A jegybanki alapkamat és az adózás kapcsolata

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 21. §-a alapján az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. A jegybanki alapkamatról a jegybank legfontosabb monetáris politikai döntéshozó testülete, a Monetáris Tanács hoz döntéseket. A Tanács szükség szerint, de üléseinek időpontját előre meghirdetve általában havonta kétszer ülésezik, minden hónap második ülésén tárgyalva a jegybanki alapkamatláb módosításának kérdését. Az MNB elnöke az alapkamat mértékét rendeletében állapítja meg.

2015. március 15-től egy folyamatos jegybanki alapkamat csökkenés következett be. A csökkenő irányzat azonban 2021. március 23-án trendfordulóhoz érkezett. A jegybanki alapkamat növekedésnek indult és ez a trend még folytatódni fog. A Magyar Nemzeti Bank elnökének a cikk írásakor legutolsó 24/2022. (VI. 28.) MNB rendelete alapján a jegybanki alapkamat mértéke jelenleg 7,75 százalék. 

A jegybanki alapkamat alakulása nem csupán a hitelek drágulását, a pénzügyi befektetéseinek hozamainak növekedését és az infláció mértékének növekedését érinti, hanem adózási kérdéseket is. Az alapkamat alakulása az adózási kérdéseket közvetlenül és közvetetten is érinti. A közvetett hatás az árdrágító hatáson (pl. drágább banki finanszírozás) keresztül érvényesül, hiszen a kamatszint alakulása a beszerzési és az eladási árakat, ezen keresztül a vállalkozások nyereségét (ezáltal az adó alapját) is befolyásolja. A közvetlen hatás az egyes adótörvények szabályozásában keresendő.

A jegybanki alapkamat és a személyi jövedelemadó 

A személyi jövedelemadózást szabályozó 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 65. §-a a kamat fogalmát definiálja. A 65. § (1) bekezdésének e) albekezdése alapján kamatjövedelemnek minősül a szövetkezet tagja által a szövetkezetének nyújtott tagi kölcsön kamatának (ideértve a szövetkezeti célrészjegy után a szövetkezet által fizetett kamatot is) azon része, amely a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 százalékponttal haladja meg.

Az Szja tv. 72. §-a a kamatkedvezmény adóztatásával foglalkozik. A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,18-szorosa, amely után nem csupán 15 százalék személyi jövedelemadót, hanem 13 százalék szociális hozzájárulási adót is kell fizetni. 

Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot. Az Szja tv. arról is rendelkezik, hogy amennyiben a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat alacsonyabb, mint a jegybanki alapkamat + 5 százalék, akkor a szokásos piaci kamattal kell számolni. Tipikus, leggyakrabban előforduló esetek:

• 5 év alatt 10 millió forint összeget meghaladó (gyakran kamatmentes) munkáltatói kölcsönök,
• nem lakáscélra nyújtott munkáltatói kölcsönök.
• munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósítása,
• a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül nem történik meg.

A jegybanki alapkamat és a társasági adó 

A társasági adózás szabályait előíró 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 4. §-ának 56. pontja a finanszírozási költségek elszámolása kapcsán kamatlevonási kapacitást határoz meg, amely nem más, mint az adóévi kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény 30 százalékának az adóévi nettó finanszírozási költséggel csökkentett összege. 

A kamatlevonási korlát számításának egyik elemét képezi a nettó finanszírozási költség, amely a Tao. tv. 4. § 51. pontja alapján nem más, mint az az összeg, amellyel az adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült finanszírozási költségei meghaladják az adózó adóköteles kamatbevételeit és a gazdasági értelemben azzal egyenértékűnek tekintendő, adóköteles bevételeit. A finanszírozási költségeket a Tao. 4. §. 50. pontja definiálja, amelyben szerepel a kamat is, mint finanszírozási költség.

A Tao. tv. szabályait figyelembe véve a jegybanki alapkamat alakulása közvetlen hatást gyakorol a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások által alkalmazott különböző kamatszintekre is. Az ő esetükben a kamatbevétel és a kamatráfordítás közvetlenül és igen nagymértékben hat az adózás előtti eredményre és ennek következtében a társasági adóalapra is. A biztosítóknál és a befektetési vállalkozásoknál – még, ha a pénzügyi intézményektől eltérő intenzitással is- hasonló a helyzet, hiszen az alapkamat az értékpapírpiacot, a befektetési hozamokat is mozgatja.

