A nemzetközi vállalatóriások adóoptimalizálása régóta fontos kérdés a fejlett és fejlődő országok adóhatóságainak, amelyeknek azonban a közelmúltig korlátozott eszközeik voltak az adózási szempontok alapján felállított nemzetközi struktúrák feltárására. A közelmúltban azonban az OECD állt a nemzetközi kezdeményezés élére, amelynek egyik legfontosabb célja az adóhatóságok számára olyan eszközök biztosítása, amelyek a transzparencia növelésével lehetővé teszik a kizárólag adózási célokat szolgáló struktúrák azonosítását és a ténylegesen indokolt adófizetési kötelezettség meghatározását. Hogyan érinti ez a világban és Magyarországon működő cégeket a gyakorlatban?

A BEPS jelentősége

Az OECD által meghirdetett program („base erosion and profit shifting”, BEPS) mögé felsorakoztak a G20 tagállamai is, illetve az egyes lépésekhez szigorú határidőket is adott magának a nemzetközi szervezet. A közös gondolkodás első lépéseként egy akciótervet dolgozott ki az OECD, melynek legfontosabb lépései abba az irányba mutatnak, hogy a vállalkozásoknak lényegesen több információt kell majd szolgáltatniuk tagvállalataik működéséről, illetve a helyi adóhatóságok is jobb rálátást nyernének a határon átívelő tevékenységekre.

Bár az OECD által kimunkált megközelítések és eljárási szabályjavaslatok nem kerülnek bele automatikusan sem a hazai, sem az EU-s jogrendbe, az eddigi tapasztalatok szerint a fejlett országok erősen építenek a szervezet által kidolgozott megközelítésekre és jellemzően rövid időn belül a jogrendszer részévé válnak számos országban. Különösen igaz ez a mostani folyamatban, ahol nyilvánvaló a fejlett országok kormányainak érdekeltsége az agresszív adótervezési formák letörésében.

Az országonkénti jelentési kötelezettség („CbC-reporting”) bevezetése

Az akcióterv kiemelt fontosságú területként kezeli a transzferárak területét és a kapcsolódó dokumentációs kötelezettség kérdéskörét. A transzferár nyilvántartási kötelezettség számos ország nemzeti szabályozásának része, illetve a nemzetközi információ megosztásnak is léteznek már kialakult formái és lehetőségei. E két témakört kapcsolná össze és tenné automatikussá az OECD által javasolt „country-by-country reporting” intézménye, amely jelentős adminisztrációs terhet jelenthet minden nemzetközi vállalat számára.

A transzferár dokumentációs kötelezettségek áttekintése alapján az OECD javaslatot tett a nyilvántartások elkészítésének formájára, amely jelentősen támaszkodik az EU-ban és hazánkban is ismert és alkalmazott masterfile és country file megosztásra. A masterfile a csoportszintű elemzéseket, ismertetőket tartalmazza, míg utóbbi az adott országban működő csoporttagok specifikus elemzését mutatja be. Az OECD véleménye szerint azonban szükség van egy olyan összefoglalóra, amely tényszerűen, számokkal alátámasztva mutatja be az egyes országokban működő leányvállalatok közötti ügyleteket, összefüggéseket. A masterfile/country file megközelítés ezért kiegészül egy harmadik jelentéssel, amelyet a leányvállalatoktól összegyűjtött információkat összesítve kell elkészítenie a vállalatcsoportnak és minden adóhatóság hozzáférhetne ezekhez az adatokhoz.

A CbC riport tartalma

A riport a teljes csoport tevékenységét, pénzügyi információit dokumentálja strukturált, táblázatos formában. A feltöltendő adatok köre és formája standardizált, így a tervek szerint lehetővé teszi az adóhatóságok számára a kockázatos területek azonosítását, illetve az ellenőrzési szempontból lényeges kérdések előzetes felmérését. A bemutatandó információk között vannak – egyebek mellett – az egyes csoporttagok tevékenységei, fontosabb ügylettípusok értéke mellett az alkalmazottak létszáma és tőkehelyzet egyes adatai is. Az információk alapján az adóhatóságok képet nyerhetnek arról, mely csoporttagnál keletkezik jelentős nyereség, az hogyan aránylik a vizsgált leányvállalat eredményéhez. Fény derülhet arra, hova áramlik jogdíj, kamat vagy menedzsment díj formájában jelentős nyereség, és hogy az ezen tételeket számlázó csoporttagok valóban bírnak-e a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel a tevékenységük végzéséhez.

A CbC riportot a csoport egy általa kijelölt tagja készíti el minden évben, és az ő felelőssége ennek átadása a helyi adóhatóság számára. A többi leányvállalat működését felügyelő adóhatóság a jelentéstevő országának adóhatóságától kérheti a jelentést, így kiemelt jelentősége van az adóhatóság közötti hatékony információáramlásnak.

A jelentéshez szükséges információk összegyűjtése és a riport összeállítása jelentős adminisztrációs terhet jelent az érintett vállalatcsoportok számára, ezért a jelentéstétel alól a folyamat jelen szakaszában felmentést kapnak a csoportszinten 750 millió EUR konszolidált árbevételt el nem érő vállalkozások. A későbbiekben a tapasztalatok függvényében ezt a határt természetesen felülvizsgálhatják az érintett országok.

Felkészülés a CbC riportkészítésre

Az OECD tervei szerint a CbC jelentéstételi kötelezettséget már a 2016-os adóévre bevezetnék az országok, ami jelentős szervezési kérdések átgondolását és megtervezését igényli az érintett vállalatoknak:

• Belső riporting rendszerek felülvizsgálata abból a szempontból, hogy a rendszerek képesek-e a szükséges információkat a megfelelő formában, tartalommal és határidőre produkálni.
• A jelentéstevő vállalkozás kiválasztása a belső rendszerek vizsgálata alapján, a controlling és adminisztrációs erőforrások függvényében.
• A leányvállalatok felkészítése a jelenleg a központi kontrolling rendszer részére át nem adott információk begyűjtésére és átadására a jelentés által megkövetelt tartalommal.

A CbC reporting bevezetésének alapvető célja a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információk biztosítása. A cél elérése érdekében azonban a nemzeti adóhatóságoknak is fel kell készülniük a vizsgálatok elvégzésére, a helyi és nemzetközi standardok (pl. számviteli előírások), a különböző pénznemek eltérésből eredő különbségek kezelésére a különbségek miatti tévedések elkerülése érdekében. Bár a jelenlegi nemzetközi szerződések is lehetőséget biztosítanak az adóhatóságok közötti együttműködésre, a CbC riportok alapján történő kockázatfelmérések napi rutinná válásához ezt az együttműködést is magasabb szintre kell emelni, aminek messzire gyűrűző hatása lehet egyéb területeken is.