Közép-kelet-európai adókalauz 2016. – 1. rész

Harc a feketegazdaság ellen és együttműködés az adóbevételekért

A Mazars Kft. budapesti irodája immáron negyedik alkalommal gyűjtötte össze a közép-kelet-európai régió országainak aktuális adózási információit legújabb kiadványában. A kiadvány célja, hogy a régió iránt érdeklődő befektetők számára lényegre törő helyzetjelentést adjon a térség országainak adózási környezetéről, illetve lehetővé tegye az egyes alapvető versenyképességi tényezők összehasonlítását.

A 2016. évi kiadás a visegrádi országok, valamint Görögország, Oroszország, Ukrajna és a volt jugoszláv utódállamok adórendszereit mutatja be röviden. A tavalyi évihez hasonlóan a jelentésben szerepel még Ausztria, Románia, három balti állam, valamint Albánia is.

A 19 országot felölelő elemzés kiterjed a magánszemélyek jövedelmének, közvetett és közvetlen adózásra. A kiadványban található egy összehasonlító táblázat a különböző országok transzferárazási gyakorlatáról is. Az adókalauz összehasonlításra is lehetőséget ad, egyfelől az adókulcsokról, valamint a bért terhelő adók nettó bérhez viszonyított arányáról.

A kiadvány főbb megállapításainak részletei cikksorozatomban kerülnek ismertetésre.

A piaci szereplők számára, amikor azon gondolkodnak, hogy mely országban fektessék be a pénzüket, az egyik meghatározó tényező az adózási környezet. Bár emellett kétségkívül más alapvető versenyképességi szempontok összehasonlítása is elkerülhetetlen, azonban az adózási különbségeken már rövidtávon is sok múlhat, ha befektetésben gondolkodunk. Ennek apropóján, cikksorozatunk célja, hogy áttekintsük régiónk országainak adókörnyezetét, bemutatva az egyes főbb adónemekben (társasági adó, áfa) megfigyelhető tendenciákat, kitérve az egyes országos adóztatási gyakorlatának sajátosságaira, összevetve a régiós országokban jellemző élőmunkát terhelő adó- és járulékterheket.

Elöljáróban megjegyezhetjük, hogy a régiós adóverseny az elmúlt években kissé átalakulni látszik. Amellett, hogy az államok szeretnék magukhoz vonzani a befektetőket, igencsak ügyelni szeretnének arra, hogy országaikból adózatlanul ne vonhassanak ki jövedelmet a gazdálkodók, és ennek érdekében hajlandóak akár a szorosabb együttműködésre is.

Magyarország a régióban a szomszédos államokon, és a visegrádi országokon felül Görögországgal, Oroszországgal, Ukrajnával, és Albánia mellett valamennyi volt jugoszláv utódállammal is versenyez. A régió országainak adórendszere az elmúlt években viszonylag stabil volt, és jelenleg nem tapasztalhatóak olyan strukturális átalakulások sem, mint amilyeneket a régiós országok a válság előidézte költségvetési deficit miatt voltak kénytelenek meglépni; mindegyikük a saját stratégiája mentén halad.

Finomítások persze folyamatosan vannak. Magyarország ugyan kevesebb újítással rukkolt elő 2016-ban, mint a korábbi években, de az előző évek magyar vívmányait (pl. válságadók) a környező országok is előszeretettel alkalmazták és alkalmazzák. Olykor a kísérleti vagy átmeneti jelleggel bevezetett válságadók gyorsan kikopnak az adott állam adórendszeréből. Romániában például a 2013-ban – a természeti erőforrások kitermelésére, az energia- és gázszektorra – kivetett különadók 2016-ban már nincsenek érvényben, ugyanakkor a 2014-től az utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után bevezetett különadó megmaradt. Más ideiglenes válságadó megszilárdulására is látunk példát. Ilyen az eredetileg 2012–13-ra átmeneti intézkedésnek szánt, és jellemzően az energiaszektor, a gyógyszeripar, a biztosítási, valamint az elektronikus telekommunikációs ágazatra kivetett szlovák válságadó, amely a jelenlegi szabályozás szerint továbbra is érvényben maradt.

Szintén a magyar pénzügyi szervezetek különadójához hasonló a Lengyelországban 2016-tól bevezetett mérlegtétel alapján a bankokra és pénzügyi intézményekre kivetett különadó is. További ismert magyar újítás volt (legalábbis a régióban) tavaly a reklámadó, valamint a próbálkozás szintjén megrekedt internetadó, amelyek egyébként Magyarország forgalmi típusú adók felé orientálódó adóstratégiájába illeszkedtek volna.

