Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatályba lépésével a korlátolt felelősségű társaságoknak hárommillió forintra emelkedett a jegyzett tőke kötelező minimuma. 2014. március 15-étől új Kft-t már legalább ekkora alaptőkével lehetett alapítani, a már működő társaságoknak pedig legkésőbb 2017. március 15-ig kellett határozni a tőkeemelésről, ha a korábbi jegyzett tőkéjük nem érte el az előírt szintet.

A tőkeemelés teljesítésének több formája létezett/létezik, de több olyan vállalkozással is találkoztam, amelyik kizárólag apport útján tudta határidőre teljesíteni a kötelezettségét. A tőkeemelés formáival, könyvelésével, az eredménytartalék terhére történő emelés adókötelezettségével kapcsolatban rengeteg cikk született, azonban az apportba adás adókötelezettségéről viszonylag röviden lehet csak olvasni. A témával véleményem szerint azért fontos foglalkozni, mert az ügylethez személyi jövedelemadó (esetleg egyéb közteher) is kapcsolódhat, melyet az apportba adó magánszemélynek kell kiszámolnia és bevallania önadózás keretében.

Röviden az apportról

Nem pénzbeli hozzájárulásként a társaság tulajdonába kizárólag forgalomképes vagyontárgy adható, melynek formája a Ptk. szerint lehet dolog (ingó, ingatlan, szellemi termék) és vagyoni értékű jog (ide értve az elismert követelést is). A hangsúly a forgalomképességen van, hiszen egy forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes dolog nem alkalmas arra, hogy biztosítékként szolgáljon. Például nem lehet apportálni egy „szántó” besorolású ingatlant, mert a Földforgalmi törvény nagyon szigorúan szabályozza, hogy kik szerezhetnek földtulajdont.

Adókötelezettség

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. (Szja tv.) törvény szerint az adó alapja a jövedelem, a jövedelem kiszámításának módja pedig attól függ, miből származik a magánszemély bevétele. Ez alapján attól függ, hogyan kell kiszámítani a jövedelmet, hogy mit is bocsátott a magánszemély a vállalkozás rendelkezésére. Az adókötelezettség abban az évben keletkezik, amikor az apportba adás megtörténik. Mivel a tőkeemelési kötelezettség határideje 2017. volt, így a cikkben a 2017-ben hatályos szabályokat ismertetjük.

Ingatlan és ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog apportja

Ingatlan apportba adása esetén az Szja törvény 59-64.§ szabályait kell alkalmazni. Az ügyletből származó bevétel összege annyi, amennyi a társaság létesítő okiratában vagyoni hozzájárulásként elfogadásra kerül. A jövedelem meghatározásakor lehetőség van egyrészt a megszerzésre fordított összeget figyelembe venni, melynek a részletes szabályait a törvény 62.§-a tartalmazza. Másrészt az így meghatározott jövedelem sávosan csökkenthető attól függően, hogy az apportba adást megelőzően hány évvel korábban szerezte a magánszemély az ingatlant.

Ingó vagyontárgy apportja

Ingó vagyontárgy apportba adása esetén a törvény 58. §-át kell alkalmazni, ennek a (2) bekezdése külön is kiemeli, hogy az ügyletből származó bevétel a vagyontárgy társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott összege. Az ingó értékesítésből származó jövedelem meghatározásakor a (3) bekezdés szerint a bevételből le kell vonni „az átruházó magánszemélyt terhelő … igazolt költségeket”. Különös jelentősége van annak, hogy ebben az esetben csak az igazolt költségek vehetők figyelembe. Amennyiben nem állnak rendelkezésre azok a dokumentumok, melyekkel igazolhatóak a költségek, jövedelemnek a bevétel 25 %-át kell tekinteni. Érdemes azonban figyelni arra is, hogy a jogszabály két kedvező lehetőséget is biztosít az ingó vagyontárgy átruházásakor:

1. „Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 30 ezer forintot meg nem haladó részét.” 58. § (7)
2. „… nem kell a jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevételből – ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg -, ha a bevétel az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot.” 58. § (9)

Értékpapír, tulajdoni részesedés apportja

Értékpapír apportba adása esetén az Szja törvény árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó 67. §-át kell alkalmazni, mivel a törvény 3. §-a alapján a gazdasági társaságban lévő részesedés is értékpapírnak minősül. Az apportból származó bevétel ebben az esetben is a társasági szerződés szerinti érték, melyből levonható az értékpapír megszerzésére fordított érték, valamint az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek. Ez utóbbi költségeket a törvény tételesen is felsorolja a 67. § (9) bekezdés b) pontjában.

