Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) alapelvei közé 2015-től új rendelkezést iktatott be a jogalkotó, mely elviekben az adózó védelmét szolgálja a vele szemben eljáró (és közhatalmi tevékenységéből fakadóan többletjogosítványokkal rendelkező) adóhatósággal szemben. Ugyanakkor az elmúlt pár hónap során nem egy alkalommal tapasztaltuk, hogy az adóhatóság – meglehetősen sajátságosan – a jóhiszeműen eljáró adózó kárára értelmezte azt a rendelkezést, amely szerint a szerződő feleknél ugyanúgy kell értelmezni az adott jogügyletet. Cikkünk arra keresi a választ, hogy mi a szóban forgó rendelkezés célja, illetve milyen veszélyei lehetnek egy adóellenőrzés folyományaként?

Az Art. 1. § (3a) bekezdése 2015. január 1-jétől hatályos, szövege a következő:

„Az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.”

A törvény indokolása mindössze annyiban világítja meg az ezen bekezdés beiktatása mögött húzódó jogpolitikai indokokat, hogy a jogalkotó szerette volna „egyértelműsíteni a jogalkalmazást”, és ezen alapelv már eddig is létezett, 2013. január 1. előtt az Art.-ban, valamint az Art. háttérjogszabályának számító közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) is.

Az a tény, hogy egy már bevallottan létező rendelkezés tavaly év elejétől bekerült az Art. alapelvei közé, számunkra azt mutatja, hogy a jogalkotó úgy érzi, hogy a szabályozással érintett területen történtek eljárási hibák. A „jogalkalmazás egyszerűsítése” fordulat alapján ugyanis egyértelmű, hogy az idézett bekezdés címzettjei a jogot – méghozzá az adójogot – alkalmazó (állami és önkormányzati) szervek, vagyis elsősorban a bíróságok és az adóhatóságok.

Részletes indokolás hiányában az elv nyelvtani értelmezése alapján véleményem szerint a hivatkozott bekezdés célja egyrészt az, hogy az adóhatóság ne juthasson eltérő megállapításra olyan ügyletek esetén, ahol a szerződést korábban véleményezte, azt elfogadta, vagy a szerződés tartalma alapján – adójogi szempontból – a felek megállapodásának valós célja szerint megítélte.

Másrészt értelmezésünkben az idézett alapelv csupán ugyanazon jogviszonynak a két szerződő félnél történő eltérő minősítését zárja ki, de semmiképp sem jelenti azt, hogy az egyik szerződő félnek a jogviszonnyal kapcsolatos szabálytalansága, rosszhiszeműsége miatt a másik fél automatikusan elmarasztalható lenne. Még akkor sem, hogyha az adóhatóság – egyébként jogosan – kirívó szabálytalanságot állapít meg az egyik félnél.

Továbbá, az alapelv ugyanazon jogviszony minősítését említi a két jogviszonyban álló fél oldaláról. Egy szerződéses láncolat esetén a vizsgálat tárgyát képező jogviszonyt megelőző vagy követő szerződés, ügylet megítélése ettől függetlenül történik.

Ezen bekezdés alapján az adóhatóság ugyanazt a jogviszonyt nem minősítheti az egyik fél esetében pl. munkaviszonynak, a másik fél esetében pedig vállalkozási viszonynak (de említhettük volna az operatív és pénzügyi lízinget is, az egyenes, illetve fordított áfás ügyletet és sok egyéb mást is).

Mi történik, ha egy tisztességes, jogkövető, jóhiszeműen eljáró vállalkozás egy adócsalásra törekvő céggel köt szerződést?

Hihetetlen módon az adóhatóság álláspontja szerint – több esetben is bebizonyosodott – az ilyen korrekt vállalkozásokat (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük őket „rendes adózóknak”) az adócsalókkal azonosan kell megítélni. Az adóhatóság legutóbbi vizsgálataiban ugyanis a fenti Art. alapelvre hivatkozva sorra tesz megállapítást a más adózók (üzleti partnerek) által elkövetett szabálytalanságok, rosszhiszemű eljárás miatt. Technikája, hogy a kapcsolódó vizsgálatok eredményét automatikusan átemelve állapít meg adóhiányt az adózók terhére, a másik félnél (partnernél) lefolytatott kapcsolódó vizsgálat anyagát kész tényként kezeli, amelyet a vizsgált adózó észrevétel, fellebbezés keretében nem is vitathat. Továbbá, a NAV ezekben az esetekben nem tartja szükségesnek, hogy a „rendes adózónál” további vizsgálatot folytasson annak adócsalásban elkövetett tudatos részvételére, szándékára helyes vagy helytelen eljárására vonatkozóan.

A fenti érveléssel és levezetéssel természetesen nem értünk egyet, amelynek alátámasztására több különböző indok is felvonultatható.

Ilyen okokat egyébként már korábbi cikkünkben is említettünk, és cikksorozatunk következő, Európai Uniós jogesetekkel foglalkozó része is tartalmazni fog. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy az adóhatóság köteles az adózóra nézve hátrányos megállapításokat objektív módon, tényszerűen bizonyítani. Nem elegendő a bizonyítást a másik félnél folytatott korábbi vizsgálatra hivatkozva befejezettnek tekinteni. Nem lehet továbbá egy másik (láncolatban korábbi vagy későbbi) szerződéses jogviszonyra vonatkozó megállapítást hivatalból ugyanolyan formában figyelembe venni a következő, különálló szerződéses jogviszony megítélésénél. Ez ellentétes lenne az adózásra és a közigazgatásra vonatkozó egyéb alapelvekkel (a teljesség igénye nélkül: törvény előtti egyenlőség; indokolatlan megkülönböztetés tilalma; részrehajlás tilalma; egyenlő bánásmód követelménye; hatóság ügyintézőjére vonatkozó jóhiszeműség követelménye, stb.), így pedig végső soron sérülne az állampolgárok jogbiztonságba vetett hite. Ezen kívül számos Európai Bíróság által hozott döntés valamint a NAV által kiadott 3010/2015-ös útmutató szellemiségével sincs összhangban ez az adóhatósági gyakorlat.

Összefoglalva tehát, az adóhatóság sajnos nem egy esetben összemossa a tisztességesen eljáró adózót és a vele szerződő tisztességtelen felet, egy adóhatóság által tévesen értelmezett, eredeti szándéka szerint éppen az adóhatóságot korlátozó rendelkezés (alapelv) alapján.

Ha ezt egy ellenőrzés eredményeként állapítja meg az adóhatóság – noha nem kötelező –, mindenképpen ajánlott egy tapasztalt adószakember segítségének igénybevétele, aki tudásával és szakmai alapokon nyugvó érvrendszerével megkönnyítheti az adóhatósággal vívott – sok esetben – szélmalomharcot, és komoly bírság megfizetésétől óvhatja meg ügyfelét.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016