Bizonyára nem titok senki számára, hogy minden vállalkozás tulajdonosa kizárólag adózott formában juthat törvényesen jövedelemhez. Legyen szó munkabérről, vállalkozói kivétről, társas vállalkozói jövedelemről, vagy akár osztalékról. Nincs ez másként a kártyapénzből gazdálkodó egészségügyi szolgáltatók esetében sem.

Egészségügyi tevékenység hazánkban kizárólag az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában, vagy ugyanezen szerv nyilvántartásba vétele alapján végezhető. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7 § (2) bekezdése értelmében egészségügyi tevékenység végzésére az alábbi jogviszonyokban kerülhet sor:

• szabadfoglalkozás keretében,
• egyéni egészségügyi vállalkozóként,
• társas vállalkozás tagjaként,
• közalkalmazotti jogviszonyban,
• munkaviszonyban,
• közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban,
• szolgálati jogviszonyban,
• egyházi személyként vagy vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjaként,
• önkéntes segítőként,
• egyéni cég tagjaként.

A szabály értelmében az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában, egyéni egészségügyi vállalkozóként a saját nevében és felelősségére, valamint jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli társas vállalkozás tagjaként, a társas vállalkozás nevében és felelősségére egészségügyi tevékenységet végezni.

A kérdés csak az, hogy milyen gazdálkodási forma mellett éri meg a praxist működtetni. Egy orvos vállalkozó finanszírozási szerződésének tartalma, ellátási kötelezettsége, az önkormányzattal kötött szerződése független attól, hogy egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként végzi a tevékenységét. Könyvelőként legfeljebb abban tudunk tanácsot adni, hogy milyen adó- és járulékterhekkel kell kalkulálni az egyes gazdálkodási formák esetén.

Minden társas vállalkozási formánál – ez alól az orvosi vállalkozások sem kivételek – vizsgálandó szempont – különösen a hazai orvos társadalom demográfiai adatait tekintve -, hogy az orvosi tevékenységet személyes közreműködéssel ellátó tag nyugdíjas-e vagy aktív, illetve, hogy milyen jogviszonyban végzi tevékenységét az ügyvezetésen felül. (Annak a betéti társaságnak, közkereseti társaságnak és korlátolt felelősségű társaságnak a tagja, aki a társaság ügyvezetését munkaviszony keretében látja el – melyre a régi gazdasági társaságokról szóló törvény és az új Polgári Törvénykönyv is lehetőséget nyújt – munkaviszonyban állónak minősül. Abban az esetben, ha a vezető tisztségviselés megbízás alapján történik, vizsgálni kell, hogy a tag csak vezető tisztségviselői feladatokat lát el, vagy a tag a társas vállalkozásban egyidejűleg más tevékenységet is végez-e.) Ennek értelmében az ügyvezetésen felül az orvosi tevékenység (is) jellemzően munkaviszonyban vagy személyes közreműködés formájában történhet, ez utóbbi társas vállalkozói jogviszonynak minősül, amelynek tisztázása a társadalombiztosítási terhek megítélése szempontjából kiemelt jelentőségű.

Egyéni vállalkozás esetében az alkalmazotti jogviszony nem értelmezhető, mivel egyéni vállalkozónak az a magánszemély minősül, aki az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepel nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében, figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) előírásaira. Az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási szempontból történő „beazonosítása” (főfoglalkozású, másodfoglalkozású, nyugdíjas) szintén a társadalombiztosítási terhek szempontjából releváns.

Az Szja hatálya alatt adózó orvos egyéni vállalkozó a bevételéből a költségek számbevétele után keletkezett nyereséget – mint osztalékot – köteles az utolsó forintig leadózni ahhoz, hogy a vállalkozásából jövedelemhez jusson.

A társas vállalkozás szintén a bevételeiből vonja le a felmerült költségeit, figyelemmel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.), valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) előírásaira, és az így keletkező nyereségét évzárás után veheti ki osztalékként az orvos, mely után szintén személyi jövedelemadót (a korlátot figyelembe véve egészségügyi hozzájárulás is) fizet. Társas vállalkozónál nem kötelező az osztalék kivét évente, de az egyéni vállalkozásnál igen.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 36. § (3) bek. szerint az egészségbiztosító ellenőrzi a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolások valódiságát, a folyósított pénzeszközök felhasználásának pénzügyi szabályszerűségét és elkülönítését. A NEAK által nyújtott finanszírozott összeg, azonban nem mindig egyezik meg a vállalkozási szintű árbevétellel, főleg, ha az adott háziorvosnak nem finanszírozott tevékenységből is származik bevétele. A képződött eredmény tehát a NEAK elszámolás szempontjából semleges. Ez azt is jelenti, hogy a vállalkozás szintjén megjelenő osztalék, vagy adók összege a NEAK elszámoltatás során megosztandó kiadás, hasonlóan a kifizetett bérekhez, jövedelmekhez és azok járulékaihoz. A megosztás szabályairól bővebben a konferenciámon lesz szó…

Gyakran felmerül kérdésként, hogy az orvos vállalkozók választhatják-e a KATA adózási módot? 2013. január 1-jétől került bevezetésre a hazai adórendszerbe a kisadózó vállalkozások tételes adója (későbbiekben: KATA), melynek szabályait a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) tartalmazza. Mint adózási mód szintén nyitva áll az egészségügyi tevékenységet végző vállalkozások számára. A KATA adózás esetében egyszerűbb a helyzet – legalábbis ami a választását illeti -, ugyanis a KATA alanya egyéni vállalkozó, egyéni cég, valamint kizárólag magánszemély taggal rendelkező társas vállalkozás (Bt., Kkt.) lehet csak. Kft. nem választhatja! A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint tételes adót fizet (választható a magasabb adótétel is), a nem főállású kisadózó után pedig 25 ezer forint tételes adó megfizetésére kötelezett. A tételes adó kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót vagy az átalányadót, a társasági adót, a személyi jövedelemadót, a járulékokat és az egészségügyi hozzájárulást, valamint a szociális hozzájárulási adót és a szakképzési hozzájárulást is. A katás orvos vállalkozó adóhatóság felé bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett, hiszen nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá.

Az E. Alapból történő finanszírozás miatt – bármilyen gazdálkodási formáról is legyen szó – tehát kötelező a tételes elszámolás vezetése, amelyből nyomon követhető, hogy a bevétel milyen költségek fedezetére szolgál. Ez azt jelenti, hogy a NEAK elszámoltatás is megköveteli a számviteli és adótörvények betartását, de sajátos szemléletben. E követelmény teljesítéséhez pedig az orvos vállalkozóknak a kártyapénzből finanszírozott pénzösszegeik elszámolására ki kell alakítaniuk a maguk számviteli politikáját (elszámolási szabályzatát), mégpedig pénzforgalmi és megosztási szemléletben. Ehhez kívánok segítséget nyújtani konferenciámon.

* * *

Amennyiben érintett vagy egészségügyi szolgáltatók könyvelésében és szeretnéd elkerülni az ellenőrzéssel járó esetleges jogkövetkezményeket, akkor jelentkezz szeptember 20-ig kedvezményesen a Költségvetésből finanszírozott háziorvosok elszámoltatásának számviteli és adózási kérdései címmel 2017. szeptember 27-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet.