A munkáltatói juttatások évek óta nagyjából változatlan szabályokkal működtek. Az őszi adócsomag benyújtásakor sem számítottunk jelentősebb változásra, aztán egymás után…
Az önkéntes pénztári célzott szolgáltatás felfedezett lehetőségei
Az egyik megmaradt kedvező adózású juttatás
A munkáltatók számára a jelenlegi szabályozás viszonylag kevés lehetőséget hagyott kedvező adózású juttatások nyújtására. A kevesek egyike az önkéntes pénztári célzott szolgáltatás, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 70.§ (2) pontja alapján – a kiegészítő önsegélyező szolgáltatás kivételével – egyes meghatározott juttatásként nyújthat a munkáltató 38,35% közteherrel.
Az egyéb önkéntes pénztári munkáltatói befizetések adózásának változásával egyre több munkáltató ismerkedik ezzel a lehetőséggel. A konstrukció lényege, hogy a munkáltató egy általa preferált, például egészségügyi célra külön szerződést köt az önkéntes pénztárral. Ebben a szerződésben rögzítik a munkáltató által biztosított összeget és a célt, amelyre felhasználásra kerülhet. Ezt az összeget a pénztár szerződésenként a munkáltatóhoz rendelve külön kezeli. A célként meghatározott szolgáltatásokból a munkáltató pénztártag munkavállalói (esetleg hozzátartozóik) részesülhetnek. A szerződésben rögzítik a felhasználás időtartamát, az elszámolás módját, stb.
A fentiekből következik, hogy csak olyan munkavállalót részesíthet a munkáltató ebben a juttatásban, aki tagja az adott önkéntes pénztár(ak)nak. Az ilyen formában a pénztárnak utalt összeg, a konstrukcióból adódóan nem kerül a munkavállalók egyéni pénztári számláján jóváírásra. Miután erre a juttatásra vonatkozóan a munkáltató köteles az adófizetésre, így a magánszemély adókedvezménye sem vonatkozhat rá.
A munkáltatók olyan szolgáltatási célt határozhatnak meg az egyes szerződésekben – egyszerre akár többet is -, amely szerepel az adott pénztár alapszabályában. A kialakuló gyakorlat szerint ilyen szerződésen keresztül finanszírozzák a munkáltatók a különböző, akár cégspecifikus szűrővizsgálatokat, a gyógyszertári kiadásokat vagy a kötelezőn felüli szemüvegtérítést.
Miután az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) az egészségpénztárak által nyújtható kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások körébe sorolja a szolgáltatást finanszírozó egészségbiztosítások (betegség biztosítások) díjának fizetését is, a munkáltatóknak módja van kedvezőbb adózási feltételekkel biztosítani a szélesebb körű magánegészségügyi szolgáltatásokat is.
* * *
Hogy miként lehet a különböző szolgáltatásokat a különféle adózási feltételekkel a legkedvezőbben összehangolni, gyakorlati példákon keresztül vizsgáljuk a 2020. február 6-i Cafeteria 2020 – megtartani, fejleszteni vagy leépíteni? c. konferencián.
Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!
Értékelés, hozzászólás