A munkavégzéshez kapcsolódóan többféle ok miatt jelenhet meg utazási költség, azonban az egyes esetekhez eltérő módú, összegű és elszámolású költségtérítés kapcsolódhat. Az utazással kapcsolatban keletkező költségek egy részét a munkáltató köteles megtéríteni, másik részét pedig megtérítheti, ha belső szabályzatában erről rendelkezett.

A munkáltató térítési kötelezettségének mértéke és összege egyrészt annak függvényében alakul, hogy a költségtérítésre konkrétan miért került sor, másrészt a munkáltatónak jogában áll olyan költséget is megtéríteni, amit jogszabály nem tesz kötelezővé. Az már más kérdés, hogy az egyes költségtérítési esetekhez személyi jövedelemadó, esetleg cégautóadó szabályok kapcsolódnak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az utazási költségek általános forgalmi adót is tartalmaznak, amelyek levonhatósága a munkáltatók számára nem lehet közömbös. A cikksorozat keretében ezeknek a kérdéseknek kívánok utánajárni.

Az utazási költségtérítések okai

Ritkán adatik meg az az ideális állapot, hogy a munkavállaló otthonából gyalog besétáljon a munkahelyére. Van ilyen, de nem ez a tipikus. A munkával kapcsolatos utazási költségek felmerülésének eltérő okai lehetnek, többek között:

• a munkavégzési kötelezettség teljesítéséhez a munkavállalónak rendszeresen el kell jutnia a lakóhelyéről munkahelyére,
• hetente egyszer jogosult életvitelszerű tartózkodási helyére utazni,
• a napi munkavégzése kapcsán közigazgatási határon belülre vagy kívülre kell utaznia,
• belföldi vagy külföldi kiküldetést teljesít,
• a magánszemély önálló tevékenységéhez használja a járművét, és e bevételével szemben számolja el az üzleti utak költségeit.

A közlekedés megvalósulhat többek között: gyalog, görkorcsolyával, rollerrel, kerékpárral, helyközi vagy közösségi közlekedést folytató autóbusszal, vonattal, hajóval, motorkerékpárral, személygépkocsival, kisteher-gépjárművel stb.. A kérdés csupán az, hogy köteles-e a munkáltató bármilyen közlekedési eszközzel kapcsolatos költségek megtérítéséhez hozzájárulni, mihez, milyen mértékkel és milyen adóvonzat mellett.

Az utazási költségtérítések jogszabályi háttere

A költségtérítések kifizetését és adózását több törvény és kormányrendelet szabályozza. Többek között:

• A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.), amelynek 51. § (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azokat a költségeit, amelyek a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerülnek. Ennek értelmében a munkavállaló jogosult arra, hogy a munkáltató megtérítse azokat a költségeket, amelyek a munkavégzéssel kapcsolatban keletkeznek.
• A munkába járás és a heti hazautazás költségtérítés részletszabályait a 39/2010 (II.26.) Korm.rendelet (kormányrendelet) írja elő. A kormányrendelet alapján a munkavállaló a munkába járással, valamint a heti hazautazással kapcsolatban költségtérítésre jogosult. A munkáltató ezen esetekben azonban nem köteles a felmerült költség 100 százalékának megtérítése.
• A mozgáskorlátozottság megítéléséhez a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet nyújt segítséget.
• A költségtérítések adómentesség feltételeit a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. sz. melléklete tartalmazza,
• A belföldi és külföldi kiküldetések költségtérítésének szabályait 437/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet, valamint a 285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet írja elő,
• A költségtérítésekhez kapcsolódó áfa elszámolásának szabályai pedig a 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) találhatók,
• A költségelszámolások bizonylatolásának szabályait pedig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) írja elő.

A munkába járás költségtérítése kapcsán először az tisztázandó, hogy mi minősül munkába járásnak. A 39/2010 (II.26.) Korm.rendelet alapján munkába járásnak minősül:

• a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás,
• a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

A munkába járással és a hazautazással kapcsolatos költségtérítés kizárólag a munkavállalót illeti meg. A kormányrendelet 2. §-ának f) pontja szerint munkavállalónak minősül a magyar állampolgár és az EGT állam polgára. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kormányrendelet szerinti térítési kötelezettsége csak ezeknek a magánszemélyeknek a vonatkozásában áll fenn.