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után a magánszemélyt 14%-os egészségügyi hozzájárulás is terheli, melynél figyelembe kell venni a 450 000 forint hozzájárulás-fizetési felső határt.

Vagyoni értékű jog apportja

Fontos megjegyezni, hogy a Szja törvény vagyoni értékű jog alatt kizárólag az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat érti. A számviteli törvény (Szt.) azonban ennél sokkal tágabb definíciót használ, ezért az apport témakörében ezekkel a vagyoni elemekkel is szükséges foglalkozni. A továbbiakban vagyoni értékű jogként a számviteli törvény tágabb fogalmát értem. Ide tartozik például egy szoftver felhasználási joga, de akár egy ingatlan bérleti joga is.

Nem ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog esetén a Szja törvény egyéb jövedelmekre vonatkozó 28. §-át kell használnunk, melynek (7) bekezdése külön nevesíti a jog átruházását (átengedését), valamint a jog gyakorlásának átengedését. A jövedelem meghatározásakor bevétel ebben az esetben is a létesítő okirat szerinti érték, melyből kizárólag az igazolt kiadások vonhatók le. Mivel ez a jövedelem a Szja törvény szerint egyéb jövedelem, ezért az összevont adóalapba tartozik, így az az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho tv.) 3. § (1) bekezdése alapján a jövedelmet 22 %-os egészségügyi hozzájárulás is terheli (2017. adóévre vonatkozóan).

Követelés apportja

Követelés apportálása esetén a Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azt is ez a jogszabály írja elő, hogy milyen típusú követelések minősülnek engedményezhető követelésnek. A követelés engedményezése során keletkezett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül a törvény 28. § (5) bekezdése szerint. A bevételből levonható a követelés vásárlására fordított összeg, vagy ha a követelés eredeti jogosultja a magánszemély volt, akkor a követelés eredeti összege. Mivel egyéb jövedelemnek minősül, itt is keletkezik EHO fizetési kötelezettség.

Az Szja törvény eltérően kezeli az ingatlanhoz kapcsolódó követelések (például ingatlanlízing) engedményezését, melyre a 63. § előírásai vonatkoznak.

Szellemi termék apportja

Szellemi termék (Szja törvény 11. melléklet szerinti „nem anyagi javak”) apportálása esetén meg kell különböztetni a magánszemély által szerzett szellemi termékek, illetve a magánszemély által létrehozott szellemi termékek átadását. Előbbi esetben véleményem szerint az ingó vagyontárgyak apportjára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de a törvény ezen vagyontárgyakból származó jövedelemre nem tartalmaz egyértelmű előírásokat.

Sokkal gyakoribb, hogy a magánszemély az általa előállított szellemi terméket (szoftvert, találmányt, szabadalmat) bocsátja a vállalkozása rendelkezésére, jellemzően azért, hogy a hasznosításból vállalkozási keretek között bevételre tegyen szert. Ebben az esetben viszont önálló tevékenységből származó jövedelemre tesz szert, hiszen az adott termék előállításában aktívan részt vett. Ezért a létesítő okiratban szereplő összeg a magánszemély bevétele, melyből az Szja törvény 17-23.§-ai alapján vonhat le költséget tételes költségelszámolás vagy 10%-os költséghányad alapján.

Fontos kiemelni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem után nem csak személyi jövedelemadót, hanem járulékot is kell fizetni, mivel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4.§ k) pontja alapján az önálló tevékenységből származó jövedelem járulékalapot képező jövedelemnek minősül. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben alkalmazható-e a Tbj 21. § d) pontja, mely szerint járulékalapot nem képező jövedelem „a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj”. Úgy gondolom, apportálás esetén nem felhasználási, hasznosítási, használati szerződés keretében kerül át a társasághoz a szellemi termék használati joga, így a jövedelem járulékalapot képez.

* * *

Tavaszi Konferencianaptár 2018 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!