A tanulmányi szerződés a munkáltató és a munkavállaló közös érdekeit szolgálhatja: lehetőséget teremt a szakmai fejlődés támogatására, miközben a munkáltató számára is garanciát jelent arra, hogy a képzésbe fektetett idő és költség hosszabb távon hasznosuljon. A jogintézmény alkalmazása ugyanakkor számos értelmezési kérdést vet fel, különösen akkor, ha a munkakör betöltéséhez szükséges képzés és a munkaviszony létesítése szorosan összekapcsolódik. A cikkben ismertetésre kerülő kúriai döntés azt mutatja be, hogy mikor tekinthető érvényesnek a tanulmányi szerződés olyan esetben, amikor a képzés a munkaviszony létrejöttének feltétele volt.

Mikor nem köthető tanulmányi szerződés

A Munka Törvénykönyve [Mt.] szerint nem köthető tanulmányi szerződés akkor sem, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót [Mt. 229. § (2) bek.].] Ez utóbbi esetben a munkáltató téríti meg képzéssel kapcsolatos valamennyi költséget, a tandíjat, vizsgadíjat, könyveket, utazási, illetve szállásköltséget, a tanulmányokon való részvétel és a vizsgák előtti felkészülési időre járó munkaidő kedvezmény időtartamára a munkaszerződés szerinti egyébként járó díjazást. Ha a tanulmányi szerződés megkötése a tiltás ellenére létrejött, akkor e szerződés érvénytelennek minősül. Sok esetben a bírósági ítéletek adnak segítséget a törvényszöveg értelmezéséhez, pontos tartalmának megállapításhoz. Íme egy példa a cikk címében jelzett esetre.

Egy nap – két szerződéskötés

A tényállás meghatározó részletei: A munkáltató felperes és a munkavállaló alperes november 13-án kötöttek munkaszerződést, amely értelmében az alperest Software Engineer munkakörben foglalkoztatják. Ez a munkaköri megjelölés a per során a betöltéséhez szükséges szaktudás apropóján perdöntő jelentőségű lett. A felek november 13-án tanulmányi szerződést is kötöttek. E szerint a munkáltató az érintett munkavállalók számára képzést szervez meghatározott helyszíneken a program 3 hónapos időtartamában. A munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta az alperesnek, aki azon saját elhatározásából vett részt. Vállalta, hogy a képzés keretében megtartandó órákat, tréningeket látogatja, a képzéssel összefüggésben számára előírt feladatokat elvégzi, a teszt és vizsgafeladatokat az elvárt szinten megoldja, az őt támogató szakemberekkel együttműködik, illetve a képzés során a belső projektben egyéb pozíción a betanuláshoz szükséges feladatokat elvégzi, majd a képzés keretében megszerzett ismereteket és gyakorlatot a munkáltatónál kamatoztatja. Ugyancsak vállalta, hogy a képzés befejezését követően a munkáltatónál fennálló munkaviszonyát 24 hónap időtartamig felmondással nem szünteti meg.

A tanulmányi szerződés szerint a munkáltató kötelezettséget vállalt, hogy a képzés időtartama alatt a munkavállaló részére támogatást nyújt. Ennek keretében a munkavállaló képzésen történő részvételét támogatja, továbbá részére a képzésen történő részvétel ideje alatt távolléti díjat fizet, a támogatás értéke 6.00.000 forint volt. A tanulmányi szerződésben kikötötték: a munkáltató jogosult a szerződéstől elállni és a támogatást visszakövetelni, ha a munkavállaló a szerződésben foglaltakat megszegi. Ilyennek minősül, ha – többek között – a munkavállaló munkaviszonyát 24 hónapon belül felmondással megszünteti, továbbá, amennyiben a munkáltató a munkaviszonyt a munkavállaló magatartása miatt felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szünteti meg. Elállás esetén a munkavállaló köteles a támogatási összeget egyösszegben visszafizetni. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét tölti le.

Munkáltatói elállás a tanulmányi szerződéstől – Miként határozott a Kúria?

