően egy bánya). A felsorolás példálózó jellegű, segítséget jelent, de ne feledjük, hogy nem kizárólagos, azaz attól, hogy az üzleti tevékenységünk végzésének helye nincs a felsorolásban, még keletkezhet telephelyünk.

Fordítva is igaz: a tételes felsorolásban szereplő helyszínek is csak akkor lesznek telephelyek, ha teljesítik a korábban felsorolt feltételeket.

Ne feledkezzünk el tehát a nemzetközi szerződések elsődlegességének elvéről: a nemzetközi szerződést kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a törvénytől eltérő előírást tartalmaz. Ilyen formán az egyezmények felülírják a hazai jogszabályt, magasabb rangú joganyagoknak minősülnek.

A telephely meghatározásának jelentősége nemzetközi viszonylatban azért lényeges, mert ettől is függ, hogy van-e joga az egyik szerződő államnak adót kivetni, a másik szerződő állam vállalkozása által elért nyereségre.

Érdemes röviden kitérni a teljes körű, illetve korlátozott adókötelezettség kérdéseire is. Teljes körű adókötelezettség vonatkozik a belföldi illetőségű adózó belföldről és külföldről származó jövedelmére, míg korlátozott adókötelezettség a külföldi vállalkozó a belföldi telephelyen végzett vállalkozási tevékenységéből származó jövedelmére.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2019. szeptember 26-án tartandó előadásunk során bemutatjuk a telephelyekre és fióktelepekre vonatkozó legfontosabb adózási és számviteli előírásokat, emellett megemlítésre kerülnek azon területek, amelyek esetében nemzetközi előírások adnak iránymutatást az ellenőrzések során. Külön kitérünk a székhelyszolgáltatásra vonatkozó előírásokra, fókuszálva a közelmúltban bevezetett szigorúbb szabályozásra. Jelentkezz a konferenciára még kedvezményesen >> Telephely keletkezésének kérdései egyes adójogszabályok tekintetében, kapcsolódó számviteli előírások