Év elején szó nélkül mentünk el amellett, hogy idén ünnepelhetnénk meg a személyi jövedelemadó törvényünk 20 éves évfordulóját. A törvény ma már messze nem az, ami egykor volt, mivel a mindenkori jogalkotó hol szakmai, hol politikai megfontolásból folyamatosan kisebb-nagyobb módosításokat hajtott végre a normaszövegen. A törvényen végrehajtott változások intenzitása olyan nagy volt, hogy szinte fel sem tűnt, hogy az elmúlt két évtizedben szám szerint 138 alkalommal nyúltak hozzá. A rengeteg változtatás ellenére mégis, talán a sávos adózás megszűnését leszámítva, szerkezetében szinte semmit sem változott a törvény. Az összevonás alá tartozó, a különadózó, az adómentes, vagy a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül maradó jövedelmek szabályrendszere érintetlenül vészelte át az elmúlt két évtizedet.

Sokan meglepődnek akkor, amikor azt hallják, hogy a munkáltató által adható lakáscélú munkáltatói támogatás már a mostani Szja törvény hatálybalépésétől kezdve ismert, és azóta adómentes jövedelme a munkavállalónak, pedig ezt az adómentes jövedelmet már a korábbi személyi jövedelemadó törvény is ismerte.

Az évek során természetesen a lakáscélú munkáltatói támogatás szabályai is változtak, de az adómentes jövedelemkénti minősítés kikezdhetetlennek bizonyult. Ennek ellenére a támogatás gyakorlatilag két évtizeden keresztül majdhogynem teljes elszigeteltségben létezett. Kevés érdeklődés mellett, és szinte elenyésző esetben jelentett valós támogatást a magánszemélyek részére.

Ez a történelmi előzmény több okra is visszavezethető, ám a támogatás új keletű felvirágozása jól körülírható a szabályozás megreformálásakor fennálló gazdasági, társadalmi és politikai környezettel.

A támogatás 2014-től kezdődő felvirágozása egyértelműen visszavezethető arra, hogy a támogatás felhasználási körének a lakáscélú kölcsönök törlesztésekhez történő kiszélesítésével valós jövedelmi alternatívát jelentett annak a munkavállalói rétegnek, amely lakáskölcsön segítségével vásárolta meg, építette fel, vagy korszerűsítette otthonát az ingatlan bummot követően.

Ez a változás a korábbi „jövőbeli ügyletek finanszírozása” mellé gyakorlatilag beemelte a rendszerbe a „múltbéli ügyletek finanszírozását”. Önmagában ez a változás azonban még mindig kevés lett volna a lakáscélú munkáltatói támogatás népszerűségének ilyen mértékű megugrásának. Ehhez még szükség volt a lakáscélú munkáltatói támogatás egyik kulcselemének, a méltányolható lakásigény jogszabályi fogalmának a megváltoztatására. Nevezetesen arra, hogy a minősítésnél az ingatlan értékét figyelmen kívül lehessen hagyni. A korábbi szabályozás ugyanis szinte lehetetlenné tette a feltételeknek való megfelelést, olyan alacsonyan voltak meghúzva az értékhatárok.

Ezek a változások már késszé tették a támogatást arra, hogy valódi sikertörténetről beszélhessünk, hiszen mára már egyre több munkáltató figyelt fel a lakáscélú munkáltatói támogatásban, mint juttatási formában rejlő lehetőségekre. Ennek oka, mint említettem, az az, hogy 2014-től kezdődően sokkal több munkavállaló képes igénybe venni a kedvező adózással adható/kapható juttatást, miután az már nem csak jövőbeni lakásvásárláshoz, korszerűsítéshez, hanem a korábbi lakáscélú kölcsönök törlesztéséhez is felhasználhatóvá vált.

Jellemzően mindenhol, ahol a munkáltató úgy dönt, hogy bevezeti ezt a juttatási formát, a potenciálisan érintett munkavállalók többsége igényli is a támogatást. A juttatási forma munkavállalók közötti népszerűsége természetes, hisz ezzel mindenki egy kézzelfogható, valós támogatást kap. A munkáltatók pedig felismerve a támogatás pozitív hatásait, a cafeteria rendszeren belül, vagy a mellett szabályozva a lakáscélú munkáltatói támogatást, egyfajta motivációs eszközként kezdtek a támogatásra tekinteni.

Azonban a támogatásra vonatkozó, sokrétű és szerteágazó szabályrendszer számos buktatót rejt magában, amelyre figyelemmel kell lenni. A támogatás adómentességének feltételeihez kapcsolódóan sok apró részlet képes befolyásolni, hogy egyáltalán valóban szóba jöhető alternatíva-e a támogatás, vagy az csak egy majdnem elérhető, ám nem valós jövedelemforma marad a magánszemély számára. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy vannak, akik megrészegülnek attól, hogy a munkáltatótól adómentesen, tehát magas nettó értéken látszólag könnyen lehet jövedelemhez jutni. Ez főleg ott igaz, ahol a cafeteria rendszer elemeként van lehetőség a támogatás megszerzésére, hisz önmagában a jogszabályi környezet is megteremti a támogatás, évek közötti összevont felhasználásának jogszerű lehetőségét.

A támogatás adómentességi feltételeinek vizsgálatánál rengeteg érdekes kérdés kerül felszínre. A teljesség igénye nélkül ezek például az ajándékozás, a külföldi munkavállalók támogatásra való jogosultsága, az ingatlanban való bent lakás, az ingatlanba való együtt költözés, együtt lakás, a telekvásárlás, a támogatás abszolút és relatív érték korlátai. De klasszikus esetként lehetne említeni a bónuszok helyetti támogatás kérdését is. Ezeknek a kérdéseknek az egyedi kiértékelése önmagában is izgalmassá teheti a támogatás megítélését, ugyanakkor az adómentesség megítélésénél ugyanilyen fontos szempont a kapcsolódó adminisztratív kötelezettségeknek való megfelelés a későbbi adókockázatok elkerülése érdekében.

Ezért nagyon hangsúlyos időben feltárni azokat a tipikus hibákat, hiányosságokat, amelyek az adómentesség elvesztéséhez vezethetnek.

* * *

Ha részletesebben érdekel a lakáscélú munkáltatói támogatás szabályrendszere és buktatói, akkor vedd igénybe január 23-ig speciális kedvezményünket a Lakáscélú munkáltatói támogatás címmel február 23-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!