Követelések értékelése

Értékvesztés elszámolása és visszaírása

A számviteli törvény 55. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseknél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Piaci érték csökkenése miatti értékvesztés

Értékvesztés elszámolásánál figyelembe kell venni a számviteli törvény azon előírását is, mely szerint értékvesztést kell elszámolni a követelésre akkor is, ha a piaci érték csökkenése véglegessé válik. Ilyen eset lehet például, hogy a követelést a mérlegkészítés időpontjáig engedményezték (eladták) a könyv szerinti értéknél alacsonyabb áron. Ebben az esetben le kell értékelni a követelést, ha az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti különbözet jelentős összegű.

Értékvesztés visszaírásának szabályai

A számviteli törvény 55. §-a (3) bekezdésének az előírása szerint amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a 65. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét.

Azt, hogy az értékelés tekintetében mi minősül jelentős összegnek, azt a vállalkozás számviteli politikájában kell szabályozni.

Devizás követelések

Devizás követeléseknél fontos az értékelés sorrendisége. Ha a követelésre értékvesztést kell elszámolni, akkor első lépés az értékvesztés elszámolása, majd ezek után kell a mérlegfordulónapi átértékelést végrehajtani. Az értékvesztést devizában kell elszámolni, a vevőkövetelés könyv szerinti árfolyamán, majd a második lépés a mérlegfordulónapi árfolyamra történő átértékelés. Az értékvesztés főkönyvi számla is devizás tétel, ezért erre is vonatkozik a mérlegfordulónapi átértékelés.

Értékvesztés elszámolása

Az értékvesztést a vevőkövetelések esetében egyéb ráfordításként kell elszámolni. Az értékvesztés visszaírását a vevőkövetelések esetében egyéb bevételként kell elszámolni. Értékvesztés elszámolása és visszaírása csak és kizárólag mérlegfordulónapon történhet. 

A követelés eredeti jogosultjánál – ha a követelésre korábban értékvesztést számoltak el – a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan realizált összeget is egyéb bevételként kell elszámolni (de ez a számviteli törvény előírása szerint nem minősül értékvesztés visszaírásának, így ez évközi gazdasági esemény is lehet).

Kisösszegű követelések értékvesztésének elszámolása és visszaírása

A számviteli törvény 55. §-a (2) bekezdésének az előírása szerint vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható, egy összegben elszámolható, elkülönítetten kimutatható. Ez esetben a következő évi mérlegfordulónapi értékeléskor a vevőnként, adósonként kisösszegű követelések – hasonló módon megállapított – értékvesztésének összegét össze kell vetni az előző évi, ilyen jogcímen elszámolt értékvesztés összegével és a csoport szintjén mutatkozó különbözetet – előjelének megfelelően – a korábban elszámolt értékvesztést növelő értékvesztésként, illetve a korábban elszámolt értékvesztés visszaírásaként kell elszámolni.

A kisösszegű vevőkövetelések értékvesztésének képzésénél előny, hogy a számviteli törvény előírása szerint nem kell egyedi adósminősítést végezni. A kisösszegű vevőkövetelések közé besorolt követelések esetében az értékvesztés megállapítása a csoportba besorolt összes követelésre vonatkozik, azaz a csoport fizetőképességét, illetve fizetésképtelenségét kell minősíteni. Ebben az esetben is az értékvesztést elszámolni és visszaírni csak és kizárólag mérlegfordulónapon lehet.

Behajthatatlan vevőkövetelések hitelezési veszteségként történő leírása

A számviteli törvény 65. §-a (7) bekezdésének az előírása szerint behajthatatlan követelés nem szerepelhet a mérlegben, azt legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – hitelezési veszteségként le kell írni. A behajthatatlan vevőköveteléseket – azok könyv szerinti értékén – egyéb ráfordításként kell elszámolni. Az a tény, hogy az adósok nem akarnak, illetve nem tudnak fizetni önmagában nem elegendő, hogy a követelést hitelezési veszteségként leírja a vállalkozás. Nem elegendő a követelés hitelezési veszteségként történő leírásához az sem, hogy az adós felszámolás vagy csődeljárás alatt áll.

Könyv szerinti érték

A követelést minden esetben könyv szerinti értékén kell kivezetni behajthatatlan követelésként. A könyv szerinti érték az értékvesztéssel csökkentett érték. Ebből következően a számviteli törvény előírása szerint a behajthatatlan követelésként történő leíráskor az értékvesztést nem lehet visszaírni. Amennyiben a követelés behajthatatlan követelésként a könyvekből kivezetésre kerül, akkor azt a követelést nem lehet a későbbiekben visszaírni, még akkor sem, hogyha az adós fizet. Ha a későbbiekben – a hitelezési veszteségként leírt követelésre – befolyik összeg, azt a számviteli törvény 77. §-a (2) bekezdés c) pontja alapján pénzügyi rendezéskor egyéb bevételként kell elszámolni (a pénzügyi rendezést mérlegkészítés időpontjáig kell figyelembe venni).

