Ha majd a kisvállalati adóalanyok 2020-as adóévi adóalapját kívánjuk meghatározni, akkor nem lesz elegendő a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) rendelkezéseit figyelembe venni. A 2020-as évet átható COVID-19 pandémia elleni védekezésre tekintettel megszületett átmeneti szabályok, illetve a jelenleg kormányrendeleti szinten elérhető további előírások alapulvételével kell majd megállapítani a 2020-as kisvállalati adó összegét. Az „általános” jelleggel íródott mentesítő szabályok, így például a Széchényi Pihenőkártya formájában adott juttatások után az év végéig fennálló szociális hozzájárulási adómentesség nem értelmezhető a kiva-alanyok vonatkozásában, hiszen a kiva megfizetése által egyébként is mentesülnek e kötelezettség alól.

A kiva-alanyok vonatkozásában tehát önálló mentesítési szabályok kerültek meghatározásra, első ütemben a 2020. március-június hónapokra, a második ütemben pedig 2020. november-2021. január hónapokra. Mindemellett vannak olyan jellegű kedvezményes előírások, amelyek a kiva-alany foglalkoztatók munkavállalói számára is elérhetők lehetnek, így például a távmunkavégzéssel összefüggésben elszámolt költségtérítés.

1. A mentesítés első üteme

A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 34. § (6) bekezdése szerint a törvényben meghatározott tevékenységet tényleges főtevékenységként folytató kiva-alany e tevékenységével összefüggésben a 2020. március, április, május és június hónapra történő kisvállalati adókötelezettsége megállapításánál nem tekinti kisvállalati adóalapnak a személyi jellegű kifizetések összegét. Az első ütemű átmeneti mentesítés feltétele tehát az, hogy a kiva-alany a törvény 34. § (9) bekezdés a)-x) pontjaiban felsorolt tevékenységek valamelyikét tényleges főtevékenységként végezze. Tényleges főtevékenységnek azt a tevékenységet kell tekinteni, amelyből az adózónak a 2019. szeptember 24-étől 2020. március 23-áig tartó hat hónapos időszakban a legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30%-a származott.

A mentesítés négy havi személyi jellegű kifizetés összegére terjed ki, mindez a gyakorlatban – a Katv. 20. § (2) bekezdésére figyelemmel – a következő tételek adómentességét jelenti:

• a 2020. március-június hónapokra személyi jellegű ráfordításként elszámolt, járulékalapot képező jövedelem (ideértve a társas vállalkozó tagnak járó személyi jellegű ráfordítást is),
• a 2020. március-június hónapokra vonatkozó béren kívüli juttatás, béren kívüli juttatásnak nem minősülő, egyéb meghatározott juttatás.

Az első ütemű átmeneti mentesítés valamennyi foglalkoztatott vonatkozásában elszámolt személyi jellegű kifizetésekre tekintettel fennáll, függetlenül a foglalkoztatottak munkakörétől. A mentesítéssel érintett kiva-alanyoknál tehát a 2020-as éves elszámoláskor az említett négy hónap vonatkozásában „kiesik” a kisvállalati adóalap egyik összetevője, ezáltal az éves minimum-adóalap is nyilván kevesebb lesz. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a kiva-alap másik összetevője, a tőke- és osztalékműveletek egyenlege az érintett hónapokban továbbra is adóalapot képez. Ha például a kiva-alany 2020. májusában osztalékfizetésről döntött, akkor a jóváhagyott osztalékot növelő tételként kell figyelembe venni (kivéve, ha az osztalék forrásául a kiva-alanyiságot megelőző időszak adózott eredménye, vagy eredménytartaléka szolgál).

Az átmeneti mentesítés első ütemét az adózók a 2020. I-II. negyedéves adóelőleg terhére, illetve az éves elszámolásban érvényesíthetik.

2. A mentesítés második üteme

A mentesítés második ütemében irányadó szabályokat a veszélyhelyzet ideje alatt egyes gazdaságvédelmi intézkedésekről szóló 485/2020. (XI. 10.) kormányrendelet tartalmazza, amelynek 4. §-a szerint a kiva-alany, amely meghatározott tevékenységet tényleges főtevékenységként végez, az e tevékenységével összefüggésben a 2020. november, december, 2021. január hónapokra történő kisvállalati adókötelezettsége megállapításánál nem tekinti kisvállalati adóalapnak a személyi jellegű kifizetések összegét. A mentesítés második üteme több tekintetben az első ütemmel azonos rendezőelvek mentén valósul meg, ugyanakkor számos ponton különbözik a két időszakra vonatkozó szabályrendszer.

