Személygépkocsi bérleti díj és az ÁFA

Örökzöld téma a személygépkocsi használattal kapcsolatos ÁFA kötelezettségek kezelése – a jogszabály bizonyos előírásai 2019-ben változtak és hasznos adóhatósági értelmezések is napvilágot láttak.

Vizsgáljuk meg tehát az ÁFA levonásának a lehetőségét a bérbevevő oldaláról – ez a kérdés érinti az adózók szélesebb körét.

2019. január 1-től alapesetben nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Az 50 százalékos levonási tilalom független attól, hogy a bérbeadási szolgáltatás hogyan valósult meg, klasszikus bérleti szerződés alapján vagy nyílt végű pénzügyi lízing keretei között (zárt végű pénzügyi lízingszerződés nem szolgáltatásnyújtás, így az esetünkben nem érintett). E rendelkezéssel függetlenül attól, hogy a bérbevett személygépkocsi ténylegesen milyen mértékben szolgálja az adóalany adóköteles gazdasági tevékenységét a bérbevételt terhelő általános forgalmi adó fele nem helyezhető levonásba. Fordítva közelítve meg a kérdést, az adó levonási tilalommal nem érintett részének (felének) levonására az adóalany abban az esetben is jogosult lehet, ha a személygépkocsit az adott teljesítési időszakban minimális mértékben használja adóköteles tevékenységéhez és útnyilvántartást sem vezet.

Ezáltal tehát a bérleti díj adótartalmának fennmaradó 50 százaléka tételes nyilvántartás nélkül is levonható, feltéve, hogy az adóalany a személygépkocsit legalább részben adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja, és a személygépkocsi tekintetében nem merül fel olyan, adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységhez történő felhasználás, amelynek okán a bérbevevő adóalany az előzetesen felszámított adó megosztására lenne kötelezett.

Fontos kérdés, hogy – az 50%-os levonhatóság biztosítása érdekében – milyen gyakorisággal és milyen módon kell az adózónak igazolnia, hogy a bérbevett személygépkocsit adóköteles tevékenységhez is használta. Ezen körülményt nem adómegállapítási időszakonként, hanem jellemzően minden egyes (szerződés szerinti) elszámolási időszak kapcsán önállóan kell vizsgálni. Az adóhatóság álláspontja szerint üzleti célú használat alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy email is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja. Nem bonyolult tehát ez a típusú dokumentáció, de célszerű ezeket folyamatosan archiválni, hiszen egy esetleges ellenőrzés esetén lényegesen nehezebb utólag előkeresni a releváns dokumentumokat.

Az Áfa törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalany az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsik bérbevétele esetében eltérjen az 50 százalékos levonási tilalomtól. Ez esetben az adóalanynak tételesen alátámasztva igazolnia kell az üzleti és magáncélú használat arányát, és a levonási jogát az adóköteles gazdasági tevékenységéhez használt arányban gyakorolhatja.

Ha az adóalany több személygépkocsit is bérel, lehetősége van arra, hogy a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszert (50%-os átalány vagy tételes nyilvántartás) személygépkocsinként alkalmazza. Amennyiben az adóalany egy bérleti szerződés keretében több személygépkocsit bérel, az alkalmazott módszer személygépkocsinként való meghatározásának magától értetődő feltétele, hogy a bérleti szerződés személygépkocsira lebontva tartalmazza a bérleti díjakat.

Felmerül néhány gyakorlati kérdés: magánhasználatnak minősül-e a munkábajárás? Általában igen, de adódhatnak kivételek is – gondoljunk például egy területi képviselőre.

Emellett a bérbevétel kapcsán sokszor már az első (nemritkán nagyobb összegű) díjrészlet kapcsán is gyakorlati problémába ütközünk.

Mi történik akkor, ha a társaság díjat számít fel a magáncélú használat ellenértékeként? Érdemes alaposan megvizsgálni ezt az esetet, amikor a munkavállalók részére térítés ellenében biztosított a magáncélú használat – másképpen fogalmazva az Áfa törvény rendelkezései alapján milyen módon gyakorolható adólevonási jog abban az esetben, ha meghatározott díj ellenében biztosítják a munkavállalók részére a személygépkocsik a magáncélú használatát?

Sok esetben az sem egyértelmű, hogy hogyan kell meghatározni a munkavállalók részére nyújtott, a személygépkocsik használatának biztosítására irányuló szolgáltatás adóalapját.

Felmerülhet olyan kérdés, amely az 50%-os szabály 2019-es bevezetéséhez kapcsolódik. A 2019. január 1-jét megelőzően induló futamidejű nyílt végű pénzügyi lízingszerződés alapján személygépkocsit használó társaság kötelessé válik-e a rá áthárított általános forgalmi adó korrekciójára abban az esetben, ha ezen időpontot követően áttér az Áfa törvény új előírásainak alkalmazására?

Sorolhatnánk tovább a felmerülő kérdéseket – a fentiekre és sok más kérdésre is igyekszem majd választ adni az e tárgyban szervezett szakmai rendezvényen.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2020.10.19.-én Személygépkocsik üzemeltetésével kapcsolatos adózási kérdések címmel tartok előadást ÉLŐ Online formában. Előadásunk átfogóan mutatja be a személygépkocsikkal kapcsolatos adójogszabályok gyakorlati alkalmazását, kitérve azokra a kockázatos pontokra, melyek ismeretének hiánya komoly fejtörést és nehézségeket okozhat a gazdálkodók számára.