A nem pénzügyi szféra esetében a hitelfinanszírozás olcsóbb vagy drágább annak megfelelően, hogy a finanszírozó milyen kamatot és kamatozási módot határoz meg. A pénzügyi ráfordítások növekedése – amennyiben az árakban nem tudják azonnal és teljesen áthárítani a vevőkre/szolgáltatást igénybevevőkre – adózás előtti eredmény csökkenéséhez vezet.

Érdekes kamat elszámolási és transzferárazási problémát vet fel a cégcsoportok által alkalmazott közös számlavezetés (cash-pool) kamatelszámolása is. A cash pool vagy cash pooling magyarul összevont pénzkezelés vagy összevezetéssel történő közös számlavezetés cégcsoportok tagjai számára, azaz amikor a bank egy főszámlán egyesíti a tagvállalatok alszámláinak egyenlegét. Ebben az esetben is figyelni kell a piaci kamatszint alakulására, mert transzferárazás következtében társsági adóalap korrekciós tétel jelenhet meg.

A Kkv. szektorban egy kicsit más a helyzet, mert beruházási kölcsönök és a tárgyi eszközökről szóló pénzügyi lízingszerződések esetében a kamat nem csupán költség, hanem a számított adó fejlesztési kedvezménnyel csökkentett összegének 70 százalékáig, adókedvezményként leírható az adóból.

A jegybanki alapkamat és az adózás rendje

Az adózás rendjét szabályozó 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) több paragrafusa is közvetlen utalást tartalmaz a jegybanki alapkamatra. Ezek az utalások a szankciókhoz, jogkövetkezményekhez tartoznak. Három tipikus jogkövetkezmény említendő: a késedelmi pótlék, az önellenőrzési pótlék és a késedelmi kamat. Érdemes tehát odafigyelni a Monetáris Tanács döntéseire.

A késedelmi pótlék

A késedelmi pótlékkal az Art. a költségvetési pénz jogosulatlan használatát szankcionálja, tehát azt a helyzetet, amikor az adózó a fizetési kötelezettségének nem a jogszabályokban meghatározott fizetési határidőig (esedékességig), hanem azt követően tesz eleget, illetve a költségvetési támogatást esedékesség előtt veszi igénybe. Az Art. 209. §. (1) bekezdése értelmében a késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a késedelem, illetve az esedékesség előtti igénybevétel időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt mértékének háromszázhatvanötöd része Jelenleg ez a mérték 12,75 százalék. 

Az Art. 160. § (1) bekezdése értelmében a kockázatosnak minősített adózó által fizetendő késedelmi pótlék mértéke az általános szabályok alapján számított késedelmi pótlék százötven százalékának háromszázhatvanötöd része. Jelenleg ez a mérték 19,125 százalék.

A késedelmi kamat

Az Art. 65. §-a a késedelmi kamatról rendelkezik. Az Art. 65. §-a (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az állami vagy az önkormányzati adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot (jelenleg 12,75 százalékot) fizet. Nem jár a késedelmi kamat:

• jogosulatlan visszaigénylés esetén,
• ha a visszaigényelt adó összegének több, mint a 30 százaléka jogosulatlan visszaigénylés,
• a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.

Az Art. 65. §-a (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben az adóhatóság döntése jogszabálysértő és emiatt az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, akkor, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Ez jelenleg 12,75 százalék. Nem jár a késedelmi kamat abban az esetben, ha a téves adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethető vissza.

Az önellenőrzési pótlék

Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet. Önellenőrzési pótlékot akkor kell fizetnie az adózónak, ha az önellenőrzéssel módosított kötelezettség meghaladja az eredetileg bevallott kötelezettséget, vagy a bevallott támogatási igényjogosultság az önellenőrzés eredményeként csökken. Ellenkező esetben – az adózó javára mutatkozó önellenőrzés esetén – pótlékot nem kell felszámítani. 

Az Art. 212. § (1) bekezdése alapján az önellenőrzési pótlék mértéke minden naptári nap után felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat háromszázhatvanötöd része. Az Art. 212. § (1a) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 150%-ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól az önellenőrzés benyújtásának napjáig. Nem kell pótlékot felszámítani, ha a munkáltató vagy kifizető késedelmes vagy hibás igazolása miatt az adózó bevallását önellenőrzéssel helyesbíti.

A jegybanki alapkamat ez év végéig még tovább emelkedik. Az, hogy mikor és milyen mértékben az a Monetáris Tanács döntésein múlik. Az azonban biztos, hogy a fent említett adózási eseteket azonnal érinteni fogja. 

* * *

Gyűjtsd össze szükséges kreditpontjaid a Penta kreditpontos továbbképzésein, tantermi, Élő Online vagy E-learning formában >> Kreditpontos továbbképzés