A következő év január 30-dik napján kelt felmondással a munkáltató megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. Tájékoztatta, hogy a tanulmányi szerződés szerint visszafizetési kötelezettsége áll fenn 3.000.000 forint összegben. A felmondás indokolása szerint a felperes a munkáltató által szervezett képzési program kötelező vizsgáján és azt megelőzően nem elfogadható magatartást tanúsított. A képzés során bármilyen vizsgát érintő, nem megengedett magatartás, vagy a vizsgaszabályzat megsértése, illetve annak kísérlete vizsga csalásnak minősül. A felperes szándékosan megszegte a tanulmányi szerződést, a munkáltató ezért akként döntött, hogy a tanulmányi szerződéstől eláll. 

Miután a munkavállaló nem fizette meg a 3.000.000 forintot, a munkáltató már felperesként keresetével bírósághoz fordult, kérve ezen összeg és késedelmi kamata megfizetésére kötelezni a munkavállalót. Az alperesi pozícióba került munkavállaló ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy tanulmányi szerződés sérti az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontját, hiszen a perbeli esetben ez a szerződés egy kötelező képzés megszerzésére irányult, amelyre tekintettel a munkavállaló saját elhatározásra vonatkozó szerződési kitétel érvénytelen volt.

Végül a perben „harmadfokon” eljáró Kúria a következők szerint döntött. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek november 13-án munkaszerződést és tanulmányi szerződést is kötöttek. Az is a tényállás része, hogy az alperes egy kiválasztási folyamatot követően nyerte el az állást, a tanulmányi szerződésből kitűnőleg pedig a munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta, az alperes azt saját elhatározásából fogadta el. Az alperes által betöltött Software Engineer munkakör betöltéséhez szükséges volt a tanulmányi szerződés szerinti informatikai ismeretek megszerzése. A munkavállalónak a munkaszerződés aláírását megelőzően lehetősége volt végig gondolni, ilyen feltételek mellett is kíván-e jogviszonyt létesíteni, az azonban semmiképpen sem állapítható meg, hogy a munkáltató kötelezése alapján vállalta volna a tanulmányok megkezdését. Mindez jelen esetben kizárólag úgy értelmezhető, hogy a felek akarata kölcsönösen a munkaviszony létesítésére és a munkakör megfelelő szintű betöltésére irányult, amelyhez szükség volt további munkavállalói ismeretek megszerzésére, ezáltal a tanulmányi szerződés megkötésére. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint egyébként az a körülmény, hogy a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekét is nagyban szolgálta, nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna (Mfv.I.10.756/2008.). Összességében: ha a felek akarata kölcsönösen munkaviszony létesítésére irányult, aminek tanulmányi szerződés megkötése volt a feltétele, nem állapítható meg az, hogy a munkáltató kötelezte a munkavállalót a tanulmányok elvégzésére [BH2023. 43.]. 

Záró gondolatok

A kúriai döntés jól érzékelteti, hogy önmagában az a körülmény, hogy egy képzés a munkakör ellátásához szükséges, még nem jelenti azt, hogy a munkáltató a tanulmányok elvégzésére kötelezte a munkavállalót. Az ügy megítélésében döntő jelentősége volt a felek szerződéskötési akaratának és a konkrét körülményeknek. A tanulmányi szerződések megkötése során ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a szerződés tartalma és a munkaviszony létesítésének körülményei összhangban álljanak az Mt. szabályaival és a kialakult bírói gyakorlattal, mert csak így előzhetők meg a későbbi munkajogi viták és az érvénytelenségből fakadó kockázatok.

* * *

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesebben megismerni a tanulmányi szerződés megkötésének és megszüntetésének szabályait, a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit, valamint a gyakorlatban felmerülő problémás eseteket és a kapcsolódó bírói gyakorlatot, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Támogatott tudásszerzés – a tanulmányi szerződés munkajogi szabályairól, című online konferenciáján 2026. szeptember 10-én, ahol Dr. Horváth István sgyakorlati példákon keresztül ismerteti a tanulmányi szerződések alkalmazásának legfontosabb munkajogi kérdéseit.