2016-tól megnyílik a lehetőség az IFRS egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazására. Az áttérés fokozatosan történik: 2016-tól még csak választható a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt intézmények kivételével azon vállalkozások számára, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának szabályozott piacain forgalmazzák (számukra 2017-től kötelező is lesz); valamint anyavállalati döntés alapján azon vállalkozások számára, amelyek legfelsőbb anyavállalata a konszolidált beszámolóját az IFRS-ek alapján készíti el. 2017-től tovább bővül azon vállalkozások köre, akik az alkalmazás mellett dönthetnek (választható lesz majd például valamennyi könyvvizsgálati kötelezettség alá eső társaság számára).

A Nemzetgazdasági Minisztérium T/6638/9. számú törvényjavaslata már egységes szerkezetben tartalmazza az IFRS egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetéséhez szükséges törvénymódosítási javaslatokat. A javaslat elfogadása hamarosan várható, a részletes viták lezárultak.

Áttéréssel kapcsolatos teendők

A javaslat értelmében az IFRS-re történő áttérésről szóló döntést a gazdálkodónak legkésőbb az áttérés napja előtt 90 nappal (a 2016-tól áttérők esetében az áttérést követő 15 napon belül) be kell jelentenie a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére.

A bejelentéshez csatolni kell az áttérésre való felkészültségét igazoló könyvvizsgálói jelentést, melyet IFRS minősítéssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgáló, könyvvizsgáló cég bocsáthat ki. A könyvvizsgáló a felkészültség vizsgálata során elemzi, hogy

• a gazdálkodó alkalmaz-e megfelelő minősítéssel rendelkező személyt (IFRS regisztrálási szakterületen szerepel a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában vagy IFRS minősítéssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgáló);
• rendelkezik-e jóváhagyott számviteli politikával; és
• elvégezte-e az IFRS 1 szerint, az áttérés első éve előtti üzleti évre vonatkozó összehasonlító adatok előállítását.

Tekintettel arra, hogy az IFRS szerint az olyan számviteli kategóriák, mint például a nettó árbevétel, az elábé, vagy a közvetített szolgáltatások eltérő tartalommal bírnak a magyar számviteli törvény által meghatározottakhoz képest, nem is beszélve a különböző eredménykategóriákról, az adótörvényeknek is le kell követniük a változásokat.

Iparűzési adó

A helyi iparűzési adóról szóló törvény elkülönült szabályrendszerrel egészül ki az egyedi beszámolóját az IFRS szerint készítő vállalkozóra vonatkozóan. Ennek körében elsősorban meghatározza a nettó árbevétel, az elábé, az anyagköltség, a közvetített szolgáltatások értéke és az alvállalkozói teljesítések értékének fogalmát.

A nettó árbevétel esetében alapvetően az IAS 18 Bevételek című standard alapján elszámolt (áru értékesítéséből, szolgáltatás nyújtásából, jogdíjra való jogosultságból származó) bevételt kell figyelembe venni. Ezt növelni kell olyan tételekkel, mint például a beruházási szerződés alapján történő szolgáltatás nyújtásából, és a nem szokásos üzleti tevékenység során értékesített termékből, nyújtott szolgáltatásból származó bevétellel, függetlenül attól, hogy az folytatódó vagy megszűnt tevékenységből származik.

Mivel az IFRS szerint több esetben nem számolható el bevétel, vagy néhány esetben a bevétel csökkentése előírt, ezekkel a tételekkel növelni kell a nettó árbevételt annak érdekében, hogy megfeleljen a magyar számviteli törvény szerint megjelenítendő nettó árbevételnek. Ilyen tétel pl. a nem számlázott, utólag adott engedmény; a kamatbevétel; a kapott kötbér; a közvetített szolgáltatás számvitelről szóló törvény szerint megállapított bekerülési értékének megfelelő összeg, ha ezt az összeget bevételként nem vették figyelembe. Hasonló okokból csökkenteni kell az IFRS szerinti bevételt például a bevételként elszámolt állami támogatások, vagy a saját használatú vagy befektetési célú ingatlan eladásából származó bevétellel.

