Nyáron hőségriadók, télen -18°C-os hideg, zajterhelés, szennyezett levegő nehezíthetik a munkavégzést, az extrém munkahelyi terheléseket nem is említve. Ilyen körülmények között végzett munkához nélkülözhetetlenek a védőeszközök, amelyek a munkavédelem alapvető kellékei. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) meghatározza, hogy a munkáltató által biztosított védőeszközökhöz, felszerelésekhez kapcsolódik-e adókötelezettség. 

Jogszabályi háttér

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (4) bekezdése szerint a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Jogszabályban meghatározott esetben, illetve ha a munkáltató elrendeli, a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkáltató ingyenesen köteles biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mv tv.) 2. § (2) bekezdése szerint a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.

Az Mv tv. a 44. § (1) bekezdésében általános jelleggel rendelkezik a következőről: Azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik – zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök – szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell megvalósítani.

Jogszabályi előírás tehát, hogy a munkavállalókat el kell látni a munkahelyi veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközökkel. Az egyéni védőeszköz rendeltetésszerű használatára a munkavállalókat ki kell oktatni és azok rendeltetésszerű használatát meg kell követelni.

Egyéni védőeszköz általános meghatározása

Az Szja tv. nem határozza meg az egyéni védőeszköz fogalmát. A Közösségi jogban az egyéni védőeszközökről és a hatályon kívül helyezéséről szóló 89/686/EGK tanácsi irányelv 3. cikk 1. pontja határozza meg azt, hogy mi az egyéni védőeszköz. Eszerint:

1. a) olyan eszköz, amelyet arra terveztek és gyártottak, hogy viselve vagy kézben tartva megvédje az adott személyt az egészségét vagy biztonságát érintő egy vagy több kockázattal szemben; 
2. b) az a) pontban említett eszközök azon cserélhető alkotóelemei, amelyek az eszköz védőfunkciója szempontjából nélkülözhetetlenek; 
3. c) az a) pontban említett eszközökhöz tartozó, nem kézben tartott és nem viselt kikötési rendszerek, amelyeket arra terveztek, hogy az adott eszközt valamilyen külső eszközzel vagy biztos rögzítési ponttal összekapcsolják, és amelyeket nem úgy terveztek, hogy állandóan rögzítettek legyenek, továbbá amelyek nem tesznek szükségessé rögzítési munkálatokat a használat előtt;

A hazai szabályozás keretében a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendeletben (a továbbiakban: EüM rendeletet) definiálja az egyéni védőeszköz fogalmát. (Mv. tv. 2. § (1) bekezdés) 

Egyéni védőeszköz minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, továbbá az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az előzőekben szerinti cél elérése.

A juttatás helyes megítélése szempontjából, lényeges, hogy az EüM rendelet rendelkezik azon eszközök köréről, amelyek nem minősülnek védőeszköznek. Ezek a következők:

• a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak;
• az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések;
• a Magyar Honvédség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség által viselt vagy használt védőeszköz;
• a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés;
• a sportfelszerelés és sporteszköz;
• az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz;
• a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek.

Adómentes juttatások

Védőeszközök

Az Szja törvény 1. sz. melléklet 8.8. alpontja alapján adómentes (nem pénzben kapott) juttatásnak minősülnek a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszközök, továbbá a baleset- és egészségvédelmi eszközök.

A rendelkezés alapján tehát adómentes juttatásnak minősülnek az EüM rendelet által védőeszköznek minősített eszközök. Pl: fejvédők, védősisakok, térdvédők, fülvédők, védőkesztyűk, a könyökvédők, a csuklóvédők.

Kérdés, hogy egy munkavégzéshez adott cipő lehet-e adómentes juttatás. Ha a cipő olyan, amely a munka közben véd a leeső tárgyaktól, fa-, fémforgácstól, hőtől, és/vagy szigetelést biztosít elektromos munkáknál, akkor védőeszköznek minősül és adómentesen adható a munkavállaló részére.

Szemüveg

A védőeszközök körében a szemüveg az, amire a legnagyobb igény merül fel a munkavállalók részéről.

A védőszemüveg esetében pl: amiket olyan munkaterületen használnak, ahol fröccsenő, porzó anyagokkal vagy maró hatású vegyi anyagokkal dolgoznak, ott egyszerű a juttatás megítélése, mivel a szemüveg számos esetben védőeszköznek minősül, pl.: hegesztőszemüveg, búvárszemüveg.

