Kihasználod a vevő készletszabályozás adta adótervezési lehetőségeket? Ha nem, akkor az alábbi cikk Neked szól! A következőkben röviden áttekintjük a szabályozás alapjait és kitérünk a témában egy nemrégiben megjelent adózási kérdésre.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) szabályozott vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés tagállami hatáskörbe tartozik, azaz vannak tagállamok – köztük Magyarország is -, akik alkalmazzák azt és vannak, amelyek nem – például Portugália, Spanyolország. Érdekesség, hogy Németország várhatóan 2019-től vezeti be ezt az egyszerűsítést.

Mit egyszerűsít pontosan ez a lehetőség Áfa szempontból, hol rendelkezik róla a jogszabály?

A magyar Áfa tv. 22. § (1) bekezdése alapján egy közösségi adóalany Magyarországra történő vagyonmozgatása is Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül (magyar oldalról természetesen), azonban ugyanezen paragrafus (3) bekezdése kimondja, hogy ez a joghatás nem áll be, amennyiben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és ha további két feltétel érvényesül. Ezekre a későbbiekben visszatérünk, hiszen mindenekelőtt definiáljuk, hogy pontosan mi minősül vevői készletnek. A szabályozás alapján vevői készleteknek tekintendő, ha az eladó a tulajdonában lévő készletet a vevő raktárában vagy a vevő által bérelt raktárban tárolja oly módon, hogy annak tulajdonjog átruházása a vevő általi lehívásától függ. Mindez azt jelenti, hogy a vevőre akkor száll át a tulajdonjog, mikor a saját vagy általa bérelt raktárból azt lehívja, eddig az időponting a készlet tulajdonosa az eladó. A vevő „saját” vagy „általa bérelt” raktár kitétel egy kritikus pontja a rendszernek, hiszen amennyiben az eladó maga bérelne Magyarországon raktárhelységet, akkor az Áfa tv. állandó telephelyre vonatkozó rendelkezéseit is vizsgálni kellene, nem lehetne alkalmazni ezt a jogszabály adta lehetőséget.

Amennyiben a fenti feltétel teljesül, akkor a tagállami eladónak nem szükséges Magyarországon áfa szempontból bejelentkeznie, a saját áru mozgatása nem minősül adózási pontnak, azaz arról számlát se kell kiállítania, hiszen a tranzakció elszámolása majd a belföldi vevő általi lehívásakor/kitárolásakor fog megtörténni. A termék lehívásakor/kitárolásakor a közösségi adóalany egy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést valósít meg, a belföldi vevő pedig egy Közösségen belüli beszerzést. Az áfát tehát a belföldi vevő számítja fel, és ugyanebben az időszakban levonásba is helyezi azt, ha annak egyéb feltételi is fennállnak. A fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést (lehívást/kitárolást) követő hónap tizenötödik napján kell megállapítania a belföldi vevőnek.

Most pedig lássuk a korábban említett két kritériumot. Az egyszerűsítési szabály alkalmazásának további feltétele, hogy

2. a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba, valamint
3. a belföldi vevő olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek nincs olyan jogállása, ami az adófizetési kötelezettségének teljesítését akadályozná (azaz nem lehet a vevő például egy alanyi áfa mentes adóalany).

Mit jelent pontosan az első pontban említett „ezzel összefüggésben” kifejezés? Kizárja-e a vevői készlet egyszerűsítésének alkalmazását az a tény, hogy az eladó egyébként már rendelkezik Magyarországon áfa regisztrációval, azaz már belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül?

Erre ad választ a 2017/6. számú adózási kérdés, amely azt az esetet taglalja, hogy ha az eladó egy múltbéli tranzakció következtében már belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül, de ezt követően egy új termékcsoportra vonatkozóan egyébként a vevői készlet szabályainak mindenben megfelelő tranzakciót valósít meg, akkor alkalmazható-e számára az egyszerűsítési szabály?

Az adóhatóság és a Nemzetgazdasági Minisztérium egyeztetett álláspontja szerint a két különböző termékértékesítés (regisztrációval érintett és a vevői készlet konstrukció keretében megvalósítandó ügylet) között nincs kapcsolat, amennyiben az értékesített termék, az értékesítés módja és a vevő személye is különbözik a múltbéli és a tervezett ügylet során. Ebben az esetben pedig elmondható, hogy a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítést alkalmazhatja az az adóalany is, akit egyébként egy ettől eltérő ügylet kapcsán – legyen az akár szolgáltatásnyújtás, akár termékértékesítés – korábban már belföldi adóalanykánt nyilvántartásba vettek. Mindez azt jelenti, hogy önmagában egy magyarországi adóregisztráció nem feltétlenül zárja ki a vevői készlet egyszerűsítésének az alkalmazhatóságát.

A szabályozás természetesen opcionális, amennyiben az eladó úgy dönt, hogy nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, úgy Magyarországon egyrészről egy Közösségen belüli beszerzést kell vallania, továbbá pedig egy belföldi termékértékesítést a terméknek megfelelő áfa kulccsal növelten. Utóbbi eset a gyakorlatban akkor fordul elő, mikor az eladó tagállama az ehhez hasonló szabályozás hiányában gyakorlatilag nem tudja értelmezni a vevői készletes konstrukciót, azaz az eladó a saját országában nehezen vagy nem is tudja dokumentálni, bevallani a tranzakciót.

A fordított eset is gyakran előfordul, amikor egy belföldi adóalany létesítene valamely tagállamban vevői készletet, ilyenkor fontos kiemelni, hogy a külföldi tagállam ottani szabályai az irányadóak, amely tagállam nem feltétlenül alkalmazza az egyszerűsítési szabályt (viszonosság tehát nincs). Ilyen esetben mindig meg kell vizsgálni a vevő országában hatályos szabályokat.

* * *

Konferencianaptár 2018 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >> Jelentkezem