Amint azt cikkünk előző részében említettük, az alanyi adómentes adózói körbe tartozó gazdasági szereplők életében is felmerülhetnek olyan gazdasági események, melyeket külföldi, jellemzően közösségen belüli szereplőkkel bonyolítanak le.

Legutóbb áttekintettük, hogy termékértékesítési, termékbeszerzési ügyletek során mikor lehet szükségünk közösségi adószámra és mely esetekben tekinthetünk el annak kiváltásától, lássuk most mi a teendőnk, amennyiben szolgáltatásokat nyújtunk, veszünk igénybe külföldre, külföldről.

Amennyiben közösségi partner részére nyújtunk szolgáltatást, úgy elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy hol teljesül az adott szolgáltatásunk – alapvetően ez fogja meghatározni, hogyan kell eljárnunk a konkrét esetben. Ha adóalannyal van dolgunk, főszabály szerint külföld lesz a teljesítési hely, s külföldi teljesítési helyű ügyleteknél ki kell lépnünk az alanyi mentesség „világából”, ilyenkor nem járhatunk el alanyi mentes minőségünkben. Jelenti ez azt is, hogy közösségi adószámra lesz szükségünk, bevallást és összesítő nyilatkozatot kell készítsünk. Az alanyi mentesség választására jogosító értékhatárba ezen szolgáltatásnyújtásaink értékét nem kell beleszámolnunk – ne lepődjünk meg, hogy a jogszabály nem emeli ki külön ezen ügyleteket az értékhatárba be nem számítandó tételek között: azon egyszerű okból van ez így, mert abba eleve csak a belföldön teljesített ügyletek számítanak bele, s itt a teljesítési helyünk külföld. Adólevonási joggal is számolhatunk a kapcsolódó költségek tekintetében – egy dologról ne feledkezzünk el: igaz ez utóbbi akkor, ha az adott ügylet belföldi teljesítés esetén is adólevonásra jogosító szolgáltatásnak számítana. Azaz „tárgyi” mentes szolgáltatásnyújtások esetében így sem lesz levonási jogosultságunk – ahogy belföldi ügyletek esetében sem lenne.

Nyújthatunk szolgáltatást harmadik országbeli adóalany számára is – a helyzet a fentivel egyező, számlakibocsátás során lesz némi eltérés, a fordított adózásra történő utalást mellőzzük – ezt csak a közösségi partnerek esetében tesszük meg.

Előfordulhat azonban, hogy nem adóalany részére történik a szolgáltatásnyújtásunk: ekkor főszabályként a szolgáltatást nyújtó letelepedési helyén teljesül az ügylet, azaz esetünkben belföldön. Ez lényeges különbség, mert a fent bemutatott szabály csak külföldön teljesített ügyletek esetében él – azaz nem adóalany partner felé alanyi adómentes minőségünkben járunk majd el és a számlánkban is alanyi mentességre hivatkozunk.

Külföldről történő szolgáltatás igénybevétel kapcsán a jogszabály előírja, hogy nem járhatunk el alanyi adómentes minőségünkben. Ha pedig nem tehetünk így, akkor közösségi partnerrel bonyolított ügyletnél nyilván közösségi adószámra lesz szükségünk, bevallást és összesítő nyilatkozatot adunk be (de szerencsére csak arról a hónapról, amelyikben a konkrét ügylet bonyolódott). Az adót tehát meg kell fizetnie az alanyi adómentes adóalanynak, adólevonási joggal pedig nem élhet.

Harmadik országbeli partner esetében az adózási mechanizmus azonos, annyi könnyebbséggel, hogy közösségi adószámra és összesítő nyilatkozat kitöltésére nincs szükség.

Akad még egy érdekes ügylettípus: a korábbi alkalommal a termékértékesítésnél nem említettük, de ismert, hogy a termékértékesítés egy speciális „alfaja” a termék tényleges értékesítés nélküli átszállítása a közösség egy másik tagállamába (vagyonmozgatás). Ha „normál” közösségen belüli termékértékesről lenne szó, úgy adóalanyunknak ilyenkor ugyanúgy az alanyi mentességre kellene hivatkoznia az általa kibocsátott számlájában (mint az előző részben részletesen be is mutattuk). Ez azonban kivételes „termékértékesítés”, itt sem járhatunk el alanyi adómentes minőségünkben. Ha a fogadó tagállamban bejelentkezünk és közösségen belüli beszerzés címen megfizetjük az adót, úgy Magyarországon adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést hajtunk végre. Kérdésként merülhet fel, hogy az értékhatárba beleszámítanak-e ezen ügyletek – a válasz nem, mert a definícióból adódóan csak azon tranzakciókkal kell számoljunk, ahol ellenérték merül fel – e speciális ügyletnél nincs ellenérték, hiszen valódi értékesítés sem történik.

Amennyiben többféle ügyletet is bonyolítunk közösségi partnerekkel (például termékbeszerzés és szolgáltatásnyújtás) és a szolgáltatásnyújtás kapcsán közösségi adószámot igényeltünk, ne felejtsük el, hogy ez nem jelenti azt, hogy kötelesek lennénk azt a termékbeszerzésnél is automatikusan használni. Ez utóbbi esetben ugyanúgy fennáll a választási lehetőségünk 10.000 EUR-os beszerzési értékhatárig, ahogyan a termékekkel bonyolított ügyleteket bemutató cikkben szerepel.

* * *

Ha érdekelnek a telephelyek ÁFA következményei, jelentkezz február 5-ig kedvezményesen a Telephely keletkezése a társasági és a helyi iparűzési adó tekintetében – minősítési és bejelentési szabályok címmel április 5-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!