Az alapvető adóreformok helyett a fókusz az utóbbi években két területre összpontosul, de ez nemcsak régiós, hanem uniós, sőt OECD-szinten is igaz. Egyrészt a vizsgált régiós országok közül egyre több ismeri fel, hogy – az adóbevételek megtartása érdekében – érdemes a határokon átnyúló ügyletekre koncentrálnia. A transzferár-szabályozás ma már szinte mindegyik ország adórendszerében megjelent.

Magyarország a transzferár témában is elől jár: már több mint tíz éve rendkívül súlyos bírságkonzekvenciákkal kötelező a kapcsolt vállalkozásoknak a dokumentációt elkészíteniük, és idővel az összes régiós ország (néhány volt jugoszláv utódállam kivételével) bevezette ezt az adórendszerébe. Amelyik állam ugyanis ezt nem teszi, könnyen azzal szembesülhet, hogy az alkalmazott árakon keresztül adózatlanul vonnak ki jövedelmet az országból. Viszonylag új a kötelezettség Oroszországban (2012), Szerbiában, Ukrajnában, Lettországban (2013), Albániában (2014), valamint Horvátországban (2016).

A transzferárazás nemzetközileg szabályozott terület, és közös fellépést indokol az országok adóhatóságai részéről. Ezt mutatja az OECD-n belül zajló igen erőteljes munka is, amely az úgynevezett „BEPS-program” köré rendeződik. Célja, hogy gátat szabjon a globalizációval lehetővé váló adóalap-erodálásnak, amelynek csak egy szelete a transzferárazás.

Az egyes országok között mégis jelentősek a különbségek például abban, hogy kik tartoznak egyáltalán a kapcsolt vállalkozási körbe, illetve hogy milyen jelentős – vagy éppen jelképes – mértékű bírságkonzekvenciákkal kell számolniuk. Csehországban például a dokumentáció hiánya miatt nem is büntetnek, „csak” az adóalap-korrekció következményeivel kell számolni, Horvátország idén szigorított a korábbi opcionális dokumentációs kötelezettségen, míg Lengyelországban az ügyvezető büntetőjogi felelősséggel tartozik ezzel kapcsolatban.

Másrészt különösen az utóbbi években sok olyan intézkedés tetten érhető, amelyek célja egyértelműen a kontroll alól kivont, adózatlan ügyletek adókötelezettség alá vonása, az adócsalás csökkentése, a feketegazdaság kifehérítése. Az eszközök igen változatosak, gondoljunk csak az EKÁER-re, amelynek célja a nemzetközi áruforgalom követése; vagy az online pénztárgépek bevezetésére, amely nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban, Bulgáriában és Ukrajnában is működik. De elsősorban szintén az áfa csalások visszaszorítása a cél a belföldi összesítő jelentések kiterjesztésével, amelyeket 2014-től már Szlovákiában, 2016-tól pedig már Csehországban is el kell készíteniük a vállalkozásoknak.

Fontos kezdeményezés az úgynevezett fordított áfa a lehetőségekhez mérten minél szélesebb körű bevezetése. Csehországban például 2015-ben léptek ebben nagyot a nálunk részben már korábban bevezetett termékekre és szolgáltatásokra kiterjesztve: építési szerelési munkák, hulladék, gabonafélék, mobiltelefon és egyes IT-felszerelések értékesítése. 2016-tól már az ingatlanértékesítés is fordítottan adózik, az építési szerelési munkálatok kapcsán ez évtől pedig már a szlovákoknál is az igénybe vevő adóalany fizeti az áfát.

Ukrajnában a 2015-ben eredetileg kísérleti jelleggel bevezetett számlaregisztrációs rendszer használata vált végleges elemévé az áfa szabályozásnak. Ennek célja, hogy csak a regisztrált elektronikus számlák áfa tartalma legyen a jövőben visszaigényelhető, és az is csak megadott feltételekkel. Az ukrán adóhatóság vezeti majd az adózók áfa számláját, és áfás számla kibocsátására is csak az adott formulával előre kiszámítható maximumértékben lesz lehetőség.

Az intézkedések gazdaságfehérítő hatása azonban csak hosszabb távon mérhető, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindegyikük jelentősen emeli a vállalkozások már most is aránytalanul nagy adminisztratív terheit, ezáltal a költségeit.

Tény, hogy az utóbbi években az országok közötti adóverseny új síkra terelődött: az államok nem elsősorban egymással szemben törekednek arra, hogy előnyös adókörnyezetet biztosítsanak a befektetőknek, inkább egymással együttműködve igyekeznek fellépni az adócsalások minél alacsonyabb szinten tartása, illetve az adóbevételek megtartása érdekében, mert ez lehet a kulcsa az adóterhek hosszabb távú csökkentésének, ezzel pedig a befektetői környezet javításának.

* * *

A kiadvány angol nyelven az alábbi linken érhető el>>> MAZARS KÖZÉP-KELET-EURÓPAI ADÓKALAUZ 2016

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!