Munkába járás kontra kiküldetés

Az elmúlt években folyamatosan merültek fel kérdések a munkába járás és a kiküldetési költségek elszámolásával kapcsolatban. A jogszabályok értelmezése és alkalmazása nem egyszerű és mindezt tovább nehezítette azok folyamatos változása. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok munkahelyen nem térítik meg a jogos költségeket, más munkahelyeken pedig teljesen fölöslegesen adóztatják meg a munkába járás vagy éppen a kiküldetéssel kapcsolatban megtérített költségeket. Még az is gondot jelent, hogy mikor milyen típusú költségtérítésre kell sort keríteni.

A témakör feldolgozása és a jogszabályok gyakorlati alkalmazása nem könnyű és mindezt tovább bonyolítja, hogy az egyes munkaterületeken eltérő szabályrendszer alkalmazandó (pl. nem mindenkire vonatkozik a Munka Törvénykönyve, illetve sajátos kormányrendeletek vagy miniszteri rendeletek is alkalmazandók).

A munkába járás és a heti hazautazás kapcsán a térítési kötelezettség (lehetőség) megfejtését tovább bonyolítja, ha lakhatási támogatást is kap a dolgozó, netán két lakcímmel (állandó lakóhely és tartózkodási hely) rendelkezik, vagy esetleg hamisnak tűnő nyilatkozatot ad át munkáltatójának. Érthető tehát, hogy a munkáltatók és azok könyvelői elakadnak a térítési kötelezettségek megfejtése területén, de ugyanúgy problémát jelent a jogszabály értelmezése a munkavállalók számára is. Azt se felejtsük el, hogy a két fél között néha ellenérdekeltség keletkezik, hiszen az egyik minden költségét szeretné megtéríttetni, a másik fél pedig – szélsőséges esetben – semmit sem szeretne kifizetni. Az igazság a kettő között van. Feszültség tapasztalható a tömegközlekedési költségek térítése és a gépjármű költségtérítések kapcsán is. Például: kinek- mikor- mennyi jár? Sok a félreértés a 9 Ft és a 15 Ft körül is.

A 201/39. (II. 26.) Kormányrendelet egyértelműen szabályozza, hogy melyek azok a munkavállalók, amelyek esetében köteles a munkáltató gépjármű költséget téríteni, de azt is szabályozza, mely munkavállalók esetében dönthet úgy a munkáltató, hogy gépjármű költségtérítést fizet. A költségtérítési kötelezettség mindkét esetben 9 Ft/km, azonban munkáltatói döntés alapján 15 Ft/km összeg is kifizethető. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 25.§ (2) b) pontja értelmében a 15 Ft/km gépjármű költségtérítés mentes az szja alól. Kérdésként merül fel azonban, hogy ettől az összegtől adható-e több.

Komoly fejtörést okoz a heti hazautazás is. Mit jelent ez? Mi az életvitelszerű tartózkodás? Ez hol van helyileg? Hogyan tudom bizonyítani? Nem csoda tehát, ha sok-sok kérdés merül fel, amire választ összeszedetten, jogszabályok által alátámasztottan nem igazán kapunk.

Például: Tegyük fel, hogy a munkavállaló és a házastársa Budapesten él albérletben és mindkettő a fővárosban dolgozik. Gyermekük is itt jár óvodába. A házaspár Zalaegerszegen rendelkezik egy családi házzal. Úgy vélem, hogy ebben az esetben a budapesti albérlet megteremti az életvitelszerű tartózkodást és ebben az esetben a munkáltató nem köteles a Budapest – Zalaegerszeg távolságra heti hazautazási költséget téríteni.

A 2017-ben érvényes szabályok újfent összezavarták a könyvelői társadalmat abban a kérdéskörben, hogy mit tekintünk munkába járásnak és mit tekintünk kiküldetésnek. Amennyiben kiküldetésről van szó, akkor a telephelyről vagy otthoni indulástól számítjuk-e a kiküldetést.

Például: Tételezzük fel, hogy egy porszívóügynök otthonról indulva felkeresi munkáltatóját, majd onnan továbbhaladva becsönget lehetséges vásárlóihoz. Ebben az esetben az első út munkába járásnak, a többi belföldi kiküldetésnek minősül.

Gépjárműhasználat esetén rendelvény vagy útnyilvántartás vezetendő, esetleg egyik sem? Kinek a tulajdonában legyen az autó? Kell-e jogosítvánnyal rendelkeznie? Munkába járás esetén a gépjármű tulajdonjoga közömbös. Az sem fontos, hogy egy gépjárművel hányan utaznak.

Abban az esetben, ha egy magánszemély bérelt autóval munkába jár és vele utaznak kollégái is, tehát öten ülnek az autóban, akkor mind az öt munkavállaló részére jár, illetve fizethető a költségtérítés. A jár és a fizethető között a tömegközlekedés mikéntje fog különbséget tenni.

Abban az esetben, ha kiküldetésről van szó, akkor még mindig megkövetelendő, hogy a gépjármű saját tulajdonban legyen. Ebből eredően pedig további kérdések adódnak. Elkérhetem-e a forgalmi engedély másolatát vagy ez éppen szükségtelen? Fotózzuk-e a gépjármű kilométer órájának állásást? Megtehető-e ez vagy éppen tiltott? Mi a helyzet a több telephelyes munkavégzés költségtérítésével? Na és a folyton úton lévő ellenőrök, szerelők, ügynökök stb. költségelszámolásával? Mikor jelenik meg a napidíj? Kinek mikor mennyit kell fizetni? Hogyan kell dokumentálni? Kinek kell kiállítani a kiküldetési rendelvényt?

Ne felejtsük el, hogy a kiküldetési rendelvényt nem a magánszemélynek, hanem a kiküldő munkáltatónak kell kiállítania.

További kérdésként merülhet fel, hogy milyen bizonylattal lehet elszámolni? Kinek a nevére szóljon a számla? Mi a helyzet a parkolási díjakkal, autópálya használatával? Kifizetendők-e ezek a költségek? Az úthasználati matricák nem egy alkalomra szólnak, de megvásárlásuk sokszor kikerülhetetlen. Ebből pedig a magáncélú használat megjelenése következik. Levonható-e az áfa? És akkor még nem is említettem, hogy milyen „egyszerű” a parkolási díj számlájának beszerzése. Adózás előtti eredményt növel-e a cégautó magáncélú használatának benzinköltsége? Mindezek és még számtalan kérdés merül fel a munkába járás és a kiküldetési költségek elszámolása kapcsán?

Láthatjuk tehát, hogy a kérdések megválaszolása nem könnyű, hiszen a témakör igencsak összetett, újabb és újabb kérdéseket vet fel…

***

Amennyiben szeretnél jogszabályokkal alátámasztott válaszokat kapni a témában, akkor jelentkezz július 22-ig kedvezményesen a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében szeptember 22-én megrendezésre kerülő A munkáltatói juttatások és költségtérítések adórendszerbeli kezelése című konferenciámra, ahol személyesen is meg tudjuk vitatni felmerülő kérdéseidet.