Az őszi jogalkotással elfogadott törvénymódosítások eredményeként 2016. január 1-je nem hozott igazi változást az adózók és az adóhatóság közötti kapcsolatot szabályozó adóeljárási törvényünkben (Art.). Ha szigorúan vesszük, igazából még azt is elmondhatjuk, hogy adóztatás rendszerét érintő lényegi változások sem léptek hatályba. Pedig tavaly tavasszal a kormányzati kommunikáció már egyértelműen jelezte, hogy a rövid távú jogalkotási célkitűzések között szerepel az adóeljárási törvény megreformálása. Az elmúlt bő egy évtized társadalmi, gazdasági, technológiai, és nem utolsósorban adópolitikai változásai már nagyon is időszerűvé tették az eljárási törvény szabályrendszerének felülvizsgálatát, újrakodifikálását, hiszen látható volt, csak úgy, mint az elmúlt egy évtized feketegazdaság elleni folyamatos küzdelem során szerzett számos tapasztalat.

Hovatovább a legutóbbi években kipattant adóhatóságot érintő botrányok élesen rávilágítottak arra, hogy a régi keretek között az adóztatás nem tud modernizálódni…

Dacára minden, a csalárd adóelkerülő magatartás megelőzését, feltárását, utólagos szankcionálását támogató törvényi változásoknak, a magyarországi adómorál és adózási kultúra az évek során érdemben mit sem változott. Se nem romlott, se nem javult. Az adóztatás problémái újra és újra termelődnek.

Végül december közepétől kezdődően már mindenki számára megismerhetővé vált, hogy a tavaszi törvényalkotási programba bekerült az új adózás rendjéről szóló törvényjavaslat kidolgozása. A szabályozás célja az adóigazgatás szemléletváltásával, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 2017. január 1-jén történő hatálybalépésére tekintettel szükséges új eljárási kódex elfogadása júniusban. Az új kódex kidolgozása párhuzamosan fog zajlani két másik jelentős közigazgatást érintő változással, amire érdemes már most odafigyelni.

Egyrészt a kormányzat megkezdi a közigazgatási bíráskodás kialakítását, másrészt az adóigazgatás újraszabályozása mellett a tervek szerint megtörténik a közigazgatási eljárás (Ket.) újraszabályozása. Az általános eljárási szabályok megváltoztatásának elsődleges célja a mostani bonyolult szabályozás egyszerűbb, modernebb szabályozásra való lecserélése. Ha pedig az adóigazgatást rendező Art., mint különös eljárási szabály és a közigazgatás szinte egészét szabályozó Ket., mint általános szabály egyidejűleg kerül lecserélésre, akkor könnyen jön a gondolat, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az adóigazgatás végre önállóan eljárási törvényt kapjon.

De nem szeretnék ennyire messzire szaladni. Kicsit szeretnék visszakanyarodni a törvényalkotási programban lefektetett célhoz, miszerint az új törvény elfogadásának egyik deklarált célja az adóigazgatás szemléletváltása. Kérdés talán az, hogy mit is jelent ez, ha egyáltalán jelent valamit. Miben nyilvánulhat meg a szemléletváltás? Tartalmilag mivel is tölthető fel?

Amikor ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni, akkor egyből eszünkbe kell jutnia, hogy az adóztatás legfontosabb célja az állam működéséhez, az állami intézményrendszer működtetéséhez szükséges bevételek biztosítása. Az 1987-88-as adózási reform bevezetésével a főbb adóbevételek tekintetében az önadózás rendszere honosodott meg. Az önadózás bevezetése mondhatjuk törvényszerű volt, hiszen az adózók önkéntes jogkövetésén alapuló rendszer kialakítása és fenntartása a többi adómegállapítási módhoz (adókiszabás, adókivetés) képest sokkal kevesebbe került az állam számára.

Úgy gondolom a szemléletváltás nem az önadózás rendszerét fogja érinteni. Inkább érinti majd az adóhatóság szerepvállalásában történő hangsúlyok eltolását. Ugyanis az adóhatóság adóztatásban betöltött szerepe, kettős. Egyrészt, mint szolgáltató hatóságnak segíteni kell az adózók önkéntes jogkövetését. Másrészt az adóhatóság, mint államigazgatási hatóság köteles fellépni minden, az államot megillető bevételek megrövidítését eredményező jelenséggel szemben. Ebben a feladatkörében az adóhatóság félreteszi szolgáltató karakterét és minden rendelkezésére álló eszközzel védi a költségvetést.

E kettős szerep eltérő karakterű jogviszonyt teremt az adózó és a hatóság kapcsolatában. Az adóhatóság tavaly év végi átalakításakor egyértelműen rögzítésre kerül, hogy a jövőben az adóhatóság a szolgáltatói szerepkör erősítésével kívánja a hatósági szerepkörét is hatékonyabbá tenni.

Így az adózók megbízható, illetve kockázatos minősítése, az adóellenőrzést, a mulasztási bírság kiszabását, a személyi jövedelemadóztatást érintő kedvező szabályok mellett a fizetési könnyítéseket, a folyószámla integrációt érintő változások, ha nagyságrendileg nem is jelentősek, de tendenciájukban mind arról tanúskodnak, hogy a mostani adóváltozásokkal is határozott elmozdulás történt a szolgáltató adóhatóság kialakítása felé. Az adóregisztrációs eljárásban bekövetkezett változásokat is értelmezhetjük úgy, hogy azzal az egyébként jogszerűen adózók helyzete erősödik, hiszen még jobban megnehezíti azoknak a vállalkozásoknak a piacra lépését, amelyek előzetes kockázatfelmérés alapján inkább negatív, mint pozitív hatással lehetnek a vállalkozási környezet tisztaságára.

Ebben a kontextusban vizsgálva az adóeljárási törvény idei változásait már egyértelműen kimondható, hogy abban inkább az adózók adózási helyzetét javító, mint nehezebbé tevő módosítások szerepelnek. Ez természetesen csak azokra a vállalkozásokra és magánszemélyekre vonatkoztatva igaz, akik az adózási kötelezettségüket a törvényi rendelkezéseknek megfelelően teljesítik, és adózási problémáik tévedésen kisebb súlyú gondatlanságon, és nem hanyagságon vagy szándékos mulasztásokra vezethető vissza. Mindemellett látni kell, hogy a szolgáltató jelleg erősítése hangsúlyosan jelenik meg a kevés adózási ismerettel rendelkező magánszemélyek adóztatását érintő szabályok változásában.

A változások másik oldala azonban az, hogy a most 2016. január 1-jével hatályba lépett Art.-módosítások mind az adózók, mind pedig az adóhatóság oldaláról egyaránt, rengeteg kérdést indukálnak a jogalkalmazás folyamatában. A változások gerincét kitevő adózói minősítés rendszerének bevezetése keletkezteti a legnagyobb kérdéskört a jogalkalmazók táborában. A korábbi ellenőrzési gyakorlat alapjaiban történő átformálását jelenti majd, hogy például a cégjegyzésre nem kötelezett adóalanyok (pl. magánszemélyek, egyesületek, alapítványok) esetében az adóellenőrzés kizárólag, abszolút jelleggel 180 napig tarthat. Ezen határidő vonatkozik az Art. 6/B. § (1) bekezdése szerint a cégjegyzésre kötelezett adóalanyok esetében alkalmazandó új minősítési rendszerben a megbízható adózói körre is. Mindez azt jelenti, hogy ez a 180 napos határidő abszolút határidőként kell, hogy érvényesüljön, tehát az adóhatóság semmilyen eljárási cselekménnyel nem tudja majd „elnyújtani” az adóellenőrzését ennél a határidőnél tovább.

Mindazonáltal amennyiben valamely adózó megfelel a megbízható adózói minősítésnek, számos pozitív hozadékkal gazdagodik az adókötelezettségeinek teljesítése során. Mindez elsősorban az adóellenőrzések során kiszabható jogkövetkezmények, úgy mint adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság tekintetében bír majd különös jelentőséggel. Ugyanis például mind az adóbírság, mind pedig a mulasztási bírság legmagasabb kiszabható összege az Art. szerint egyébként előírt legmagasabb felső határ felénél magasabb nem lehet. Mindezen intervallumok merőben máshogy alakulnak kockázatos adózói kör esetében. A jogkövetkezmények, mint például a késedelmi pótlék esetében ötszörös mértéket ölthet.

Nem elhanyagolható változás továbbá az Art. 24/C. § (2) bekezdése aa) pontját érintő, az adóregisztrációs eljárással kapcsolatos számos szigorítás, úgy mint az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, mennyiben más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja, vagy részvényese, amely az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, a korábbi 15 millió forint helyett már az 5 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében pedig a korábbi 30 millió forint helyett immáron a 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik. Ugyancsak szigorítást tartalmazó változás, hogy az adóregisztrációs eljárás sikeres lefolytatásának feltétele, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi, vagy részvényesi jogviszony az adótartozás folyamatos fennállásának 180. napját megelőző – a korábbi 180. nap helyett – 360. napon, vagy azt követően bármelyik napon fenn kell, hogy álljon.

* * *

Ha részletesebben érdekel az adóeljárás újrakodifikációja, a tervezett változások, akkor vedd igénybe február 7-ig koránkelő kedvezményünket Az új Adózás rendjéről szóló törvény címmel március 7-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!