A Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2016. évi LXVII. törvény módosította a 2012. évi I. törvényt a munka törvénykönyvéről [Mt.]. A rendelkezések többsége június 18-án életbe lépett, de van egy olyan szabály is, ami csak 2017. január 1-től hatályos.

Mely esetben vonható vissza a felmondás?

Az Mt. 65. § (5) bekezdése szerint a munkavállaló felmondási tilalomként a várandósságra, illetőleg a nőnek a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés első hat hónapjára felmondási tilalomként akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta. E bekezdés kiegészült egy új mondattal: a felmondás közlését követő munkavállalói tájékoztatástól számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja.

Ha például a munkavállaló a felmondás átvételét követően szerez tudomást várandósságáról, és tájékoztatja a munkáltatót felmondási tilalmat eredményező állapotáról, utóbbi e közlést követő 15 napon belül a felmondást írásban visszavonhatja.

Mindezzel az Mt.-módosítás lehetőséget ad a munkáltatónak a jogszerű állapot helyreállítására. Eltérően a törvény általános szabályától, miszerint az egyoldalú jognyilatkozat (ilyen a felmondás is) a címzettel való közlést követően csak a címzett hozzájárulásával vonható vissza [Mt. 15. § (4) bek.], a munkaadói felmondás-visszavonás nem igényli a munkavállaló hozzájárulását.

A felmondás visszavonása után…

Az Mt. 65. § módosított (6) bekezdése szerint a felmondás visszavonása esetén az Mt. 83. § (2)-(4) bekezdését kell alkalmazni (e bekezdések tartalmazzák azokat a munkáltatói jogellenes munkaviszony-megszüntetéshez kapcsolódó jogkövetkezményeket, amely esetben a munkavállaló kérelmére kötelező a bíróságnak visszahelyezni munkaviszonyába).

E rendelkezések alkalmazásának csak akkor van szerepe, ha a munkáltatói felmondási visszavonás közlésére a munkaviszony megszűnése, azaz a felmondási idő letelte után kerül sor. Akkor, ha a munkavállaló felmondási tilalmat jelző tájékoztatására a munkaadói felmondás-visszavonás közlése a felmondási idő letelte utáni időpontra esik:

• a munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése (megszűnése) és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni (pl. a végkielégítésre való jogosultság vagy a felmondási idő tekintetében);
• meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát (elmaradt munkabérként távolléti díjjal kell számolni);
• az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítés is levonásra kerül.

Véleményem szerint, ha a munkavállaló kellő indok nélkül késlekedik a felmondási tilalmat jelentő állapotának bejelentésével, és emiatt jóval a felmondási idő letelte után tudja csak a munkáltató visszavonni a felmondást, nem köteles feltétlenül a teljes kieső időre járó munkabért megfizetni. Csak annyit, ami a munkavállalónak az adott helyzetben általában elvárható magatartása (a felmondás postai átvételét követően haladéktalanul tájékoztat a várandósságáról) teljesülése esetén maradna el.

A napi pihenőidő minimális tartama – két újdonság

Az Mt.-módosítást megelőzően a nyári időszámítás kezdetére eső napi pihenőidőként legalább hét órát kellett biztosítani, miután éjjel eggyel előre kell állítani az órát [Mt. 104. § (3) bek.].

A törvénymódosítás értelmében a napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, általában legalább 10 óra, és csak akkor szállítható le a minimális időtartam 7 órára, ha a munkavállalónak az Mt. 104. § (2) bekezdése szerint napi 11 helyett 8 óra is biztosítható (osztott munkaidő-beosztásban, megszakítás nélküli, több műszakos vagy idényjellegű tevékenység keretében, illetve készenléti jellegű munkakörben dolgozók esetén).

Mindennél jelentősebb módosítás, hogy ha a munkáltató nem biztosít a munkaidő-beosztás szerint két munkanap között legalább 11 óra pihenőidőt, mert

• a fentebb idézett Mt. 104. § (2) bekezdése alapján elegendő legalább 8 óra napi pihenőidő is, vagy
• a nyári időszámítás kezdete miatt 10 vagy 7 óra a napi pihenőidő,

a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább 22 óra kell, hogy legyen.

Ha például a munkavállalónak kedd és szerda között 8 óra volt a napi pihenőidő, szerda és csütörtök között legalább 14 óra napi pihenőidőt kell biztosítani – hogy meglegyen a törvénymódosítás szerinti, legalább 22 óra.

E rendelkezés ugyanakkor csak az újév első napján lép életbe.

Készenléti jellegű munkakör – szombaton és vasárnap is beosztás szerinti munkaidőben

A törvénymódosítás hatályon kívül helyezte az Mt. 101. § (3) bekezdésének azon korlátozó rendelkezését, miszerint, ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be. Így nincs akadálya, hogy a készenléti jellegű munkakört betöltők beosztás szerinti munkaidőben munkahelyükön töltsék hétvégéjüket.

A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése

Változott az Mt. 297. §-a a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról 2014/67/EU irányelv 9. és 12. cikkének átültetése érdekében.

Az Mt.-módosítás megteremti a külföldi munkáltató (pl. egy horvát székhelyű cég vállalkozóként tevékenykedik – és ennek keretében foglalkoztat horvát alkalmazottakat – Magyarországon működő megrendelő részére) és a szolgáltatás jogosultjának (pl. a magyar megrendelő) felelősségét a visszaélések megelőzése céljából.

Diákmunka – megszűnik az Mt. szabályozása

2016. szeptember 1-től az egyes iskolaszövetkezetekkel összefüggő törvények módosításáról szóló 2016. évi XLIX törvény rendelkezései alapján a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvénybe (Szöv. tv.) helyezi át a jogalkotó azon szabályokat, melyek megállapítják, miként dolgozhat az iskolaszövetkezet, mint munkáltató és a nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja munkavállalóként harmadik személyrészére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében határozott idejű munkaviszonyban.

* * *

Ha részletesebben is érdekelnek a munkajogi változások és aktualitások, akkor jelentkezz szeptember 17-ig kedvezményesen Munkaügyeink – ami változott a nyáron, és ami még mindig magyarázatot igényel címmel október 17-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!