2024. október 29-én került benyújtásra a Parlament elé az egyes adótörvények módosításáról szóló T/9724. számú törvényjavaslat, amely a várakozásokkal ellentétben…
Személygépkocsik az ÁFA rendszerében – 2. rész
Az értékesítés és bérleti konstrukciók ÁFA vonzata
A személygépkocsik beszerzésével, üzemeltetésével és értékesítésével kapcsolatos ÁFA vonatkozásokat bemutató cikksorozat első részének folytatásaként vizsgáljuk meg most, mi a teendőnk akkor, ha megválunk a személygépkocsitól – lássuk tehát az értékesítéssel kapcsolatos ÁFA kérdéseket. Ezt követően – a cikk második felében – a bérleti konstrukciókkal foglalkozunk.
Értékesítés
Az semmiképpen nem meglepő, hogy a személygépkocsi értékesítése is termékértékesítésnek minősül, azaz főszabályként az értékesítésre általános forgalmi adó felszámításával kerülhetne sor. „Átlagos” adózónk esetében azonban (azaz ne gépjármű kereskedelemmel foglalkozó vállalkozásra gondoljunk, mert rájuk némiképp eltérő szabályok vonatkoznak), ha a beszerzéshez nem kapcsolódott adólevonási jog, az értékesítés adómentes lesz.
Ez viszonylag egyszerűnek tűnik, azonban itt is felmerülhetnek különlegesebb esetek: mit tegyünk, ha magánszemélytől vásároltuk a személygépkocsit? Ott nem merült fel felszámított adó, tehát nem volt mit „nem levonni” – ezt is kezeli azonban a jogszabály 2013-tól, akkor is adómentes az értékesítés, ha a beszerzéshez nem kapcsolódott előzetesen felszámított adó, de ha kapcsolódott volna, az nem lett volna levonható. Ugyanez a helyzet akkor, ha használtcikk kereskedelem esetén különbözeti adózás keretében szerezte be a személygépkocsit a példabeli adózónk, esetleg alanyi adómentes jogállású adózótól vásárolt. Korábban a szabályozás ennél szigorúbb volt és az adóhalmozódás lehetősége is felmerült többszöri értékesítés esetén, de ezt végül a fenti időponttól kezelte a jogalkotó.
Azért ne feledjük: akkor van lehetőség adómentesség alkalmazására, ha a beszerzéshez kapcsolódóan előzetesen felszámított adó merült volna fel és az az ÁFA törvény 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem lett volna levonható – figyelemmel a levonási tilalom alóli kivételekre is. Ez azt is jelenti, hogy ha a személygépjármű beszerzésekor – ha lett volna áthárított ÁFA – az áthárított adó levonható lett volna (például a jármű bérbeadására tekintettel), abban az esetben nem alkalmazható az adómentesség, az áthárított ÁFA hiánya ellenére sem.
Alanyi adómentes adózók esetében is adómentes lesz az értékesítés – bár létezik egy olyan előírás, mely szerint az ő tárgyi eszköz értékesítéseikre a jogszabály az általános szabályokat írja elő alkalmazni – ez azonban nem jelenti a 27%-os adókulcs automatikus alkalmazását. Ha az ÁFA törvény az adott tárgyi eszközre (személygépkocsi) az adómentes értékesítést írja elő, ez minősül ilyen értelemben „általános szabálynak”.
Bérbevétel
A szó hétköznapi értelmében vett bérbevétel alatt többféle konstrukcióval szembesülhetünk a gyakorlatban, amely eltérő ÁFA rendszerbeli kezelést igényel.
Elsőként tisztázzuk, hogy az ÁFA törvény a zárt végű pénzügyi lízingszerződést termékértékesítésnek (termékbeszerzésnek) tekinti, így arra a beszerzés során bemutatott szabályok érvényesek.
Személygépkocsi bérlete (operatív lízing) és a nyílt végű pénzügyi lízing azonban szolgáltatásnyújtásnak minősül, ilyen esetben a bérlő, illetve a lízingbevevő a bérleti díj után előzetesen felszámított általános forgalmi adó összegét olyan arányban helyezheti levonásba, amilyen arányt a gépjármű üzleti célú használata képvisel az összes használaton belül.
Ez esetben az adólevonási jogosultság érvényesítéséhez olyan nyilvántartás (például, de nem kizárólag útnyilvántartás) alkalmazása szükséges, amelyből egyértelműen megállapítható az adott időszaki összes használat, illetve azon belül az üzleti célú használat – lényeges tehát, hogy a teljes futásteljesítmény dokumentálva legyen, hiszen csak így lehet a megfelelő arányszámot megállapítani. E nyilvántartás vezetésének hiányában az adózó nem érvényesítheti ÁFA levonási jogát.
Felmerül néhány gyakorlati kérdés: magánhasználatnak minősül-e a munkába járás? Általában igen, de más a helyzet például egy területi képviselő esetében, aki az autót praktikus okokból a lakóhelyén tárolja. Ilyen esetben a napi első felkeresett partnerhez vezető út és az utolsó partnertől a hazáig tartó út nem minősül magáncélú használatnak (és nyilván az ügyféltől ügyfélig megtett utak sem) – ellenkező esetben akár a teljes napi futásteljesítményt magáncélú útnak kellene tekinteni, ha egy távoli városba utazik a területi képviselő.
Mi történik akkor, ha a társaság díjat számít fel a magáncélú használat ellenértékeként? Ebben az esetben ez – mivel ez adóköteles szolgáltatásnyújtás – ÁFA-val terhelten történik majd meg. Ilyen esetben nincs tehát olyan futásteljesítmény, amely ne üzleti célú használat lenne, azaz a bérleti díj ÁFA tartalma levonható. Mindez független a térítési díj összegétől. Mégsem célszerű azonban a piaci ártól eltérni, mert a munkavállaló olyan nem független fél, aki nem jogosult ÁFA levonásra – azaz az adó alapja a piaci ár lesz mindenképpen.
A levonási tiltás megszűntével gyorsan népszerűvé váltak a bérleti szerződések, nyílt végű lízingszerződések, de sokszor már az első díjrészlet kapcsán is gyakorlati problémába ütközünk.
Tipikus ugyanis a nagyobb összegű első időszaki díj, ami sok esetben eléri a jármű értékének 30, de akár 50%-át is. Elsőként megjegyezhetjük, hogy a nagyon magas kezdőrészlet sokkal inkább a zárt végű pénzügyi lízingszerződésekre jellemző – s mint tudjuk, a zárt végű pénzügyi lízingszerződés esetében az ÁFA nem helyezhető levonásba. Itt is hivatkozunk tehát az Art. jól ismert szakaszára: 1. § (7) bekezdés.
Ha mégis jelentősebb kezdőrészlettel találkozunk, hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Mire is vonatkozik ez a bérleti díjrészlet? Valóban csak az első hónapra, mégis megtérítjük az autó piaci értékének a jelentős részét? Ha a valóságnak inkább megfelelő feltételezésből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a díj valójában a teljes időszakra vonatkoztatható. Felmerül tehát a korrekció igénye hónapról hónapra, ha később változik a magáncélú használat aránya – ez azonban nagyon komoly adminisztrációs teherrel járhat.
Az adminisztrációt talán egyszerűsítheti, ha a társaság az első időszakban jelentősebb mértékben használja magáncélra az autót – olyan arányban, amelynél vélhetően később sem fogja nagyobb mértékben privát célra használni azt. Így az első időszaki (végeredményben a teljes időszakra vonatkozó) díjrészletből bizonyosan nem von le több ÁFA-t, mint az a jogszabály szerint megengedett.
* * *
Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016
Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!
Értékelés, hozzászólás