2024. október 29-én került benyújtásra a Parlament elé az egyes adótörvények módosításáról szóló T/9724. számú törvényjavaslat, amely a várakozásokkal ellentétben…
Az elektronikusan nyújtott szolgáltatások bemutatása, adójogi meghatározása II.
E-szolgáltatások az áfa rendszerében
Előző cikkünkben bemutattuk az elektronikusan nyújtott szolgáltatások tekintetében az elektronikus kereskedelmi szabályozás megközelítéseit, most pedig az adójogi szempontokat vesszük szemügyre. Az adójogban az áfa szabályozásban találunk definitív rendelkezéseket az elektronikus ügyletekre nézve.
Az elektronikusan nyújtott szolgáltatások a hírközlési szolgáltatásokhoz és a rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz hasonlóan nem vehetők igénybe valamilyen hálózathoz való kapcsolódás nélkül.
E három szolgáltatástípust az uniós HÉA szabályozás együttesen távolról is nyújtható szolgáltatásoknak nevezi, és ezeket az előbbi rokon vonásukból kiindulva egységesen szabályozza.
Az egységes, 2015 januárjától hatályos szabályozás az Unión belüli (és az ide irányuló) távolról nyújtott szolgáltatások piaci versenyének biztosítása érdekében született meg (2006/112/EK (HÉA) irányelv bevezetője (23) bekezdés). Ismert tartalma, hogy e szolgáltatások teljesítési helyét az igénybevevő (nem adóalany) magánszemély letelepedési helye határozza meg, így az áfát az igénybevevő letelepedése szerinti államban kell megfizetni (Áfa tv. 45/A. § (1)).
A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete, és az azt módosító 1042/2013/EU tanácsi vhr. biztosítja, hogy e rendelkezések az államok hazai jogában külön szabályozás nélkül, közvetlenül és kötelezően érvényesüljenek. Ezért e szabályozás kellően pontosítja a teljesítési hely meghatározásának mikéntjét és mindhárom távolról is nyújtható szolgáltatást pontosan körülírja.
E szolgáltatástípusok pontos meghatározása hazai viszonylatban is fontos, mivel Áfa tv-beli definíciójuk már elavult.
Az Áfa tv. a rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatásokat egyáltalán nem definiálja, a telekommunikációs szolgáltatásokat a 259. § 23. pontja alatt a HÉA irányelv 24. cikk (2) bekezdésében adott definícióval szinte egyezően rögzíti.
Az elektronikus szolgáltatásokról az Áfa tv. 45/A. § (2) szintén csak rövid és mára már meghaladott definíciót és példálózó felsorolást ad.
A Tanács 282/2011/EU és 1042/2013/EU végrehajtási rendeletei átfogó tartalmi szabályozást adnak mindhárom szolgáltatástípusra. A szabályozás módja az elektronikus szolgáltatások és a műsorszolgáltatások (korábbi nevén: rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatások) esetén ugyanaz; egyrészt kapunk egy általános definíciót, majd egy taxatív pozitív felsorolást, valamint egy nemleges felsorolást is a biztonság kedvéért.
A hírközlési szolgáltatásokra a vhr-ek sem adnak általános definíciót, mert azok definícióját a HÉA irányelv 24. cikk (2) bekezdése eleve tartalmazza. Ezért a hírközlési szolgáltatásokra csak pozitív és nemleges elhatárolást kapunk.
Mindhárom szolgáltatástípusnál érvényesül, hogy a másik két szolgáltatástípus mindig része a negatív elhatároló listának.
Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra a Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendeletének 7. cikke annak (1) bekezdésében ad egy – a lehetséges fejlődési utakat nyitva hagyó – definíciót, mely szerint az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások magukban foglalják az interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokat, amelyek jellegüknél fogva jelentős mértékben automatizáltak, minimális emberi közreműködést igényelnek, és amelyek nyújtására információs technológia hiányában nincs lehetőség.
A jogalkotó a 7. cikk (2) bekezdésben 5 pontba foglalja össze az ilyen ismert szolgáltatástípusokat, melyeket a rendelet I. számú mellékeltében tovább részletez. Kétséget kizáróan elektronikus szolgáltatás tehát
a) digitális termékek értékesítése (pl. szoftverek és frissítéseik);
b) elektronikus hálózaton való jelenlét biztosítása vagy támogatása (pl. weboldal);
c) a szolgáltatás igénybevevője által bevitt adatok alapján az elektronikus hálózaton keresztül automatikusan előállított szolgáltatások;
d) online piactér weboldalon termék vagy szolgáltatás értékesítése automatikus ajánlattételen keresztül;
e) internetes szolgáltatói csomagok, amelyekben a hírközlési vonatkozás kiegészítő és másodlagos (több az egyszerű internet-hozzáférésnél, további tartalmakat nyújt).
