Gyakran merül fel kérdésként, hogy egy külföldi vállalkozó Magyarországon folytatott gazdasági tevékenysége milyen adókötelezettséget, adókötelezettségeket keletkeztet. Vizsgáljuk meg most a társasági adóra vonatkozó szabályokat!

A külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet hazai adókötelezettségének elbírálásánál annak van kiemelt jelentősége, hogy az említettek rendelkeznek-e Magyarországon telephellyel vagy sem.

Ha a két érintett ország között hatályban van kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, akkor a telephely meghatározására minden esetben az egyezményben foglaltakat kell alkalmazni. Mindannyiunk által jól ismert a nemzetközi szerződések elsődlegességének elve: a nemzetközi szerződést kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a törvénytől eltérő előírást tartalmaz. Ilyen formán az egyezmények felülírják a hazai jogszabályt, magasabb rangú joganyagoknak minősülnek.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor olyan külföldi szereplővel találkozunk, melynek illetősége szerinti állammal nincs (vagy még nincs) egyezményünk. Nemzetközi egyezmény hiányában a társasági adó törvény telephelyre vonatkozó rendelkezései alapján kell megítélni, hogy a tevékenységet telephelyen folytatja-e az adott vállalkozás.

A tisztánlátás érdekében érdemes még kitérni a teljes körű, illetve korlátozott adókötelezettség fogalmára is. Teljes körű adókötelezettség vonatkozik a belföldi illetőségű adózó belföldről és külföldről származó jövedelmére, míg korlátozott adókötelezettség a külföldi vállalkozó a belföldi telephelyen végzett vállalkozási tevékenységéből származó jövedelmére.

Tekintsük most át a hazai jogszabály, azaz a társasági adóról szóló törvény releváns előírásait. Ennek értelmében a telephely olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen

• az üzletvezetés helyét,
• a belföldi székhellyel létesített képviseletet,
• az irodát,
• a gyárat,
• az üzemet,
• a műhelyt,
• a bányát,
• a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt.

Speciális előírások vonatkoznak az építkezés vagy az összeszerelő tevékenység helyére, az abban az esetben lesz telephely, ha a munkálatok időtartama (folyamatosan vagy megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart. Mindezt építkezési területenként kell figyelembe vennünk, függetlenül attól, hogy azok több önálló szerződésen alapulnak, vagy különböző személyek adták a megrendeléseket.

A külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell emellett tekinteni:

• belföldön lévő természeti erőforrás közvetlen hasznosítása esetén,
• ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása, továbbá ingatlan értékesítése esetén,
• azon tevékenységek esetében, amelyeket más személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön – és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében.

Fontos ismernünk azt is, hogy mi nem minősül telephelynek:

• a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,
• a külföldi személy árujának, illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, más személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,
• létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú fenntartása,
• a létesítménynek kizárólag egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
• a független képviselő (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység, amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el.

A külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha fióktelep útján végez vállalkozási tevékenységet.

Bár az előzőekben már utaltunk arra, hogy ez a telephely fogalomrendszer abban az esetben érvényes, ha nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, külön is érdemes kiemelni, hogy ez utóbbi szabály nem alkalmazható olyan államban illetőséggel rendelkező külföldi személy esetében, amely állammal nemzetközi egyezményünk van hatályban. Ilyen esetekben a fióktelep csak akkor minősül telephelynek, ha megfelel az egyezményben foglalt telephely meghatározásnak (lásd a már hivatkozott nemzetközi szerződések elsődlegességének elvét).

Általánosságban elmondható, hogy a társasági adó törvény imént megismert telephely definíciója nem tér el jelentősen az OECD Modellegyezmény rendelkezéseitől – ezzel utóbbival egy másik cikk keretében ismerkedhetünk majd meg.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be a tavaszi konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