Azt gondolnánk, hogy az incoterms-eknek csak a logisztika területén van jelentősége.  Azonban a számviteli szakembereknek is fontos ismerniük azok tartalmát.  Jelen cikkünkben összefoglaljuk, hogy miért!

Aki látott már külföldi számlát, vagy szállítólevelet, bizonyára találkozott az incoterms-ekkel (paritásokkal).

Mi is az az Incoterms (paritás)?

Az incoterms, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC) által kiadott szabvány, amellyel a szállítmányozásban meghatározható a fuvarparitás és a teljesítés helye, és ezzel definiálhatóak az eladóra és a vevőre háruló jogok és kötelezettségek.

Az incoterms klauzulái az áruszállítással kapcsolatos költség- és kockázatviselésnek az eladó és a vevő közötti megosztását szabályozzák, amelynek alapján meghatározható, hogy az eladó mely időpontban számolhatja értékesítése árbevételét, illetve a vevőnek mely időponttól kell nyilvántartásba vennie a megvásárolt terméket (vagy eszközt).

Hogyan érintik az Incotermsek (paritások) a számviteli elszámolásokat?

Az incoterms-ek ismerete és figyelése azért is fontos, mert az ügyletek számviteli elszámolása szerinti és Áfa törvény szerinti teljesítésének időpontja nem biztos, hogy azonos. A külföldi adózók által kibocsátott számláknak nem előírt alaki kelléke a teljesítés időpontja, azon csak számla kelte szerepel. A keltezés alapján történő árbevétel elszámolás valószínűleg nem a tényleges teljesítés szerinti időpont lenne, ezért fontos, hogy ismerjük a beszerzési megállapodás részleteit abban a tekintetben is, hogy a felek hogyan, milyen feltétek mellett állapodtak meg a teljesítés időpontjában?

Nem mellesleg a külföldi beszerzések valószínűleg nem a könyvvezetés devizanemében történnek, azokat át kell számítani, amelyhez a számviteli törvény általános szabálya szerint a teljesítés időpontja szerinti árfolyamot kell használni, amely nem biztos, hogy azonos lesz az ÁFA törvény szerinti árfolyammal.

A tapasztalatok alapján a könyvelési szoftverek majdnem mindegyike úgy paraméterezett, hogy a kiállított számlát automatikusan le is könyveli követelésként és árbevételként, függetlenül attól, hogy a felek milyen teljesítési feltételekben állapodtak meg.

Különösen fontos ezért a paritások figyelése azokban az esetekben, ha a szállítások hónapok vagy üzleti év fordulónapja utáni időszakra is áthúzódnak, mert ekkor a vevőnél az árbevétel (és kapcsolódó költségek) elszámolása, a szállítónál pedig a vásárolt termék nyilvántartásba vétele nem a megfelelő időszakban történik és ebből következően az eladónál az eredmény alul vagy felül értékelt lehet.

A számviteli törvény alapján árbevétel akkor számolható el, ha a teljesítés megtörtént és a vevő elismeri azt, azaz a bevétel realizálása nem bizonytalan.

Tekintsük át, hogy a leggyakrabban használt paritások esetén mindez hogyan értelmezendő.

EXW- ex-works / üzemből esetén az eladó a saját telephelyén (székhelyén) köteles a vevő vagy a felek bármelyike által megbízott képviselője (például szállítmányozó) részére terméket átadni, anélkül, hogy bármilyen költséget vagy kockázatot vállalna a szállításból. Ha a felek ebben a paritásban állapodnak meg, akkor az eladó nem köteles az árut átrakni a szállító járműbe és az export vámügyintézést elvégezni.

Ebben az esetben az eladónak, a termék átadásának időpontjában (tehát amikor a termék az ő telephelyét még el sem hagyta!)  kell elszámolnia az árbevételt és a vevőnek pedig az eszközei között nyilvántartásba venni a készletet (mint úton lévő készlet), hiszen az eladó teljesítése megtörtént, de a termék fizikailag a vevőhöz még nem érkezett meg.

DAP – delivered at place / helyszíni kiszállítás esetén az eladó akkor teljesít, amikor a meghatározott célállomáson a vevő rendelkezésére bocsátja a beérkező szállítóeszközből kirakható küldeményt. Addig a pontig minden kockázatot az eladó visel. Amennyiben a felek másként nem állapodnak meg, az eladó ebben az esetben nem jogosult az áru kirakodása során felmerült költségeinek megtérítését követelni a vevőtől. A szállítással kapcsolatban az eladó intézi az export engedélyeket, de az importengedélyek beszerzése, a vámfizetés, illetve az import vámügyintézés a vevő feladata.

Ez a klauzula váltotta fel 2011. előtt gyakran alkalmazott DDU klauzulát (delivered duty unpaid – vámolás nélkül szállítva).

DAP paritás alapján történő megállapodáskor árbevétel akkor számolható el, ha az eladó az előre meghatározott helyen átadja a vevő számára azt a terméket, amely ekkor még nem használható fel, mert nincs elvámolva (ha az egyébként vámköteles).

DDP – delivered duty paid/ vámfizetéssel leszállítva – Az eladó az importáló országában megnevezett rendeletetési helyig szállítja az árut, viseli a kockázatokat, minden költséget, ide értve az import vámkezelés költségét is, és az árut vámolva adja át a vevőnek. Ez a klauzula jelenti az eladó számára a legnagyobb költség- és kárveszély terhet.

Ez a paritás annyiban különbözik az előzőtől, hogy az eladó köteles a vámfizetés rendezésére is. A megállapodástól függően nem biztos, hogy a vevő telephelyére történő szállítás időpontja lesz a tejesítés időpontja, mert az azon a telephelyen történő vámolás után történik meg az átadás a vevő részére.

Amennyiben az árubeszerzés 3. országból történik, akkor a vevőt áfa fizetési kötelezettség is terheli, melyet az Áfa törvény 60. § szerint kell teljesíteni úgy, hogy az ott felsorolt helyzetek időpontjai közül azt kell alkalmazni, ami előbb bekövetkezik. Ezen időpontok eltérnek a szerződés szerinti teljesítés időpontjától. A fizetendő áfát az Áfa törvény 80. §- 81. §-ai alapján kell az adóalap forintra történő átszámítása után meghatározni. Az alkalmazandó devizaárfolyam is eltérhet a számviteli politikában általában a devizás tételek forintosítására meghatározott devizaárfolyamtól.

A számviteli törvény 2012. óta lehetőséget ad arra, hogy a könyvelés céljára a beszerzés forintértékét az Áfa törvény szerinti devizaárfolyammal határozzák meg, és így a vételár azonos lesz az áfa alapjával. Ennek alkalmazása nem kötelező, hanem csak lehetőség, amely választásról a számviteli politikában kell rendelkezni. Arra azonban ekkor is figyelni kell, hogy a beszerzést a szerződés szerinti teljesítés időpontjával (azaz tehát az incoterms-ek szerinti teljesítési dátumkor) könyveljék, függetlenül attól, hogy az Áfa törvény szerinti devizaárfolyammal határozták meg a forintértéket.

Az IFRS-ek szerint beszámolót készítők esetében is hasonló a bevételek elszámolásának időpontja (teljesítés időpontja). A vonatkozó hatályos IAS 18 standard az alábbi feltételeket fogalmazza meg árbevétel elszámolhatóságához:

• a készlet tulajdonlásából származó lényeges kockázatok és hasznok, továbbá az eszközhöz kapcsolódó ellenőrzés joga átszáll a vevőre,
• a bevétel összege megbízhatóan mérhető,
• valószínű, hogy az ügylet gazdasági hasznai be fognak folyni az eladó számára,
• az ügylethez kapcsolódó költségek is megbízhatóan mérhetők.

Nem minősül értékesítésnek, ha a tulajdonjoggal kapcsolatos lényeges kockázatokat megtartanak, azonban értékesítésnek minősül az, ha az eladó a tulajdonjoghoz kapcsolódó, nem jelentős kockázatokat tartja meg. Ilyen például, amikor:

• az eladó megtartja az áru feletti rendelkezési jogot az ellenérték kifizetésének biztosítása érdekében,
• a szerződés esetén a vevő elégedetlenségekor az áruértéket visszatérítik.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2017