A pénzintézeti és a biztosítási szektorra a törvény speciális szabályokat ír elő.

Társasági adó

Az éves beszámolóját, a könyvviteli zárlatát az IFRS szerint összeállító társaság adókötelezettségét a következő folyamat szerint állapítja meg:

1. IFRS szerinti adózás előtti eredmény, a folytatódó és a megszűnt tevékenység figyelembevételével.
2. Korrigált adózás előtti eredmény: Azon tételek figyelembe vételével határozható meg, amelyeket az IFRS és a számviteli törvény eltérő módon kezel olyan szempontból, hogy az adózás előtti eredmény terhére számol-e el vagy sem – csökkentő például a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék tényleges nyereségadó ráfordításként elszámolt összege; a fejlesztési adókedvezménynek az adózás előtti eredmény javára elszámolt összege; növelő a fejlesztési adókedvezménynek az adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege.
3. Korrigált adózás előtti eredményt speciálisan az IFRS-t alkalmazó gazdálkodók esetében érvényes adóalapot növelő és csökkentő tételek.
4. A társasági adó törvény által meghatározott normál növelő és csökkentő tételek, figyelemmel a speciálisan az IFRS-t alkalmazó társaságokra érvényes előírásokra.

5. 5. Adóalap.

Az IFRS esetében a könyvvezetés pénzneme és a beszámoló készítés pénzneme eltérhet egymástól. Az adóalap számítás során a könyvvezetés pénznemében feltüntetett adatokat kell figyelembe venni. Amennyiben ez a forinttól eltérő pénznem, akkor a társasági adótörvény előírásainak megfelelően kell elvégezni az átváltást.

Áttéréssel kapcsolatos garanciális szabályok

A törvényjavaslat garanciális szabályokat is tartalmaz annak érdekében, hogy az IFRS-re való áttérés ne okozhasson jelentős hiányt az állami költségvetésben. A szabályok lényege, hogy mind társasági adó, mind iparűzési adó tekintetében az áttérés adóévének valamint az áttérés adóévét követő adóév fizetendő társasági adója/iparűzési adóalapja nem lehet kisebb, mint az áttérés évét megelőző adóévben fizetendő társasági adó/iparűzési adóalap.

Amennyiben ugyanis az áttérés évében vagy az azt követő évben akár a fizetendő társasági adó, akár az iparűzési adóalap kisebb lenne, mint az áttérést megelőző adóévben fizetett/számított adó, illetve adóalap, a magasabb adó megfizetését írja elő a törvény. Ez alól csak egy igen speciális – kérelem alapján érvényesíthető – kimentési lehetőség áll rendelkezésre, amely egyúttal azt is feltételezi, hogy a társaságoknak továbbra is vezetniük kell könyveiket a magyar számviteli törvény szabályai szerint is.

További „minimum-szabályok” biztosítják az adóelőlegek megfizetését is, legalább az áttérést megelőző év szintjéhez kötve.

Ugyanilyen garanciális szabálynak tekinthető az áttérő vállalkozások számára előírt többszörös adatszolgáltatási kötelezettség is.

Az IFRS hazai alkalmazására tehát mindannyiunknak alaposan fel kell készülnünk. Az áttérésre kötelezetteknek vagy áttérni szándékozóknak alaposan tanulmányozniuk szükséges valamennyi kapcsolódó jogszabályt, az áttérés ugyanis nemcsak társasági adózásban vagy a helyi iparűzési adóban okozhat speciális teendőket, módosító tételeket. Vállalati oldalon azok számára is elengedhetetlenek lesznek az alapismeretek, akik maguk nem élnek az alkalmazás lehetőségével: bármely versenytárs, potenciális vevő vagy beszállító közzétett beszámolójának értékelése során szükségünk lesz az IFRS-el kapcsolatos tudásra. Könyvelői, könyvvizsgálói és tanácsadói oldalon pedig elkerülhetetlenek a mélyreható ismeretek.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016