A (3) bekezdés a műsorszolgáltatások és a hírközlési (hírközlési) szolgáltatások mellett a következő további 4 kategóriát veszi ki az elektronikus szolgáltatások köréből:
1) Azokat a tevékenységeket, melyek valójában interneten keresztül nyújtott olyan termékértékesítések, amelyek elektronikus elemet is tartalmaznak.
Ilyenek azok a termékértékesítések, ahol csak a megrendelés és a megrendelés feldolgozása elektronikus, valamint az adathordozók, nyomtatott anyagok, sajtótermékek, CD és audiokazetta, videokazetta, DVD értékesítése; CD-ROM-on levő játékok értékesítése.
2) Azokat a szolgáltatásokat, amelyek nyújtására információs technológia hiányában is van lehetőség.
Ilyenek a szakértők elektronikus úton nyújtott tanácsadási szolgáltatásai; az elektronikusan küldött tananyaggal nyújtott oktatási szolgáltatások, az emberi közreműködéssel történő, a postai szolgáltatások igénybevételével nyújtott oktatási szolgáltatások; hagyományos árverési szolgáltatások, függetlenül az ajánlattétel módjától.
3) Azokat az elektronikus szolgáltatásokat, amelyek nyújthatók az interneten keresztül is, de adott esetben nem online nyújtják.
Ilyenek a számítógépek offline javítása, az offline adattárolás, az offline reklámszolgáltatások (különösen újságban, hirdetőtáblákon és televízióban, és a telefonos ügyfélszolgálat.
4) Azokat szolgáltatásokat, melyeknek csak a megrendelése és adott esetben kifizetése történik elektronikusan, a szolgáltatás fizikailag, elektronikus hálózat közbeiktatása nélkül kerül igénybevételre.
Ilyenek a rendezvényekre történő online jegyfoglalás, az online foglalt szálláshely, gépjármű-kölcsönzés, éttermi szolgáltatások, személyszállítás és hasonló szolgáltatások.
Mint említettük, nem elektronikusan nyújtott szolgáltatások a hírközlési szolgáltatások és a műsorszolgáltatások.
A HÉA irányelv 24. cikk (2) bekezdése szerint hírközlési szolgáltatások: a jelek, az írás, a képek és a hangok, illetve bármilyen formájú adat vezetékes, rádióhullám, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszer útján történő továbbításával, kibocsátásával, valamint vételével kapcsolatos szolgáltatások, ideértve az adási, sugárzási vagy vételi kapacitások használati jogának átruházását, átengedését, beleértve a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását.
Az új 6a. cikk (1) bekezdése a kétséget kizáróan hírközlési szolgáltatásokat sorolja fel taxatívan. Ide tartoznak a vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatások, a videotelefon-szolgáltatások, az interneten keresztül nyújtott telefonos szolgáltatások (VoIP), az audioszöveg szolgáltatások, a fax, távirat és telex, valamint az internet-hozzáférés, ideértve a világhálóhoz való hozzáférés és a magánhálózatok biztosítása.
A 1042/2013/EU vhr. 1. cikke által módosított 282/2011/EU vhr. 6b. cikke szerint műsorszolgáltatások az audio- és audiovizuális tartalommal rendelkező szolgáltatások. Ilyenek például a médiaszolgáltató által és szerkesztői felelőssége mellett, kommunikációs hálózatokon keresztül a lakosság részére – műsorrend alapján, egyidejű meghallgatás vagy megtekintés céljából – nyújtott rádió vagy televízió- műsorszámok.
Különösen műsorszolgáltatásoknak számítanak:
a) rádió- vagy televízióhálózaton keresztül közvetített rádió- vagy televízió-műsorszámok;
b) az eredeti műsorral egy időben az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett (IP-streaming) rádió- vagy televízió-műsorszámok (6b. cikk (2)).
Elektronikus szolgáltatásnak számítanak azonban az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett (IP streaming) rádió- vagy televízió-műsorszámok, ha az eredeti műsor azzal egy időben nem kerül rádióban vagy televízióban közvetítésre.
Az elektronikusan nyújtott szolgáltatásokat hírközlési szolgáltatások nélkül lehetetlen igénybe venni. A HÉA definíciói szerint a hírközlési szolgáltatások – mint globális információs hálózatokhoz való hozzáférés – biztosítói azonban nem elektronikus szolgáltatásnyújtók.
Következő, cikksorozatunkat lezáró írásunkban az adójogi és elektronikus kereskedelmi szempontok együttes alkalmazását mutatjuk be.
* * *
Nehogy lemaradj! Írd be folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2017
Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!
Értékelés, hozzászólás