Belföldi vállalkozások külföldi fióktelepeire vonatkozó általános előírások

Cégjogi, számviteli és transzferárazási kérdések

Alapszabály, hogy amennyiben magyarországi székhelyű vállalkozás külföldön fióktelepet hoz létre, akkor a külföldi fióktelep működésére a külföldi jog az irányadó (bejegyzés, tevékenység végzésének feltételei, könyvvezetési-, adózási kötelezettség stb.) – minden esetben körültekintően kell tehát eljárnunk, elengedhetetlen az adott ország vonatkozó szabályrendszerének ismerete.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy ki kell-e mutatni a külföldi fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményeket a magyar vállalkozás könyveiben, és ha igen, akkor milyen módon? Ilyen esetben azt kell szem előtt tartanunk, hogy a magyar vállalkozás külföldi fióktelepe a magyar vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott szervezeti egysége, és ez független attól, hogy az adott fióktelepet a magyar társaság székhelyének államától eltérő országban alapították.

Nem tekinthetünk el tehát attól, hogy a magyar vállalkozásnak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni.

Nincs tehát jelentős különbség, ez olyan eset, mint amikor a magyar cégnek belföldön van telephelye – hiszen az ott bonyolított tranzakciókat is teljes körűen rögzíteni kell a könyvekben. A külföldi fióktelepeknek – mivel a külföldi jog az irányadó – az adott ország szabályai szerint kell beszámolót készítenie.

Mindannyian jól ismerjük a számviteli törvényben szabályozott teljesség elvét, ebből könnyen levezethető, hogy mivel a külföldi fióktelep jogi értelemben a magyar vállalkozás része, a fióktelepnél történt gazdasági eseményeket is könyvelni kell és a magyar cég beszámolójának teljeskörűen magában kell foglalnia a külföldi fióktelepen végzett összes tevékenységet. Másképpen fogalmazva minden gazdasági eseményt, a fióktelep eszközeit és kötelezettségeit, az azokban bekövetkezett változásokat tételesen és folyamatosan rögzíteni kell. Az eljárás tehát semmiben sem tér el attól, mintha belföldön végezte volna a tevékenységét a társaság.

Bár a külföldi fióktelep a magyarországi vállalkozásnak jogilag része, azonban a sajátosságoknak megfelelően mindenképp elkülönítve, vagyis külön alszámlákon szükséges kimutatni a külföldi fióktelep tevékenységéből származó bevételeket és az ezzel szemben felmerült költségeket, ráfordításokat.

A külföldi fióktelep eredménye a magyar vállalkozás könyveiben természetesen megjelenik, nem más, mint a fióktelep bevételeinek és ráfordításainak különbözete. A ráfordításokat a magyar előírásoknak, elsősorban a számvitel törvény szerinti előírásoknak megfelelően kell könyvelni éppúgy, mintha tevékenységet nem a fióktelepen, hanem bármely belföldi telephelyén végezné a cég. A fióktelep eredménye ennek megfelelően megjelenik a magyar vállalkozás eredménykimutatásában, eszközei és forrásai pedig a magyar vállalkozás mérlegében.

A cégtörvény előírásai szerint a magyar vállalkozások külföldi fióktelepét – a külföldi cégkivonat vagy a külföldi nyilvántartásba vételt igazoló más okirat alapján – be kell jegyeztetni a cégjegyzékbe. A külföldi fióktelep cégbírósági bejegyzését követően azt nem kell külön bejelenteni az adóhatósághoz, erről az adóhatóság szintén hivatalból értesül.

Abban az esetben, ha a külföldi fióktelep cégbírósági bejegyzésére nem került sor, a külföldi fióktelepet – a korábban már említett általános szabályoknak megfelelően – be kell jelenteni az adóhatósághoz.

