A társaságok előszeretettel szerveznek különböző nyereményakciókat, ügyességi versenyeket és vetélkedőket, vásárlást ösztönző egyéb promóciós játékokat meglevő és jövőbeni ügyfeleik részére.

A látszólag hasonló, hétköznapi értelmezés alapján azonosnak tűnő konstrukciókhoz kapcsolódó adókötelezettségek azonban jelentősen eltérőek lehetnek, attól függően, hogy tárgynyereményről vagy pénzjutalomról, sorsolásos játékról vagy versenyről van szó, maga a részvétel vásárláshoz kötött vagy attól függetlenül is biztosított – és még hosszan sorolhatnánk.

Az adózó által nyereményjátékok, vetélkedők, versenyek nyerteseinek juttatott tárgyjutalmak, illetve pénzbeli juttatások után tehát igencsak széles skálán mozoghat a juttató adókötelezettsége. A jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő juttatások akár adómentesnek is minősíthetőek, míg egyes juttatások a magánszemély összevonandó jövedelmeként válhatnak adókötelessé.

Tekintettel arra, hogy a marketing szakemberek kreativitásának köszönhetően folyamatosan újabb és újabb konstrukciókkal ismerkedhetünk meg, ezek részletes bemutatása bőven meghaladná a terjedelmi korlátokat. Jelen cikk keretein belül csak a legfontosabb szabályokra szeretném felhívni a figyelmet.

Az Szja törvény alapján adómentes a kifizető által üzletpolitikai céllal, magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében termék vásárlása vagy szolgáltatás igénybevétele esetén biztosított kedvezmény, adott termék, nyújtott szolgáltatás.

Ilyen típusú juttatás jellemzően sorsolásos játékok kapcsán merülhet fel. Érdemes lehet élni ezzel a kedvező lehetőséggel, de ne feledjük, az adómentesség csak abban az esetben valósulhat meg, ha az alábbi feltételek mindegyikének meg tudunk felelni:

• a promóció üzletpolitikai, reklám célt szolgál;
• az akció magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett;
• mindenképpen termék vásárlásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik;
• a juttatás árengedmény, visszatérítés, áru, szolgáltatás vagy más kedvezmény formájában történik;
• az akció nem vetélkedő, nem verseny és nem minősül ajándéksorsolásnak.

Minden esetben vizsgáljuk meg tehát pontról pontra, megfelel-e a kreatív konstrukció a fenti feltételeknek.

Üzletpolitikai célnak minősül, ha a kampány célja, hogy az adózó által forgalmazott termékek, nyújtott szolgáltatások ismertsége növekedjen és ez további árbevételt generáljon a társaság számára – ezt a kritériumot általában könnyen teljesíthetőnek minősíthetjük.

Az adómentesség következő feltétele, hogy az akció magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetettnek minősüljön. A törvény nem definiálja, mit kell pontosan a „széles kör” alatt értenünk. A gyakorlatban az is megfelel ennek a feltételnek, ha valamely ismérv alapján azért leszűkítik a részvételre való jogosultságot, például meghatározott terméket vásárlók, meghatározott értékhatárt elérő vásárlások vesznek részt a promócióban, stb. Nyilvános meghirdetés sem feltétlenül az országos TV csatornákon történő hirdetést jelenti, csupán az akció jellegéhez mérten elvárt szintű tájékoztatásról van szó.

Adómentes juttatás abban az esetben valósulhat meg, ha az termék vásárlásához vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik. Vagyis csak azok vehetnek részt például az akcióban, akik meghatározott termékekből meghatározott mennyiséget vásárolnak, vagy meghatározott értékhatár felett vásároltak. Ez egy fontos kritérium, mert gyakran találkozhatunk olyan nyereményjátékokkal, ahol csupán egy honlapon szükséges regisztrálni (vásárlás igazolása nélkül) – ez esetben máris nem felelünk meg ennek a feltételnek, nem is szükséges tovább vizsgálódnunk.

Az adómentesség további feltétele, hogy a nyeremény áru vagy szolgáltatás, vagy ezek vásárlására szolgáló érték (például vásárlási utalvány) legyen. Nem lehet tehát a juttatás pénzbeli (egyetlen kivétel, ha a vásárlás ellenértékét részben vagy egészben visszatérítik).

Az adómentesség utolsó feltétele, hogy ne vetélkedő vagy verseny alapján dőljön el, hogy ki részesül a juttatásban, illetve az ne minősüljön ajándéksorsolásnak. Itt érdemes egy kicsit elidőzni és megvizsgálni, mitől is válik valami versennyé vagy vetélkedővé, esetleg ajándéksorsolássá.

Az Szja törvényben hiába keressük a vetélkedő, verseny definícióját, nem fogjuk megtalálni. A szó hétköznapi értelmezéséből kell tehát kiindulnunk, viszonylag jól körülírhatjuk: ilyen esetben a nyeremény lehetősége nagymértékben a magánszemély tudásától, teljesítményétől függ, és nem a szerencsétől vagy a véletlentől. Tudástól, teljesítménytől függő: a viccesen egyszerű kérdésektől tehát nem lesz valami vetélkedő. Verseny, vetélkedő viszont, ha a feladat kellő kihívást támaszt (tehát tudástól, teljesítménytől függ), viszont a tényleges nyertest kisorsolják (van tehát véletlen elem, de ez nem meghatározó). Az ajándéksorsolás feltételeit a szerencsejátékról szóló törvény szabályozza részletesen.

Amennyiben a kifizető a fenti összes feltételnek megfelelő – nem pénzbeli – juttatást kíván biztosítani, úgy azt adómentesen tudja megtenni.

Ha már szó esett a versenyről, vetélkedőről: az Szja törvény 76. § (5) bekezdése szabályozza a nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny nem pénzben kapott díjának adókötelezettségét. Ez esetben az adózó által nyújtott nem pénzbeli juttatás után a kifizetőt terhelő 16%-os személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség merül fel (a juttatás értékének 1,19-szerese után), EHO kötelezettséggel nem kell számolnunk.

Ebbe a kategóriába tartozik az is, ha egy társaság a saját munkavállalói számára hirdet meg versenyt vagy vetélkedőt – ilyenkor azonban lényeges, hogy az ne kapcsolódjon a munkavállalók feladatköréhez (utóbbi esetben a nyeremény ugyanis már munkaviszonyból származó jövedelemnek minősülne).

Amennyiben azonban a vetélkedő, verseny díja pénzben kerül meghatározásra, úgy a fenti jogszabályhely nem alkalmazható, így ezt a konstrukciót lehetőség szerint kerüljük. Ezekben az esetekben a vetélkedő, verseny díjának adóztatását a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszony határozza meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden esetben a magánszemély összevonandó jövedelmének minősül a juttatás. Munkaviszony esetén ugyanazok a járulék- és adófizetési szabályok érvényesek, mint bérjövedelem juttatása esetén. A kifizetővel egyébként biztosítási jogviszonyban nem álló magánszemély esetén – a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadón túl – a kifizetőt 27%-os mértékű EHO kötelezettség terheli.

Fontos feladatunk tehát minden esetben a nyereményjáték, verseny, vetélkedő szabályzatának alapos áttanulmányozása a jogszabályi előírásoknak megfelelő adóterhelés megállapítása érdekében. Apropó, szabályzat: minden esetben praktikus a keretfeltételeket, részvételi feltételeket, lebonyolítás módját egy írásos dokumentumban összegezni annak érdekében, hogy az később harmadik fél számára is könnyen rekonstruálható és ellenőrizhető legyen.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016