A közigazgatáson belüli nagymérvű hivatali átszervezés miatt változnak a hatásköri és az illetékességi szabályok, mely következtében sem a biztosítottaknak, sem a foglalkoztatóknak nem mindegy hová fogják a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos igényeket továbbítani.

Természetesen a pénzbeli ellátásokat érintő anyagi jogi és eljárásjogi szabályokban is hoz pontosítást az új esztendő.

A szervezeti átalakítás során a legfontosabb, hogy a pénzbeli ellátások iránti kérelmeket a megyei illetékességgel eljáró járási hivatalok fogják 2017. január 1-jétől elbírálni, tehát a kifizetőhelyet nem működtető foglalkoztatóknak a munkavállalóik táppénz, (gyermekápolási táppénz) baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj (továbbiakban: csed) gyermekgondozási díj (továbbiakban: gyed) iránti igényeiket a járási hivatalhoz kell benyújtani. A társadalombiztosítási kifizetőhelyek a kifizetőhelyi elszámolásaikat továbbra is a székhelyük szerint illetékes kormányhivataloknál fogják elszámolni.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) legfontosabb módosításai a csed-et és a gyed-et érintik.

Változik mindkét ellátásnál a jogosultsági szabály, ami a gyedet igénybevevő személyek esetében bír komoly jelentőséggel. A módosítás szerint a csed-re és a gyed-re való jogosultsághoz szükséges előzetes biztosítási idő megszerzését nem a szülés, gyed esetében az igénylés napjához igazítja már a jogszabály, hanem a gyermek születésének napjához. A szülő nő esetében ez nem bír különösebb jelentőséggel, de amint az ellátást már nem az anya veszi igénybe, akkor már komoly változással kell számolni.

Példa

2016. augusztus 15-én született gyermek után 2017. január 29-éig anya részesül csecsemőgondozási díjban. 2017. január 30-ától az apa kívánja a gyermekgondozási díjat a gyermek után igénybe venni. (Apa 2016. január 1-je óta rendelkezik munkaviszonnyal, előtte évekig regisztrált munkanélküli volt.) Apa nem lesz jogosult gyed-re, mert a gyermek születése napját megelőző két éven belül nem rendelkezik 365 nap biztosításban töltött idővel. (A jogszabály módosítást megelőzően jogosult lett volna, hiszen a 2016. december 31-ig hatályos rendelkezés szerint a gyermekgondozási díj igénylését megelőző két éven belül rendelkezett volna 365 nap előzetes biztosítási idővel.)

Pontosításokat tartalmaz a jogszabály a táppénz összegének és időtartamának meghatározásával kapcsolatban is.

A táppénz mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezés a jogalkalmazási gyakorlatban értelmezési anomáliákat vetett fel a „folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő” fordulat esetében. A biztosítás ugyanis folyamatos marad akkor is, ha az rövidebb – 30 napot meg nem haladó – időre megszakad. Ezen rövidebb tartamú megszakítások esetén fordulhat elő, hogy a biztosítottnak a táppénzre jogosultságát megelőző két éven keresztül (például 2014. december 15-től 2016. december 15-ig) folyamatos volt a biztosítása, azonban mégsem rendelkezik kétévi biztosítási idővel (mert például 2015. március 2-tól 2015. március 26-ig fizetés nélküli szabadságon volt, melyre tekintettel a biztosítása szünetelt).

Hasonló jogalkalmazási nehézségek merülhettek fel a táppénzre való jogosultság időtartamának a meghatározásával összefüggésben is. A táppénz ugyanis a biztosítási jogviszony fennállása alatt – főszabály szerint – 1 évig jár; azonban 1 évnél rövidebb folyamatos biztosítás esetén a keresőképtelen személy táppénzt is csak ezen rövidebb ideig kaphatott.

A folyamatos biztosítási idő években történő megállapításából eredő, nem egyértelmű megfogalmazással szemben 2017. január 1-jétől kimondásra kerül, hogy táppénz a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző folyamatos biztosítási időszak alatt a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-ában meghatározott biztosításban töltött napoknak megfelelő számú napra, de legfeljebb egy éven át.

A táppénz összegére vonatkozó módosítás a 60%-os mértékű táppénzt a folyamatos biztosítási időszak alatti legalább 730 nap – Tbj. 5. §-a szerinti – biztosításban töltött nap meglétéhez köti. 730 napnál kevesebb biztosításban töltött nap esetén a táppénz mértéke 50%-os. Nincs változás abban, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt, illetve, ha a szülő a 12 évesnél fiatalabb gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben, a táppénz mértéke továbbra is 50%.

2017. január 1-jétől pontosításra kerül a táppénz esetében alkalmazható ún. kedvezményszabály is. A módosításnak köszönhetően az esetben kell a korábbi ellátás összegét alapul venni, ha az a tényleges – vagy ennek hiányában a szerződés szerinti – jövedelemnél kedvezőbb. Amíg tehát eddig a korábbi ellátás összegét a szerződés szerinti jövedelemmel kellett összehasonlítani, addig az új szabályozás szerint az összehasonlítás alapja elsősorban a tényleges (legalább 30 napi) jövedelem, és csak ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem. Ezzel a módosítással biztosítja a jogalkotó, hogy a feltételek fennállása esetén az igénylő részére valóban a legkedvezőbb ellátás kerüljön megállapításra.

Eljárásjogi szabályok terén is vannak változások. Megszüntetésre kerül az előleg jogintézménye, pontosításra kerül, hogy a passzív ellátások tekintetében kinek, hogyan kell az ellátást továbbfolyósítani. Baleseti táppénz kérelem esetében, ha a baleset üzemiségét nem ismerik el, a folyósított táppénz hivatalból megállapított táppénz lesz.

* * *

Cikkünkben csak néhány témát emeltünk ki, de ha szeretnél megismerni valamennyi lényeges és apró változást, ami 2017-ben segíti mindennapi munkádat, akkor jelentkezz 2017. január 3-ig kedvezményesen a TB 2017 – A TB fedezeti rendszerét, valamint az egészségbiztosítási alrendszer pénzbeli ellátásait érintő változások címmel Széll Zoltánné és Dr. Bogdán Zsuzsanna 2017. január 17-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadására, ahol személyesen is át tudjátok beszélni felmerülő kérdéseidet!