A cikksorozat első részében foglaltak alapján eljutottunk már oda, hogy egy külföldi adóalany esetében a bejelentkezési (regisztrációs) kötelezettség semmiképpen sem fakultatív – annak szükségességét a vonatkozó jogszabályi előírások alapján kell – és lehetséges – megítélnünk. Általánosságban kijelenthetjük, hogy amennyiben az adott külföldinek

• a teljesítéssel összefüggésben nincs belföldön telephelye
• a megrendelője magyarországi adóalany és
• az érintett ügyletben fennállnak a fordított adózás feltételei

úgy a regisztráció elkerülhető.

Időzzünk el most egy kicsit a telephelyre vonatkozó előírásoknál. Kijelenthető, hogy gazdasági tevékenységet belföldön egy külföldi társaság úgy is végezhet, hogy telephelye nem keletkezik. Azaz elképzelhető, hogy egy konkrét ügylet során – mivel nem állnak fenn a fordított adózás feltételei – a külföldi ugyan regisztrációra kényszerül, de ettől még telephelye nem jön létre.

De mikor keletkezik telephelye? Ne feledjük, fontos kérdésről van szó, hiszen ha telephellyel bír a külföldi társaság és az a teljesítésben legközvetlenebbül érintett, úgy már nem állnak fenn a fordított adózás feltételei a szolgáltatásnyújtása kapcsán. Más oldalról vizsgálva a kérdést: ha például mi nyújtunk szolgáltatást egy belföldi megrendelőnek, akinek külföldi adószáma van (de külföldi telephelye nincs) – úgy azt csak ÁFA-val növelt értékben tehetjük.

Akár regisztrációról, akár telephelyről beszélünk – a külföldi adószámmal bír majd. Fontos azonban mégis a megkülönböztetés a fent említettek miatt.

Gazdasági letelepedettségről akkor beszélünk, ha a társaságnak székhelye, vagy állandó telephelye van Magyarországon. Székhely és állandó telephely között természetesen van különbség.

A székhely a vállalkozás központi ügyvezetésének helye – lényeges kérdés tehát, hol hozzák meg a cég irányításával kapcsolatos döntéseket. Egy postai cím eszerint tehát biztosan nem lesz székhely. Azt gondolhatnánk, hogy viszonylag egyszerű a kérdés megválaszolása – ami a létesítő okiratban szerepel, az a székhely. Azonban a fent említettek értelmében az számít, hol hozzák meg a vállalkozás irányításával kapcsolatos döntéseket – ha egy Romániában bejegyzett társaság esetében rendszeresen Magyarországon, akkor a székhely ÁFA szempontból jó eséllyel Magyarország lesz. És miért is nem mindegy, hogy székhely vagy állandó telephely? Például azért, mert ha a külföldinek Magyarországon van a székhelye, abban az esetben szolgáltatásnyújtása esetén mindenképpen ő az adófizetésre kötelezett személy (azaz fordított adózás nem lép be), míg ha „csak” állandó telephelye van, csak akkor lesz ő az adófizetésre kötelezett személy, ha ez az állandó telephelye érintett a teljesítésben.

Könnyű belátni, hogy belföldi szolgáltatásnyújtó esetében is fontos kérdésről beszélünk, hiszen ha egy külföldi társaságnak belföldön van a székhelye, úgy részére a szolgáltatást ÁFA felszámítása mellett lehet csak számlázni. Belföldi szolgáltatás igénybevevő oldaláról ott jelentkezhet kockázat, hogy az adóhatóság vitathatja a levonási jogosultságot, amennyiben a külföldi ÁFA felszámításával bocsátja ki a számláját és mégsem magyarországi székhelyűnek minősül.

Gazdasági letelepedettséget állandó telephely is keletkeztet, tehát ha székhely nincs, állandó telephely még lehet. Felejtsük most itt el az egyéb jogszabályok, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények telephely fogalmát – az ÁFA törvény száraz definíciója szerint az állandó telephely a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység – székhelyhez képesti – önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is bizonyos esetekben.

Egyszerűbben közelítve a kérdést, a fogalom néhány elemét kiemelve egy hármas feltételrendszernek kell együttesen megfelelni: egy konkrét, körülhatárolt helyen zajló, tartós tevékenység keletkeztet állandó telephelyet, mely tevékenység folytatásához szükséges feltételek is rendelkezésre állnak (személyzet és eszközök).

Nem egyszerű tehát a minősítés még az adott külföldi társaság szempontjából sem, s nem utolsósorban kérdés, hogy a belföldi partner honnan szerezhet ezzel kapcsolatban információt (létezik-e állandó telephely, s ha igen, vajon az lesz-e a legközvetlenebbül érintett): amennyiben kétségeink merülnek fel, a leginkább célravezető a partner nyilatkoztatása, melynek kötelezően elvárt formája nincsen – tartós, jelentősebb volumenű üzleti kapcsolat esetén a szerződés, megrendelés részeként is elfogadható lehet a nyilatkozat. A feleket jogszabály nem kötelezi ilyen tartalmú dokumentum kibocsátására, de a kockázatok mérséklésének kiváló eszköze lehet.

Legközelebb tovább vizsgáljuk a külföldiek belföldi gazdasági jelenlétének kérdéseit – kitérünk a fióktelepek, kereskedelmi képviseletek speciális helyzetére is.

Folytatjuk…

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016