A költségtérítés határozatlan idejű és határozott idejű munkaszerződés esetén is jár, továbbá a jogosultságnak nem feltétele a teljes munkaidős foglalkoztatás. A munkaviszonyt létesítő munkavállaló a próbaidő alatt is jogosult a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítésére.

A kormányrendelet alapján napi munkába járásnak minősül a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.

Ilyen eset lehet például, ha valaki 24 óra munkaidő és szabadnap váltakozásában dolgozik. Ilyen eset lehet az is, ha például egy egyetemi oktatónak egy héten kétszer-háromszor kell bemennie előadást tartani, vagy egy színművésznek heti két előadása van az adott városban. Ezekben az esetekben napi munkába járás címén történik a költségtérítés és a kötelező költségtérítés összege jogilag nem korlátozott, vagyis havi maximum nincs.

A kormányrendelet alapján a munkába járásnak több esete különböztethető meg:

• a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazás helyi közlekedési eszköz igénybevétele nélkül,
• átutazás céljából helyi közösségi közlekedés igénybevételével megvalósuló közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hazautazás, továbbá
• a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

2015. augusztus 1-jétől a kormányrendelet 5. §-a lehetővé teszi, hogy a munkáltató saját döntésében a kormányrendeletben meghatározott (közigazgatási határon kívülről történő, illetve közigazgatási határon belülről, ha nincs közösségi közlekedés) munkába járás mellett meghatározott esetekben a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse. Ilyen esetek:

• a munkavállaló súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, vagy új szabályként
• a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van.

A fenti esetek munkába járásnak való minősítése nem kötelező, csupán egy jogszabályi lehetőség.

Az utazáshoz használható tömegközlekedési eszközök körét illetően a kormányrendelet megengedi, hogy a munkavállaló különféle járműveket vegyen igénybe. Ilyen jármű lehet:

• helyközi (távolsági) autóbuszjárat,
• elővárosi busz,
• belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztálya (nincs nevesítve, hogy személyvonat, gyorsvonat, IC),
• HÉV,
• menetrend szerint közlekedő hajó, kompon, vagy rév,
• a kormányrendelet 4.§-ában meghatározott feltételek megléte esetén egyéb gépjármű.

A települések földrajzi elhelyezkedése azonban megviccelhet bennünket. Nézzünk egy konkrét esetet! Egy város közelében elhelyezkedő ipari parkban igen sokan dolgoznak. A távolsági autóbusz az ipari park bejáratától olyan távolságra áll meg, hogy onnan a munkavállalóknak még legalább 40-50 percet gyalogolniuk kell az ipari park bejáratáig. A helyi járati autóbusz egy kis kitérővel kimegy a közigazgatási határon és megáll az ipari park bejárata előtt. Felmerül tehát a kérdés, hogy ebben az esetben melyik közlekedési eszköz igénybevétele a célszerű, továbbá az is, hogy ebben az esetben a helyi közlekedési bérlet megtérítése lehet-e adómentes.

Az is lehetséges, hogy – amennyiben a munkáltató belső szabályzata megengedi – ezek a járművek naponta változzanak.

Tételezzük fel, hogy a munkavállaló egyik nap vonattal, a másik nap autóbusszal, harmadnap személygépkocsival utazik. A munkáltató dönthet úgy, hogy hol az autóbuszjegyet, hol a vonatjegyet, hol a személygépjármű költséget téríti meg.

Azonban a munkáltató nem köteles finanszírozni egy napon belül többféle járműköltséget. Tehát ha valaki egy kisváros helyi közlekedésének igénybevétele mellett tud eljutni a vasútállomásra vagy az autóbusz pályaudvarra, akkor a munkáltató kizárólag a távolsági közlekedéssel kapcsolatban köteles térítést fizetni.

A cikksorozat következő részében a munkáltató térítési kötelezettségét járjuk körbe.

* * *

Legyél az elsők között! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait már most a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