Mai írásunkban cikksorozatunk első és második részében felvázolt szempontrendszert egymásra vetítve határozzuk meg azokat a szempontokat, amelyek egy adott szolgáltatás elektronikus szolgáltatásként való besorolását, és a vonatkozó Áfa szabályozás alkalmazását szükségessé teszik.

Ehhez – együttesen értelmezve az elektronikus kereskedelmi és adójogi szabályozást – az alábbi kérdésekre kell igen választ kapnunk a szolgáltatás megvizsgálását követően:

1. kérdés – A szolgáltatás nyújtása elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével történik?
2. kérdés – A szolgáltatás célja nem valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ingatlan, illetve vagyoni értékű jog üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele, vagyis nem termékértékesítés?
3. kérdés – A szolgáltatás elektronikus jellege a szolgáltatás lényegi részét képezi, nem csak kiegészítő jellemzője a főszolgáltatásnak, amely nem elektronikus úton valósul meg? (Lásd: korábbi felsorolás és példák)
4. kérdés – A szolgáltatás nem hírközlési szolgáltatásra vagy műsorszolgáltatásra irányul?
5. kérdés – A szolgáltató főszabályként és az adott szolgáltatás tekintetében nem közvetítő szolgáltató?

Amennyiben tehát a fenti kérdések mindegyikére igen választ lehet adni, úgy nagy valószínűséggel elektronikus szolgáltatásról van szó, és a vonatkozó Áfa szabályozás alkalmazásra kerül.

Egyértelműen ilyen szolgáltatások azok, amelyek igénybevétele nem csak egyszerűen elektronikus hírközlési hálózaton keresztül történik, de azok léte a kibertéren kívül elképzelhetetlen lenne.

Ilyen tehát, az

• online használt szoftverek (felhő alapú beszerzési, számviteli programok) letöltése, frissítése, online karbantartása,
• online adattárolás, amely lehetővé teszi meghatározott adatok elektronikus úton történő tárolását és lehívását,
• filmek online megtekintése, letöltése,
• online zene, csengőhangok, játékok, asztaltémák, képernyőkímélők letöltése,
• e-könyvek online megtekintése, letöltése,
• automatizált online szerencse-játékok használata,
• olyan online játékok elérése, amelynek során a különböző játékosok földrajzilag távol vannak egymástól,
• online társkereső oldalak működtetése,
• hirdetések weboldalakon,
• minden olyan szolgáltatás, ami weboldalak, online felületek működtetéséhez kapcsolódik, mint pl. hirdetés megjelenítését gátló szoftver (Bannerblocker), szűrők és tűzfalak online automatizált telepítése, stb.

A felsorolt szolgáltatások esetén az elektronikus (online) jelleg vitathatatlanul domináns. E szolgáltatások könnyű besorolása azonban annak is köszönhető, hogy ezek széles körben elterjedtek és a működésüket biztosító technológiai és üzleti folyamat is jól ismert.

Egészen más azonban a helyzet, ha egy új elektronikus szolgáltatási megoldással találkozunk, amely esetében a fenti 5 pontot erre az új termékre kell alkalmaznunk.

A gyakorlatban sokszor gondot okoz annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a szolgáltatás elektronikus jellege mennyiben érdemi szolgáltatási elem, és ha az is, akkor nem minősül-e hírközlési szolgáltatásnak vagy műsorszolgáltatásnak.

Így például

• pdf dokumentum manuális közreműködéssel emailben történő megküldése ugyan hordoz elektronikus jelleget, de nem elektronikusan nyújtott szolgáltatás az automatikus folyamat hiánya miatt,
• ugyanezen szolgáltatás automatikus küldés esetében elektronikusan nyújtott szolgáltatásnak minősül,
• ugyanígy elektronikusan nyújtott szolgáltatás pdf dokumentum vagy fénykép letölthetővé tétele adott weboldalról,
• élő webes szeminárium (webinar) nyújtása nem elektronikusan nyújtott szolgáltatás, hanem műsorszolgáltatás,
• online oktatás előre felvett tartalmakkal és letölthető pdf dokumentumokkal elektronikusan nyújtott szolgáltatás,
• ugyanez a szolgáltatás élőben nyújtott személyes előadással már nem az,
• online letölthető tartalomhoz nyújtott link megküldése viszont az!

A besorolás nehézségét jól példázzák azok a hibrid csomagok, melyek termékértékesítésnek számítanak ugyan, de az értékesített termék valójában egy elektronikus szolgáltatás értékesítését takarja.

Ilyenek például:

• online tartalomletöltést is biztosító DVD,
• online kiegészítő tartalom elérését lehetővé tevő technikai folyóirat,
• online tartalomletöltést is lehetővé tevő zenei CD értékesítése.

Az egyes új termékeknél megmutatkozó besorolási nehézségek ellenére, úgy gondoljuk sikerült az elektronikus szolgáltatások lényegi elemeit körülírni és azok meghatározását megkönnyíteni.

A következő cikkben azt fogjuk bemutatni, hogy a HÉA rendszerében hogyan kell megítélni azokat a szituációkat, amikor a fogyasztó vagy az adóalany egyidejűleg vesz igénybe hírközlési szolgáltatást és egy vagy akár több elektronikus szolgáltatást (tartalomszolgáltatást).

* * *

Az 5percAdó rendezvény-ajánlata adózás témakörében:

Amennyiben érdeklődsz az adóváltozások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem