2015 januárjától kezdődően – amikor egy általunk nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét határozzuk meg – a korábbi besorolási szempontokon kívül egy új különös szabályra is tekintettel kell legyünk – ez pedig az elektronikusan nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó speciális teljesítési hely szabály.

Tekintsük át röviden azt az evolúciós folyamatot, amely a jelenleg hatályos szabályozás bevezetéséhez vezetett. Az elmúlt néhány évben tapasztalt rohamos technikai fejlődés, az interneten keresztül biztosított szolgáltatások körének jelentős bővülése oda vezetett, hogy a szolgáltatások mind jelentősebb része biztosítható távszolgáltatásként is. Lesznek nyilván a jövőben is olyan szolgáltatások, ahol ez elképzelhetetlen, de az elektronikusan nyújtható szolgáltatások köre vélhetően folyamatosan bővülni fog.

Az EU már több mint egy évtizeddel ezelőtt hozzálátott ahhoz, hogy szabályozza a kérdést hozzáadottérték adó szempontjából – és már 2003-tól lehetővé tette, hogy a Közösség területén nem letelepedett adózók az általuk – nem adóalanyok, jellemzően magánszemélyek részére – elektronikus úton nyújtott szolgáltatások után jelentkező egyes tagállambeli adókötelezettségeiket egy ún. „egyablakos” rendszerben teljesítsék. Ezen rendszer biztosította lehetőségeket viszonylag kevés adózó vette igénybe, de több tekintetben a 2015. január 1-jétől hatályba lépett új szabályozás előfutárának tekinthető.

És most lássuk konkrétabban, miről is van szó. Az új különös szabály előírásai alapján elsődlegesen azt kell eldöntenünk, hogy a szolgáltatásunk – amennyiben azt nem adóalanyok részére biztosítjuk – elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül-e vagy sem.

Amennyiben a válasz igen, úgy a nem adóalany fogyasztók letelepedési helye, természetes személyek esetében a lakóhelye vagy tartózkodási helye határozza majd meg a teljesítés helyét.

Ez a módosítás a fogyasztás helye szerinti adózás elvét követi, vagyis egyszerűbben fogalmazva az adóztatás jogát (és így az adóbevételt) azon tagállamhoz rendeli, ahol a szolgáltatást ténylegesen igénybe vették. Mindez tehát azt jelenti, hogy a nem adóalany fogyasztók esetében – függetlenül egyébiránt attól, hogy a megrendelő közösségi vagy harmadik állambeli illetőségű – a letelepedés helye, természetes személyek esetében a lakóhely vagy tartózkodási hely alapozza meg a teljesítés helyét.

Ez azzal is jár, hogy az ilyen típusú szolgáltatást teljesítő adóalanynak regisztrációs (bejelentkezési, adóbevallási) kötelezettségei keletkeznek az egyes tagállamokban. Ennek adminisztrációs terheit azonban az illetékesek is felmérték és egy olyan rendszer beüzemelését határozták el, amely az adó megfizetése tekintetében egyetlen elektronikus kapcsolattartó tagállam biztosításával szerencsére egyszerűbb ügyintézés tesz lehetővé – ez lenne a Mini Egyablakos Rendszer, angol mozaikszóval MOSS rendszer – amelyről később még szót ejtünk.

Az „ötlet” tehát uniós, az ennek megfelelően irányelvben is megjelenő rendelkezéseket azonban az általános forgalmi adóról szóló törvényben, illetve az adózás rendjéről szóló törvényben is megtaláljuk. Az ÁFA törvény rövid példálózó felsorolást is ad arra vonatkozóan, hogy mely szolgáltatások minősülnek elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak, illetve leírja, milyen egyéb feltételek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatás a definíciónak megfeleljen.

Lássuk, melyek ezek a szolgáltatások. Ide tartoznak a szoftverek, azok újabb verzióinak és frissítéseinek értékesítése (amennyiben a szoftver értékesítésére interneten keresztül, azaz a szoftver letöltésével történik). Ilyen szoftver lehet például az online letöltött beszerzési, számviteli, vírusölő program. Nem véletlenül ismétlődik az online letöltés kritérium – nem minősülnek ugyanis elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak azok a termékértékesítések, ahol csak a megrendelés és annak feldolgozása történik elektronikusan. Az sem elektronikus szolgáltatás, ha a számítógépes programot adathordozón értékesítik.

Elektronikus úton teljesített szolgáltatás viszont az elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása. Ide sorolódik a kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele, zene, film és játék – ideértve a szerencsejátékot is – rendelkezésre bocsátása, valamint a távoktatás is – de minden esetben csak akkor, ha a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik.

Lényeges kérdés még a szolgáltatás igénybevevőjének jogállása (adóalany vagy sem), bár a szolgáltatás mindkét esetben az igénybe vevő letelepedésének helyén minősül teljesítettnek, az adófizetésre kötelezett személyének meghatározása érdekében (szolgáltatást nyújtó vagy szolgáltatás igénybevevő), azonban ezt el kell tudnunk dönteni.

Ez nem mindig egyszerű döntés, de a vonatkozó irányelv egyszerűsítésként rögzíti, hogy az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások esetében nem adóalanynak tekinthetjük a szolgáltatás igénybevevőjét mindaddig, amíg az nem adja meg közösségi adószámát.

A szolgáltatás jellegéből adódóan az igénybevevő letelepedési helyének, tényleges fogyasztás helyének megállapítása sem mindig magától értetődő. Ebben segítenek az HÉA irányelv (amúgy megdönthető) vélelmei.

Abban az esetben például, ha az igénybe vevő több országban telepedett le, vagy állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye eltérő államban van, úgy a szolgáltatás teljesítési helyének meghatározásakor az a hely élvez elsőbbséget, amelyik a tényleges igénybevétel helyéhez kötődő adóztatást leginkább biztosítja.

Abban a gyakorlatban nemritkán előforduló esetben, amikor a szolgáltató a szolgáltatásait olyan helyszínen nyújtja, ahol az igénybevevőnek a szolgáltatás igénybevételéhez elengedhetetlen a fizikai jelenléte (egy internetkávézóban igénybevett szolgáltatás esetén például nyilván elengedhetetlen a személyes jelenlét), úgy azt kell vélelmezni, hogy ezen igénybevevő állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ebben az országban található. Kicsit bonyolítja a helyzetet azonban, hogy nem vonatkozik e vélelem azon szolgáltatásokra, amelyeket csupán ezen szolgáltatások segítségével vesznek igénybe – így ha a fent említett internetkávézóban egy programot tölt le egy magánszemély, a teljesítési hely nem biztos, hogy a letöltés helye lesz.

Hogyan kell eljárnunk, ha ilyen szolgáltatást nyújtunk nem adóalanyok részére? Elvben minden egyes érintett tagállamban be kellene jelentkeznünk, adószámot kérnünk és az adott országban ÁFA bevallást kellene benyújtanunk. Ebben segít nekünk a fent említett MOSS rendszer – a rendszerbe belépett adóalanyunknak elég csak az adóazonosítót kiadó tagállamban benyújtania az adóbevallását (és befizetnie az adót) – ezen tagállam adóhatósága intézkedik majd helyette, és továbbítja az érintett, fogyasztási hely szerinti tagállamoknak a részükre járó adó összegét.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016