Vannak olyan esetek, amikor a napszemüveg is védőeszköznek minősülhet pl.: pilóta, gépjárművezető munkavégzése során.

A képernyő előtti munkavégzés is megterheli a szemet, így ebben az esetben is szükség van védelemre. A monitorok káros sugárzását/rezgését kivédő szemüvegek védőeszköznek minősülnek.

Képernyő előtti munkavégzéshez biztosított szemüveg

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 2. § c) pontja alapján a képernyős munkakör olyan munkakör, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is. 

Az EüM rendelet 2. § a) pontja értelmében képernyős eszköz a számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készülék, függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól. 

Képernyős munkahely: olyan munkaeszközök együttese, amelyhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz), egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.), esetleges tartozékok, ember-gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet,

Ha a munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál működő orvos megállapítja, hogy a munkavállaló részére a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg biztosítása szükséges lehet, a munkavállalót az EüM. rendelet 1. számú melléklete szerinti beutalóval utalja be a szemészeti szakvizsgálatra. A beutalóban fel kell tüntetni a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg használatát szükségessé tevő munkakör megnevezését, és annak a szakvizsgálathoz szükséges mértékű leírását is.

Az EüM rendelet szabályozza azokat az eseteket, amikor az orvos a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be:

• az EüM rendelet 2. számú mellékletben meghatározott, panaszokat okozó látórendszeri eltérések fennállásának valószínűsége esetén,
• ha a munkavállalót olyan munkakörben foglalkoztatják, ahol a munka végzése során váltakozva kell a különböző távolságban lévő tárgyakra fókuszálnia,
• az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatnál, panaszmentesség esetén is, ha a munkavállaló korábban képernyő előtti munkát nem végzett,
• valamint akkor is, ha egyéb, panaszokat okozó látórendszeri eltérések valószínűsége áll fenn.

Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel. 

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által elvégzett vizsgálatok alapján felmerült látórendszeri eltérések miatt szükségessé váló szemészeti vizsgálatokat szakorvosnak kell elvégeznie, nem elegendő egy optometrista által végzett vizsgálat, mivel az optometrista szakemberek kompetenciája egyes szemészeti elváltozások vizsgálatára nem terjed ki. A EüM rendelet szerinti szemészeti szakvizsgálatot, a szemészeti vizsgálati lelet kiadását csak szemészeti szakvizsgával rendelkező orvos végezheti.

Az EüM rendeletben foglaltaknak megfelelően az abban előírt éleslátást biztosító szemüveg akkor minősül az Szja törvény 1. számú mellékletének 8.8. pontja alapján adómentes juttatásnak, amennyiben annak szükségességét szemészeti szakvizsgával rendelkező orvos állapította meg.

Képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveg: a szemészeti szakvizsgálat eredményeként meghatározott, a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét.

Erre figyelemmel a szemüveg juttatás munkavállalónként a minimálisan szükséges szemüveg biztosítására, azaz az éleslátást biztosító két szemüveglencsére és szemüvegkeretre terjedhet ki.

Ennek megfelelően adómentesnek juttatás azon értéke (összege) minősül, amelyből az adott konkrét munkavállaló látásromlásának megfelelő és az előző feltételek szerinti szemüveg biztosítható. A munkavállalók eltérő mértékű látásproblémája eltérő dioptriájú és esetleg további látásproblémát is korrigáló szemüveget feltételez, amelynek az ára különbözik, ezért sem a juttatásra, sem az adómentességre nem állapítható meg egy egységes értékhatár.

Az értékhatár hiánya azonban nem jelenti azt, hogy az adómentes juttatás mértékét egy esetleges adóhatósági eljárás során nem kell megfelelően indokolni és igazolni. Nem lehet adómentes juttatás a kontaktlencse, szemüvegek közül pedig az, amit a munkavállaló a munkavégzéstől függetlenül is használ pl: a bifokális, a progresszív, a munka progresszív, a fényre sötétedő többfókuszú lencsével ellátott szemüveg.

A munkáltató kötelezettsége csak a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges éleslátást minimálisan biztosító eszköz megtérítéséig terjed. Azon munkavállaló esetében, aki eredetileg is szemüveget hord és a szemüvege a munkavégzéshez megfelel, látásromlást a szakorvosi vizsgálat nem állapított meg, nem indokolható a szemüveg juttatásának adómentessége. Ha viszont a munkavállaló korábban nem viselt látásjavító szemüveget, a képernyő előtti rendszeres munkavégzés miatt bekövetkezett látásromlás miatt azonban szükségessé vált, akkor igényt tarthat az ehhez minimálisan szükséges eszköz beszerzési költségének megtérítésére. A szemüveg térítésének összefüggésben kell állni a munkavállaló látásának romlásával.

