2017. január 1-től a jogalkotó kibővítette a 18 százalékos, kedvezményes adókulcs használatát az egyes étkeztetési (vendéglátó) szolgáltatások nyújtására vonatkozóan. Az új szabályozás gyakorlatba történő átültetése azonban korántsem egyszerű, mint arról többször is olvashattunk, mivel a kedvezményes adókulcs alkalmazásához több feltételnek együttesen kell teljesülnie. Elsődleges a szolgáltatási jelleg megvalósulása, valamint a tevékenység statisztikai besorolásának való megfelelés. De ha ezek a feltételek teljesülnek is, a kedvezményes adómérték csak bizonyos termékkör kiszolgálása esetén alkalmazható.

Jogszabályi háttér

Elsőként vizsgáljuk meg, hogyan is rendelkezik január 1-től a jogszabály. Az ÁFA törvény 3/A. számú mellékletének 18 százalékos adókulcs alá tartozó szolgáltatásokra vonatkozó része kibővült egy 4. ponttal, mely – meglehetősen tömören – a következőket tartalmazza: étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom (SZJ 55.30.1-ből).

Annak érdekében, hogy a konkrét ügylet esetében az immár kedvezményes, 18 százalékos kulcsot alkalmazhassuk, három feltételnek kell együttesen teljesülnie:

1. az ÁFA törvény szerinti szolgáltatásnyújtás kell, hogy megvalósuljon;
2. e szolgáltatás a KSH 2002. szeptember 30-án érvényes besorolási rendje szerint SZJ 55.30.1 alá kell tartozzon;
3. a szolgáltatás étel- és helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalomra.

E három lépcsős minősítést elvégezve eldönthető, hogy élhetünk-e a kedvezményes kulcs alkalmazásával. Ha a feltételek közül bármelyik nem teljesül, a kedvezményes adókulcs nem alkalmazható az adott ügyletre.

A továbbiakban tekintsük át, mit is jelent a fentebb felsorolt feltételeknek való megfelelés a gyakorlatban.

1. Szolgáltatásnyújtás megvalósulása

A termék értékesítése és az étkezési szolgáltatás nyújtása közötti különbség pontos megértéséhez egy uniós szintű jogszabály, a 282/2011/EU végrehajtási rendelet 6. cikke nyújthat segítséget, mely a következőket mondja ki.

Az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek kész- vagy félkész ételek és/vagy italok emberi fogyasztásra szánt értékesítéséből állnak, és amelyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. Az ételek és/vagy italok értékesítése csak az egyik összetevője a teljesítésnek, amelyben a szolgáltatások vannak túlsúlyban. Az éttermi szolgáltatás az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményeiben történő nyújtása, a vendéglátó-ipari szolgáltatás pedig az említett szolgáltatásoknak a szolgáltatásnyújtó létesítményein kívül történő nyújtása.

Nem tekintendő éttermi vagy vendéglátó-ipari szolgáltatásnak a kész- vagy félkész ételek és/vagy italok, olyan értékesítése – függetlenül attól, hogy az magában foglalja-e a fuvarozást vagy sem – amelyet nem kísér semmilyen más kiegészítő szolgáltatás.

A fentiek alapján tehát jól látható, hogy csupán attól nem minősül szolgáltatásnak egy ügylet, mert az ételt, italt helyben készítik el, az attól válik szolgáltatássá, hogy

• az elkészített étel, ital értékesítését olyan szolgáltatások kísérik, amelyek az azonnali fogyasztást teszik lehetővé, és
• az ügyletben ezek a szolgáltatáselemek dominálnak.

Ez alapján kijelenthető, hogy termékértékesítésnek minősül (példaszerűen) étel, helyben készített alkoholmentes ital elvitelre történő értékesítése, de az is, ha az étel, helyben készített alkoholmentes ital értékesítése úgy történik, hogy a helyben fogyasztást legfeljebb pult, vagy körbefutó deszka biztosítja (pl. lángossütők, mozgóárusok értékesítései).

Az elvitelre történő értékesítésnél könnyebben elfogadjuk e minősítést, a példában szereplő második esetben pedig azért nem minősül szolgáltatásnyújtásnak a lángos értékesítése, mert az azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatások nem domináns elemek. Ez utóbbi eset azért okozhat némi fejtörést – mikortól is tekinthetők meghatározónak e szolgáltatáselemek…

Jó hír ugyanakkor, hogy a szolgáltatásnyújtásként történő minősítéshez nem szükséges, hogy az ételt, italt felszolgálják. Ez a feltétel megvalósul akkor is, ha biztosított a helyben fogyasztáshoz szükséges környezet (székek, asztalok, evőeszköz stb.), valamint annak tisztán tartása. Ennek ismeretben például az önkiszolgáló éttermek, üzletközpontok önkiszolgáló egységei esetében sem kizárt a szolgáltatásnyújtás – itt már dominánsnak tekinthető a fogyasztást lehetővé tevő szolgáltatások súlya.

Nincsenek mindig könnyű helyzetben azon vendéglátó egységek sem, ahol elvitelre történő értékesítés is folyik – itt a vevő eredeti szándéka fogja eldöntetni, hogy termékértékesítésről, vagy szolgáltatásnyújtásról van-e szó. Amennyiben például a cukrászdában a vevő elvitelre kéri a süteményt, az eladó termékértékesítést valósít meg. Ezen minősítésen nem változtat az sem, ha a vevő becsomagolva átveszi a kért süteményt, majd – engedve  a csábításnak – leül egy asztalhoz, kibontja és megeszi azt, hiszen az eredeti szándéka az elvitel (termékbeszerzés) volt – és ezt szerencsére egyszer kell minősítenünk.

