Parlament előtt az „őszi adócsomag”…

Összefoglaló

A várva várt „őszi adócsomag” részeként 2019. november 12-én került benyújtásra a Parlament elé a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló  T8021 számú törvényjavaslat (későbbiekben T8021. sz. Javaslat), továbbá a  versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló T8015 számú törvényjavaslat is (későbbiekben T8015 sz. Javaslat). Míg ez előbbi Javaslat nem titkolt célja, hogy a jelenlegi széttagolt tb szabályozást törvényi szintű jogszabályban „gondolja újra”, addig ez utóbbi Javaslat számos anyagi jogi adójogszabály jövő évi változásait tartalmazza. Mai írásunkban összefoglaló áttekintést adunk az adócsomag társadalombiztosítást és általános forgalmi adót érintő kardinálisabb változásairól.

Társadalombiztosítás 2020

Fogalmi változás

A T8021. sz. Javaslat legszembetűnőbb, és egyben adó-adminisztrációt egyszerűsítendő eleme az egységes járulékkulcs – mint egy kulcsos társadalombiztosítási járulék bevezetése lenne – amely a jelenleg 18,5 százalékos egyéni járulékokat váltaná fel -, ezzel alapfogalmi szinten is módosítva a mostani járulék-fogalmat.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) hatályos rendelkezései értelmében járuléknak minősül az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék, melyből az egyéni járulékok mértéke:

  • 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék,
  • valamint 10 százalék nyugdíjjárulék.

A Javaslat értelmében a társadalombiztosítási járulék mértéke 18,5 százalék lenne, melyet továbbra is biztosított személy fizetne valamennyi, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban keletkező járulékalapot képező jövedelme után. E mellett a Javaslatban kizárólag a 10 százalék nyugdíjjárulék kerül külön nevesítésre, amit az egyes ellátások után kellene megfizetni a jelenlegi szabályokkal összhangban.

Családi járulékkedvezmény

Az egykulcsos társadalombiztosítási járulék bevezetésével a jelenleg igénybe vehető családi járulékkedvezmény összege is nőne a T8021. sz. Javaslat szerint, mivel a családi kedvezményre jogosult, biztosítottnak minősülő személyek által igénybe nem vett családi kedvezmény szja tartalmának megfelelő összeg a jövőben a társadalombiztosítási járulékból lenne levonható, azaz a családi járulékkedvezményre jogosultak tulajdonképpen a jelenleg még létező 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék terhére is érvényesíthetik a kedvezményt 2020-ban.

Egyéni és társas vállalkozó járulékfizetése

A T8021. sz. Javaslat értelmében a társadalombiztosítási járulék bevezetésével megszűnne a „főfoglalkozású” egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési alsó határa.

A jelenlegi szabályok értelmében a biztosított főfoglalkozású egyéni vállalkozó a 10 százalék nyugdíjjárulékot és a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg. A nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese (járulékfizetési alsó határ). A társas vállalkozás – mint kifizető – szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett. A társas vállalkozó a nyugdíjjárulékot, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. A nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese (járulékfizetési alsó határ).

A Javaslat értelmében az egykulcsos 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék bevezetésével a járulék alapja havonta legalább a minimálbér lenne – tehát „eltűnnének” a szorzók – azzal, hogy minimálbér alatt a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege értendő továbbra is, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel. Ellenkező esetben a nemzetgazdasági minimálbér tekintendő a társadalombiztosítási járulék alapjának, ami nem más, mint a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege.

A főfoglalkozású egyéni vállalkozót és társas vállalkozást terhelő szociális hozzájárulási adó különös szabályai értelmében jelenleg az adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka.

A Javaslat azonban nem tartalmaz erre vonatkozóan változást, tehát a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) jelenleg hatályos 1,125- szörös „szorzója” maradhat hatályban jövőre is. Ami annyit jelent, hogy a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjára tekintettel havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Minimálbér alatt itt is a fentebb említett nemzetgazdasági minimálbér vagy a garantált bérminimum értendő.

Saját jogú nyugdíjasok foglalkoztatása

A T8021. sz. Javaslat teljes mértékben mentesítené a saját jogú nyugellátásban részesülő személyek kereső tevékenységét a biztosítás és a járulékfizetés alól (amely ennek hiányában biztosítási kötelezettséget, illetve járulékfizetést eredményezne).