Ne feledjük azt sem, hogy néhány éve változott a társasági adóról szóló törvény definíciója, melynek értelmében a belföldi vállalkozás és külföldi telephelyei is kapcsolt vállalkozásnak minősülnek, azt megelőzően csak a külföldi cég magyarországi telephelyei számítottak annak.

Mindkét esetben – amennyiben az ügyletek értéke meghaladja a mentesített értékhatárt – transzfer-dokumentációt kell készíteni, és amennyiben az alkalmazott árak nem egyeznek meg a piaci árakkal, úgy az adóalapot a piaci árnak megfelelően szükséges módosítani.

A telephely és központ közötti ügyleteket tehát úgy kell kezelni és társasági adó szempontból figyelembe venni, mintha két, egymástól független vállalkozás bonyolítaná őket.

Érdekesek azonban adójogi szempontból a telephely-központ között létrejövő ügyletek: a különleges kapcsolatból adódóan ezen tranzakciók az adózás előtti eredményt sosem érintik, hiszen jól tudjuk, egy jogi személyen belüli ügyletekről van szó. Kissé leegyszerűsítve az a feladat, hogy az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredményt és a fióktelep jövedelmét úgy kell módosítani, hogy az a kettejük közötti ügyletet úgy tükrözze, mintha független felek vettek volna részt a tranzakcióban.

Alapesetben az önálló jogi személyek esetén a szerződés, illetve az ügylet könnyen azonosítható, egy telephely és a központ közötti tranzakciók azonban már bonyolultabbak lehetnek. Mivel ugyanazon társaságról van szó, sokszor előfordul, hogy a telephely a központ eszközeit használja, az alkalmazottakat pedig gyakran a központ foglalkoztatja. Nem mindig tűnik ki, hogy az eszközök átadásával a központ szolgáltatást nyújt a telephely részére – különálló jogi személyek esetén pedig ez nem is lenne kérdés.

A telephely által használt tárgyi eszközök átadása kapcsán az átadás jogcímétől – értékesítés, apport, bérlet – függően akár más és más lehet az alkalmazandó piaci ár.

A központ által ellátott funkciók, mint a marketing, az informatikai szolgáltatások, az adminisztrációs szolgáltatások és a ügyfélkezelés sok esetben a fióktelep érdekeit is szolgálják, így e nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódóan is meg kell állapítani a szokásos piaci árat. Pénzeszköz átadásnál alapvető fontosságú, mennyi a saját tőke és mennyi a fióktelep számára nyújtott kölcsön – utóbbira ugyanis (piaci mértékű) kamatot kell felszámítani.

Ebben a relációban meglehetősen komplex lehet tehát a transzferárazás kérdése, a működés sajátosságai, az összefonódás miatt számtalan kapcsolt ügylet azonosítható, melyekről – miután egyesével azonosítottuk őket – el kell dönteni, hogy transzferár-dokumentáció készítési igény felmerül-e.

Bár nem kapcsolódik szorosan a témánkhoz, de ne feledjük: a 2018-as naptári évben kezdődő üzleti évben megvalósult, kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók dokumentálására már nem alkalmazható a korábbi, 22/2009. (X. 16.) PM rendelet előírásai szerinti önálló nyilvántartás.

2017. november 18-án hatályba lépett a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet, mely hatályon kívül helyezte a 22/2009. PM rendeletet.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2019. szeptember 26-án tartandó előadásunk során bemutatjuk a telephelyekre és fióktelepekre vonatkozó legfontosabb adózási és számviteli előírásokat, emellett megemlítésre kerülnek azon területek, amelyek esetében nemzetközi előírások adnak iránymutatást az ellenőrzések során. Külön kitérünk a székhelyszolgáltatásra vonatkozó előírásokra, fókuszálva a közelmúltban bevezetett szigorúbb szabályozásra. Jelentkezz a konferenciára még kedvezményesen >> Telephely keletkezésének kérdései egyes adójogszabályok tekintetében, kapcsolódó számviteli előírások

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!