2. Statisztikai besorolás megvalósulása

Ha sikerrel vettük az első akadályt, vizsgáljuk meg, hogy az SZJ 55.30.1 szerinti éttermi szolgáltatások körébe mely elemek tartoznak – helyesebben, kezdjük talán azzal, mi az, ami biztosan nem ide sorolható.

Mivel nem tartoznak a hivatkozott SZJ szám alá, nem alkalmazható rájuk a kedvezményes adókulcs:

• ital étel nélküli felszolgálása (55.40.10);
• az olyan, pincér nélküli ételszolgáltatás, amely általában ülő helyet nem biztosító egységben történik (55.30.14);
• az étel-, italautomata által történő kiszolgálás (52.63.10.2);
• az étel készítése és kiszállítása háztartásoknak (55.52.11.0);
• munkahelyi étkeztetés (55.51) és közétkeztetés (55.52).

Ezek után lássuk, mely esetben van esélyünk a kedvezményes adókulcs alkalmazására.

55.30.11 Éttermi, cukrászdai szolgáltatás: ide tartozik az ételek és italok elkészítése és pincér általi felszolgálása olyan éttermek, kávéházak és hasonló helyek által, amelyek asztalnál (pultnál, vagy bárpultnál) ülő egyéni vendégek számára történő felszolgálással nyújtanak szolgáltatást szórakoztató műsorral vagy anélkül (például étterem, szállóvendégeken kívül másokat is kiszolgáló szállodai étterem, pizzéria, melegkonyhás kávézó, stb.)

Ha nincs melegkonyha az adott helyszínen, máris jó eséllyel az 55.40.10 alá sorolódik a tevékenység és nem lesz érvényes a kedvezményes kulcs. Ha azonban melegkonyhával rendelkező helyen csupán helyben készített nem alkoholtartalmú italt fogyasztunk (kávét például) – az a kedvezményes adókulcs alá tartozhat.

55.30.12. Étkeztetés járművön: ritkábban fordul elő, de azért érdemes megemlíteni, ide tartozik az ételek és italok elkészítése és felszolgálása közlekedési eszközön, például vasúti étkezőkocsiban vagy hajón. A teljes szolgáltatás általában asztalnál (pultnál, vagy bárpultnál) ülő egyéni vendégek számára, pincér által történik.

5.30.13 Önkiszolgáló étkeztetés is megfelelő számunkra, ide tartozik az étel és ital készítése, felszolgálása (pincérszolgáltatás) nélkül olyan étkezőhelyen, ahol ülőhely rendelkezésre áll.

55.30.14 Egyéb étkezőhelyi szolgáltatás esetében már jobban el kell gondolkodnunk, ide sorolhatók például a hal- és pecsenyesütő bódék, ülőhely nélküli gyorsétkezdék, elvitelre készítő étkezdék, stb. étel-és italkiszolgálása. Ezek az étkezőhelyek általában nem biztosítanak ülőhelyet vendégeik számára. Ugyan SZJ szám szerint megfelelünk a jogszabályi előírásoknak, az 1. pontban bemutatott minősítési szempontok szerint jó eséllyel nem szolgáltatásnyújtásról beszélünk (lásd domináns jelleg).

3. Étel- és helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom meghatározása

Kezdjük egy jó hírrel, ha már a 3. feltétel minősítéséig eljutottunk: a kedvezményes kulcs alkalmazhatóságához nem szükségszerű, hogy egy adott szolgáltatás keretében étel- és helyben készített, nem alkoholtartalmú ital fogyasztására is sor kerüljön.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ha a szolgáltatás az ételforgalom és/vagy helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom mellett magában foglal helyben készített alkoholtartalmú italforgalmat vagy nem helyben készített italforgalmat is (ami azért elég valószínű), úgy a 18 százalékos adómérték nem terjedhet ki az italforgalomra, még akkor sem, ha az egyébként az összfogyasztáson belül nem számottevő.

Kedvezőtlen helyzetbe kerülhetnek és az általános, 27 százalékos mértékű áfakulcsot kell alkalmazniuk a szolgáltatás egészére az ún. „all you can eat” típusú szolgáltatóknak, amennyiben a szolgáltatást kísérő bizonylaton nincs megjelenítve a kedvezményes 18 százalékos kulcs és az általános 27 százalékos kulcs alá tartozó italforgalom adóalapjának tételes elkülönítése. Azonban ez áthidalható némi többletmunkával: ha az étkezőhelyi vendéglátás kedvezményes adómérték alá tartozó részének önálló adóalapja van, és e megosztás a szolgáltatást kísérő bizonylaton is megjelenik, úgy arra a 18 százalékos kedvezményes kulcs alkalmazható. Nincs könnyű dolguk, hiszen a szolgáltatás lényege éppen abban rejlik, hogy a tételes fogyasztást nem tartják számon, de azért van megoldás, az elkülönítés jellemzően az egyes ételek, italok egyedi árai alapján történhet. Amennyiben erre nincs lehetőség, a megosztást oly módon kell elvégezni, hogy az eset összes körülményeit figyelembe véve a kedvezményes adómérték alá eső szolgáltatás adóalapja ne legyen indokolatlanul magas – egyéb tételes előírás hiányában.

És végül egy iránymutatás a helyben készült italok kapcsán: a palackozott alkoholmentes ital nem lesz helyben készült attól, hogy pohárba töltik, viszont ha az üdítőt a helyszínen sűrítményből készítjük, úgy már megfelelünk az előírásoknak.

Összességében jól látható, hogy a minősítés során sok esetben nincs könnyű dolgunk, azonban érdemes azt alaposan átgondolni, a későbbi esetleges szankciók elkerülése érdekében.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2017