A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerint az általános munkarend szerinti munkavégzés hétfőtől péntekig tart. Egyre kevesebb vállalkozás foglalkoztatja munkavállalóit ilyen munkaidő-beosztásban, továbbá napi szinten sok kérdés merül fel a témával kapcsolatban, szeretném gyakorlati oldaláról bemutatni az általános munkarendtől eltérő, rugalmas munkavégzést lehetővé tevő munkaidőkeret alkalmazását.

Egyszerűen megfogalmazva a munkaidőkeret a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt jelenti, megadott időegységre vonatkozóan. Tehát e módszer alkalmazása során a ledolgozott munkaidőt nem napokra vonatkozóan figyeljük, hanem egy hosszabb időszakon belül. Természetesen vannak bizonyos szabályok, melyeket csokorba gyűjtöttem az átláthatóság kedvéért.

Munkaidőkeret elrendelése

A munkáltató egyoldalúan elrendelheti a munkaidőkeretet, meghatározza tartamát, illetve kezdő és befejező időpontját, melyekről a munkavállalót köteles tájékoztatni. Ennek módjára nincs előírás, de mivel egyoldalúan elrendelhető, ezért például a kötelező tájékoztatóba történő belefoglalását javaslom.

Tartama

A munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét. Minimum időszak nincs meghatározva, azt a cég működéséhez célszerű igazítani. Kivételek – mint majdnem minden esetben – természetesen a munkaidőkeret tartamának meghatározására vonatkozóan is vannak:

• Fiatal (18 év alatti) munkavállaló esetén maximum 1 hét lehet, ezáltal az ő esetében az egyenlőtlen munkaidőbeosztásra vonatkozó, heti pihenőidőt rugalmasan alakítható szabályok nem alkalmazhatóak.
• 6 hónap vagy 26 hét lehet:
  • a megszakítás nélküli,
  • a több műszakos, valamint
  • az idényjellegű tevékenység keretében,
  • a készenléti jellegű, továbbá
  • az Mt. 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben (légiutas-kísérő, -földi kiszolgálását végző, közúti személyszállító, árufuvarozó, vasúton, kikötőben dolgozó munkavállaló, stb.) foglalkoztatott munkavállaló esetében.
• 12 hónap vagy 52 hét lehet kollektív szerződés rendelkezése szerint, amennyiben ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.

Személy szerint az alapján szoktam besorolni a munkaidőkeret időtartamát, továbbá kezdő és befejező időpontját, hogy mely időszakokra esik előreláthatóan több, illetve kevesebb munkavégzés. Például olyan vendéglátóipari egység esetén, ahol a nyári időszakban, illetve az ünnepek alatt bonyolódik a nagyobb forgalom, általában 4 havi munkaidőkeretet javaslok, melynek kezdő napjai március 01., július 01., november 01., záró napjai június 30., október 31., február 28. Így valamelyest kiegyenlítik egymást a ledolgozott munkaórák, ami mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról kielégítő lehet. Hozzáteszem ezt mindig egyénileg, vállalkozásra, iparágra szabottan kell átgondolni.

A munkaidőkeret számítása

A munkaidőkeret tartama alatt az általános munkarend szerint számított ledolgozandó munkaórák száma, a napi munkaidő figyelembevételével egyenlőtlenül, a hét minden napjára beoszthatóak.

Számításhoz gyakorlatilag 3 adatra van szükségünk:

• napi munkaidő,
• munkaidőkeret tartama (kezdő és befejező napja),
• adott hónap munkanapjainak száma.

Példa

2 havi munkaidőkeretben, (kezdete minden páratlan hó első napja, vége minden páros hó utolsó napja) teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló ledolgozott munkaórái 2018. januárban 186 óra, februárban 150 óra.

2018. januárban 22 munkanap volt, ami teljes munkaidős esetén 176 munkaórát jelent, februárban pedig 20 munkanap, 160 órával. 176+160=336 óra

Január hónapban nem számoljuk el a „túlórát”, csak a keret zárásakor, jelen esetben február hónap végén összesítünk.

Januárban ledolgozott 186 óra + februári 150 óra = 336 óra. Mivel összességében nem léptük túl az általános munkarend szerint, 2 hónapra számított óraszámot, így hiába dolgozott januárban 10 órával többet a munkavállaló, a februári 10 órával kevesebb munkavégzéssel összességében az óraszám kiegyenlítésre került, így nem kell túlmunkára járó pótlékot fizetni részére.

Fontos megjegyezni, hogy a többi bérpótlék kifizetését nem érinti a munkaidőkeret, tehát az esetleges készenlét, ügyelet esetén járó, a műszak-, éjszakai-, vasárnapi pótlékot mindig az adott hónapban kell kifizetni a dolgozó részére (feltéve, hogy az alapbére már nem tartalmazza – lásd „Bérpótlékokról érthetően” című korábbi cikkem).

Munkaidő-beosztás

A személyre szóló munkaidő-beosztást, a munkaidő naponkénti kezdő- és befejező időpontját a munkavállalóval legalább 1 heti időtartamra írásban, legalább 7 nappal a munkavégzés kezdetét megelőzően kell közölni. Ha ez nem történik meg, az utolsó munkaidő-beosztást kell figyelembe venni. A munkáltatónak lehetősége van 4 nappal korábban módosítani a beosztást, de csak a működésbe előre nem látható körülmény esetén (például baleset, elemi csapás, súlyos kár megelőzése vagy elhárítása, illetve a váltótárs előre nem látott távolmaradása).

Rendkívüli munkavégzés

Túlmunka pótlék jár a rendkívüli munkavégzés idejére, ami:

• a munkaidőkeret leteltét követő elszámolás során megállapított munkaidőkereten felüli munkaidő,
• a beosztott napon az előre beosztott időtől eltérő munkavégzés.

Példa

Munkaidő-beosztásban 07-14-ig tartó munkavégzés szerepel, de:

• a munkavállaló 15 óráig dolgozik, vagy
• a munkáltató előző este felhívja, hogy reggel 6-ra menjen dolgozni.

Mindkét esetben az említett 1 óra (14-15 óra, vagy 06-07 óra közötti) túlmunka akkor is, ha egyébként a munkaidőkeretben megadott óraszámot nem haladja meg.

A rendkívüli munkavégzés évente legfeljebb 250 óra lehet, amit arányosítani kell, ha a munkaviszony év közben kezdődött, határozott időre szól, vagy részmunkaidőben foglalkoztatott a munkavállaló.

Cikksorozatunk következő részében a napi munkaidővel, munkaközi szünettel, a napi és heti pihenőidővel valamint a belépés és kilépés kérdéseivel foglalkozunk.

* * *

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >> Jelentkezem