Az átmeneti mentesítés második ütemében is előírás, hogy az adózó meghatározott tevékenységet tényleges főtevékenységként kell, hogy folytasson. A mentesített tevékenységek körét a kormányrendelet 5. § (1) bekezdése sorolja fel, amely nem teljesen azonos a tavaszi listával, a mentesített tevékenységek köre ugyanis csak részben fedi egymást az első és a második ütemben. A mentesített tevékenységnek most is tényleges főtevékenységnek kell minősülnie, azaz a 2020. május 11-étől 2020. november 10-éig tartó időszakban abból kell származnia a kiva-alany legtöbb bevételének és legalább a bevétele 30%-ának.

A második ütemű mentesítés szintén a személyi jellegű kifizetésekre, azaz az 1. pontban már felsorolt tételekre terjed ki, az érvényesítés vonatkozásában azonban fontos eltérés az, hogy a második ütemű mentesítés nem jár automatikusan minden munkavállaló után elszámolt személyi jellegű kifizetésre tekintettel. Ennek oka pedig, hogy a kormányrendelet 6. §-a egy olyan többletfeltétel teljesüléséhez köti a második ütemű mentesítés alkalmazását, amely kritérium fennállását munkavállalónként kell vizsgálni. A második ütemű mentesítés igénybevételének feltétele ugyanis, hogy a kiva-alany a 2020. november 11-én már fennálló munkaszerződés szerinti munkabér fizetési kötelezettségének eleget tesz, és a munkaszerződéseket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 64. § (1) bekezdése szerinti felmondással nem szünteti meg a 2020. novembertől 2021. januárig tartó időszakban azzal, hogy

• a kiva-alany a munkavállalót a veszélyhelyzetre való tekintettel egyébként elbocsájtotta volna,
• a kiva-alany a mentesség iránti igényét – a 20KIVA, illetve a 21KIVA jelű bevalláson – bejelenti az adóhatósághoz.

A második ütemű mentesítés tehát egy szűkebb munkavállalói kör kapcsán elszámolt személyi jellegű kifizetésekre tekintettel érvényesíthető. A második ütemben átmeneti mentesítésre jogosult adózó a kedvezményt a 2020-as adóév IV. negyedévi, valamint a 2021-es adóév I. negyedéves adóelőlege terhére érvényesítheti már az adóév közben is.

3. A távmunkavégzés költségtérítése

A veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) kormányrendelet 2. §-a értelmében a veszélyhelyzetben az Szja tv. rendelkezéseitől eltérően igazolás nélkül, költségként elszámolható a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítésként fizetett összeg. Ennek maximuma havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg, azaz 16.100 forint lehet. A költségelszámolás feltétele, hogy a költségtérítésről a munkáltató és a munkavállaló előzetesen megállapodjon, és a munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben a tárgyhónapban ne számoljon el más költséget (például: internethasználat díját, a munkavégzési hely bérleti díját, rezsijét).

A kormányrendelet nem korlátozza azt, hogy mely foglalkoztató nyújthat ilyen jellegű költségtérítést, így természetesen a kiva-alany foglalkoztatók és azok munkavállalói sem esnek el ettől a lehetőségtől. A magánszemélynél nem önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésről van szó és annak teljes összege igazolás nélkül elszámolható, így azt a személyi jövedelemadó-előleg alapjának számításakor nem kell figyelembe venni, emiatt nem minősül járulékalapot képező jövedelemnek sem. Az ilyen jogcímen nyújtott költségtérítés a kiva-alany foglalkoztatónál nem tartozik bele a személyi jellegű kifizetések összegébe, vagyis azután nem kell kivát fizetni.

* * *

Értesülj első kézből a 2021. évi jogszabályváltozásokból, és tedd fel kérdéseid az előadóknak! Biztosítsd be helyed még ma! >> Adóegyetem 2021

Az Adóegyetem 2021 helyszínei és időpontjai:

• E-learning dec. – december 7-től
• ÉLŐ ONLINE III. – 2021. január 12 – 13.
• E-learning jan. – 2021. január 25-től