Behajthatatlanság

A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdés 10. pontjának az előírása alapján a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. A számviteli törvény előbb hivatkozott pontja felsorolja, hogy milyen esetekben lehet a követelést behajthatatlan követelésként leírni (a vállalkozás más lehetőséget nem szabályozhat, így saját döntés alapján nem írhat le követelést behajthatatlanság jogcímén). Ahhoz, hogy a követelést behajthatatlan követelésként a 2024-es üzleti év zárásakor a könyvekből ki lehessen vezetni az alább felsorolt bizonylatoknak mérlegkészítés időpontjáig kell rendelkezésre állni (azaz a bizonylatok dátuma 2025. évi is lehet, illetve a jogszabályokban meghatározott határidőknek mérlegkészítés időpontjáig be kell következni).

Behajthatatlan követelés feltételei és bizonylatai:

• felszámolói nyilatkozat a meg nem térülő követelés mértékéről (ez csak a felszámolónak bejelentett követelés esetén van),
• végrehajtó nyilatkozata a meg nem térülő követelés mértékéről (nemleges foglalási jegyzőkönyv),
• csődegyezségi megállapodás (csőd-, felszámolási- és adósságrendezési eljárásnál elengedett követelés összege),
• felszámolási eljárás befejezésénél a vagyonfelosztási javaslat alapján meg nem térülő követelés (vagyonfelosztási javaslat, cég törlése),
• számviteli politika alapján (a követelést nem lehet eredményesen érvényesíteni, mert az érvényesítési költségek meghaladják a várható megtérülést),
• adós igazoltan nem lelhető fel (postai értesítés „címzett ismeretlen”+ cégjegyzék adata és/vagy lakcím nyilvántartó adata),
• bírósági úton nem érvényesíthető követelés (bíróság elutasító dokumentuma, felszámolási eljárás megindítását követő 180 napon belül be nem jelentett követelés, kényszertörlés eljárás megindítását követő 40 napon belül be nem jelentett követelés),
• elévült követelés (Ptk. szabályok alapján).

Készletek értékelése

A készletek értékelésénél, azaz az értékvesztés, az értékvesztés visszaírásának elszámolásánál alkalmazandó módszereket, eljárásokat a vállalkozónak a számviteli politika keretében, az eszközök és a források értékelési szabályzatában kell írásban rögzítenie.

A készletek év végi értékelésekor, az értékvesztés elszámolásakor és visszaírásakor a leértékelést, visszaértékelést megalapozó döntést a mérlegkészítéskor ismert összes piaci és egyéb információ figyelembevételével kell meghozni.

Értékvesztés mérlegkészítéskor

A számviteli törvény 46. §-a (4) bekezdésének az előírása alapján a mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált. Az értékvesztés elszámolásának alkalmazásában tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül – fennállásának időtartamától függetlenül – akkor is, ha az az értékeléskor rendelkezésre álló információk alapján az véglegesnek tekinthető, így ebben az esetben az értékvesztés elszámolása tekintetében nem feltétel az egy éves időtartam.

A számviteli törvény 56. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint a vásárolt és saját termelésű készlet (anyag, áru) bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni, a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni. A számviteli törvény ezen előírásából következően az értékeléskor a minősítésnél hosszútávú, tartós – éven túli – piaci tendenciákból kell kiindulni, nem szabad az árak rövid távú ingadozásait figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az értékvesztés elszámolásánál a mérlegkészítés időpontját megelőző egy éven túl a piaci (eladási) árak alatta vannak a készlet könyv szerinti értékének, akkor merülhet fel értékvesztés elszámolása (feltéve, ha az a számviteli politikában meghatározott jelentős mértéket meghaladja).

A számviteli törvény 56. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a készlet bekerülési (előállítási) értékét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni akkor is, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését – a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

A számviteli törvény 56. §-a (3) bekezdésének előírása alapján az értékvesztés összege a – fajlagosan kis értékű – készleteknél a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.

A számviteli törvény 56. §-a (4) bekezdésének előírása alapján amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke azonban nem haladhatja meg az eredeti bekerülési (előállítási) értéket.

A készletet értékvesztéssel le kell értékelni akkor is, hogyha a piaci ár véglegessé válik. Ilyen eset lehet, hogyha a vállalkozás a mérlegkészítés időpontjáig értékesítési keretszerződést, opciós eladási szerződést köt a következő év(ek)re vonatkozóan és a szerződésben meghatározott eladási ár alacsonyabb a készlet könyv szerinti értékénél. Másik ilyen eset lehet, hogy a vállalkozás mérlegkészítés időpontjáig értékesíti a készletet annak könyv szerinti értéke alatt, akkor az értékesített készlet erejéig a piaci ár véglegessé válik.

Devizás tételek mérlegfordulónapi átértékelése

Az átértékelés módszertana

Az átértékelés a következő devizaeszközökre vonatkozik: pénzeszközök (valutapénztár, devizabetét-számla), külföldi pénznemben fennálló követelések, külföldi pénznemre szóló részesedések és értékpapírok, külföldi pénznemben adott előlegek, külföldi pénznemben meghatározott követelésjellegű aktív időbeli elhatárolások (pl. devizában járó kamat).

Az átértékelés a következő devizakötelezettségekre vonatkozik: külföldi pénznemben fennálló kötelezettségek, külföldi pénznemben kibocsátott értékpapírok, külföldi pénznemben kapott előlegek, külföldi pénznemben meghatározott tartozásjellegű passzív időbeli elhatárolások (pl. devizában fizetendő kamat). 

Részesedés

Részesedés (üzletrész, részvény, egyéb társasági részesedés) akkor minősül devizás eszköznek, ha a tulajdonolt társaság jegyzett tőkéje devizában meghatározott. Ezért a részesedés minősítését nem befolyásolja az, hogy a részesedés vételárát milyen pénznemben fizették meg. A részesedés devizanemét a tulajdonolt társaság jegyzett tőkéjének devizaneme határozza meg. 

Értékpapírok

Értékpapírok minősítésénél abból kell kiindulni, hogy az értékpapír névértéke milyen pénznemben meghatározott. Így e tekintetben az értékpapír minősítését szintén nem az határozza meg, hogy a vételárat milyen pénznemben fizették meg. Az értékpapír kibocsátásból adódó kötelezettségeket is így kell minősíteni.

Devizás eszköz

Devizás eszközöknél értékvesztés elszámolása is felmerülhet. Értékvesztést részesedésnél, értékpapírnál, követelésnél és követelésjellegű aktív időbeli elhatárolásnál kell elszámolni. Ha ezek az eszközök devizás eszközök, akkor az értékvesztésüket is devizában kell meghatározni. Az értékvesztés forintértékét a devizaeszköz árfolyamán kell meghatározni, majd ezek után kell az év végi átértékelést végrehajtani. Természetesen az értékvesztés is devizás tételnek minősül, így az értékvesztés összegét is a mérlegfordulónapi árfolyamra át kell értékelni.

Az átértékelés összevont különbözetét kell előjelének megfelelően a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként (ha egyenlegében árfolyamnyereség), vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (ha egyenlegében árfolyamveszteség) elszámolni.

A 2025-ös üzleti év mérlegfordulónapi devizaárfolyamai alacsonyabbak a 2024. évi mérlegfordulónapi devizaárfolyamoktól. Azoknál a vállalkozóknál, akiknek elsősorban forrásoldali devizakitettségük van és a kötelezettségeik a 2024. üzleti év mérlegfordulónapján is megvoltak, a devizás tételek mérlegfordulónapi átértékelése során árfolyamnyereséget fognak elszámolni.

Árfolyamveszteség időbeli elhatárolása

Amennyiben a vállalkozó korábbi üzleti években élt az árfolyamveszteség időbeli elhatárolásával, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezen korábbi devizahitel- és pénzügyi lízingtartozások év végi átértékelési nyereségére az elhatárolt veszteségből zárlat keretében oldani kell, majd ezt követően pedig újra kell számolni a céltartalékot és a lekötött tartalékot is [a számviteli törvény 33. § (4) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással – csökkenteni kell az érintett devizakötelezettség után az egyes üzleti évekre elszámolt árfolyamnyereségnek megfelelő összeggel].

* * *

5percAdó ajánló

Amennyiben szeretnéd rendszerezetten áttekinteni a 2025. üzleti év zárásához kapcsolódó legfontosabb adózási és számviteli tudnivalókat, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Zárjuk a 2025. üzleti évet című ÉLŐ online konferenciáján 2026.03.30-án, ahol Botka Erika, dr. Németh Nóra és Dr. Kovács Attila gyakorlati példákon keresztül mutatják be az évzárás legfontosabb kérdéseit.