Munkaruha/munkaruházati termék

Az Szja tv. alapján adómentes a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék [Szja tv. 1. számú melléklet 8.24. alpont]. 

Az adómentesség feltétele, hogy az adott ruhadarab megfeleljen az Szja törvény 1. számú melléklet 9.2. pontjában meghatározott fogalmi meghatározásnak. A rendelkezés alapján munkaruházati termék:

a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;

b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be;

c) az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai (közúti közlekedés, vízi közlekedés, légi közlekedés, posta és távközlés területén, vízügy területén meghatározott munkakörben dolgozó, meghatározott tevékenységet végző munkavállalók esetében; (lásd: 9.2. pont ca-ce alpontjai);

d) a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen: a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan.

A b) pont esetében az adómentesség feltétele, hogy a dolgozó olyan munkakörben dolgozzon, ahol a saját ruhája erősen szennyeződne, gyorsan elhasználódna, és a munkaruha szolgálja a dolgozó egészségének védelmét, ruházatának megóvását. Az olyan ruhadarabok, amelyek eredetileg utcai viselés céljára szolgálnak (pl. kosztüm, kabát, mellény), de azon látható módon eltávolíthatatlanul feltüntetett cégjelzés, logó stb., önmagában nem tekinthetőek munkaruhának, különösen, ha az a ruhadarab az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas. Ebben az esetben az adott ruhadarab nem adható adómentes juttatásként.

Számos olyan eset van, amikor a munkáltató megköveteli, hogy a munkavállalók az általa megszabott öltözékben, de nem az Szja tv-ben meghatározott munkaruhának minősülő ruhában végezzék a munkát. Pl az üzletek dolgozói által viselt céges logóval ellátott póló, amelyek a munkavállalók használatra kapnak a munkáltatótól. Ez a juttatás az Szja tv 4. § (2a) bekezdés a) pontja alapján nem minősül bevételnek, mivel azt a munkavégzés hatókörében a munkavégzés feltételeként biztosított dologgal összefüggésben kapja a magánszemély. A juttatás csak akkor nem bevétel, ha azon a munkavállaló nem szerez tulajdonjogot, pl: a munkaviszony megszűnésekor le kell adnia.

Ha a munkáltató a munkavégzéshez elvárt öltözéket a munkavállaló tulajdonába adja, vagy nem munkaruházati termék vásárlására fordítható ruhapénzt, vásárlási utalvány ad a munkavállalónak akkor az a felek közötti jogviszonynak megfelelően munkaviszonyból származó jövedelemként válik adókötelessé.

Védőital

Az Mv tv. több rendelkezésben is említi a munkavállalók jogát a megfelelő minőségű vízre, védőitalra. Minden munkavállaló részére biztosítani kell megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet, valamint a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget. (Mv tv.24. §)

A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani. (Mv tv 33. § (1)) Ha az előzőekben előírt levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni.

A szabadtéri munkahelyen – a munkavégzés jellegének és a munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal – gondoskodni kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről. (Mv tv 34. §)

Amennyiben valamely ágazati jogszabály [jelen esetben az Mv tv.) idézett rendelkezéseinek megfelelően a munkáltató a munkavállalók részére védőitalt biztosít, akkor ez a juttatás a munkavégzéshez szükséges kötelezően biztosított ellátásnak tekinthető, így az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontja értelmében nem keletkeztet bevételt. 

* * *

5percAdó ajánló

Ha most lettél munkavédelmi képviselő, vagy az éves kötelező továbbképzés vár rád, válaszd a PENTA UNIÓ Zrt. >>Munkavédelmi képviselő alapképzés és továbbképzés online 2026 e-learning képzését, és mélyítsd el tudásodat a munkavédelmi képviselői feladatok ellátásához szükséges legfontosabb ismeretekben.

A képzés akkor is hasznos lehet számodra, ha érdekel a téma, és szeretnéd átfogóan megismerni a munkavédelem legfontosabb szabályait, a munkáltatók és munkavállalók jogait és kötelezettségeit, valamint a munkavédelmi képviselő feladatait és lehetőségeit.