A 2019-es év nagy újdonsága volt, hogy 2019. január 1-jétől a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas személyre nem terjed ki a biztosítási kötelezettség, és – a munkaviszonyára tekintettel – mentesül a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék, valamint a 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Ezzel egyidejűleg a kifizető (munkáltató) a munkaviszonyra tekintettel mentesül a saját jogú nyugdíjas személy részére kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem után a 17,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalékos mértékű szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól.

A Javaslat koncepcionális módosításával a saját jogú nyugellátásban részesülő személyek valamennyi kereső tevékenysége mentesülne a biztosítási és járulékfizetés alól.

Ez azt is jelenti, hogy saját jogú nyugdíjas foglalkoztatása esetén az új szabályozás nemcsak a munkaviszonyra tekintettel mentesítené a munkáltatót a 17,5 százalékos szociális hozzájárulási adó megfizetése alól – ide értendő a 1,5 százalékos mértékű szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettséget is –, hanem valamennyi kereső tevékenységre irányuló jogviszonyra tekintettel is. A mentesítés természetesen „igaz lenne” az újonnan bevezetendő társadalombiztosítási járulékra is, függetlenül attól, hogy a nyugdíjas személy a keresőtevékenységét munkaviszonyban végzi-e vagy sem. Ezzel párhuzamosan természetesen a saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset, jövedelem összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe, így a későbbi nyugdíjnövelésre sem szerez jogosultságot a saját jogú nyugellátásban részesülő személy a kereső tevékenysége okán.

Az „újra gondolt” Tbj. hatása számos más anyagi jogi adójogszabályon is végig vonul, melyre lesz idő felkészülni, tekintettel arra, hogy az új törvény 2020. július 1-től lépne hatályba.

Általános forgalmi adó 2020

Online számlaadat-szolgáltatás

A T8015 sz. Javaslat szerint alapján a számla szintű adatszolgáltatás kiterjedne minden belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére, belföldön teljesített ügyletről kibocsátott számlára, vagyis megszűnne az a jelenlegi szabály, hogy az adóalany kizárólag azokról a számláiról köteles adatot szolgáltatni, amelyekben 100 000 forint vagy annál nagyobb összegű adót hárít át.

Ehhez kapcsolódóan azt is rögzíti a Javaslat, hogy a számlákon fel kell tüntetni – az áthárított adó tartalomtól függetlenül – a belföldi partner adóalany adószámának első nyolc számjegyét is!

A valamennyi számlára vonatkozó online adatszolgáltatás 2020. július 1-jétől kerülne bevezetésre a Javaslat szerint.

2021. január 1-jétől a T8015. sz. Javaslat tovább bővítené az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső számlák körét. Ennek értelmében az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjedne a nem adóalanyok részére kibocsátott számlákra, valamint az adóalany részére a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésről kibocsátott számlára is. Nem kell ugyanakkor adatot szolgáltatni azon számlákról, amelyet nem adóalany részére, másik tagállamban teljesített ügyletekről bocsátottak ki, és amely után az adóalany adófizetési kötelezettségének az egyablakos rendszer alkalmazásával tesz eleget.

Számla, nyugta kibocsátási szabályok

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) jelenleg hatályos szabályai alapján az adóalany mentesül a számlaadási kötelezettség alól az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében, amely a tevékenység közérdekű illetve speciális jellegére tekintettel adómentes, feltéve, hogy az ügyletről a számviteli törvény rendelkezéseinek megfelelő bizonylatot bocsát ki. Ez a számlaadási kötelezettség alóli mentesülés az ügylet teljesítőjénél nem eredményez nyugtaadási kötelezettséget.

A T8015. sz. Javaslat kiterjesztené a számlaadási kötelezettséget az egyes adómentes ügyletekre is. Ezen, számlaadási kötelezettséggel érintett körbe tartozna a jövőben – a teljesség igénye nélkül – az egyéb oktatási szolgáltatás, a humán fogorvosi, fogtechnikusi szolgáltatás, valamint az ingatlanértékesítés is.

A számlakibocsátásra vonatkozó főszabály szerinti észszerű idő rövidülne a Javaslat értelmében. Jelenleg a számlát a teljesítéstől számított 15 napon belül (vagyis legkésőbb a 15. napon) kell kibocsátani. A Javaslat szerint mindez jövőre 8 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelentene.

Az áfa változások átvezetésére is hagy felkészülési időt a jogalkotó, tekintettel arra, hogy a Javaslat szerinti módosítások legtöbbje 2020. július 1-jétől lépne hatályba.

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!