Kétrészes cikksorozatunk első részében az adómérték változások és az adóalanyok adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében bevezetendő áfa-szabályok kerültek részletezésre a nyári adócsomag részeként benyújtott T/625. számú törvényjavaslat tükrében. Mai írásunkban az uniós Voucher irányelvvel kapcsolatos jogharmonizációs változások, valamint az egyéb, pontosító jellegű szabályok kerülnek terítékre az időközben elfogadott „nyári adócsomag” alapján.

Voucher irányelvvel kapcsolatos módosítások

Az Európai Unió Bizottsága még 2012 májusában módosító javaslatot terjesztett elő, amely harmonizálni tervezte a kuponok és az utalványok általános forgalmi adóztatását és így a határon átnyúló tranzakciók esetén is megszünteti a kettős adóztatást, illetve az adóelkerülés lehetőségét.

A tervezet a vouchereken belül egycélú, többcélú vouchereket különböztetett meg, melyeket eltérő időben és módon adóztatnának. A Bizottság javaslata értelmében egycélú voucherek azok, amely esetében az igénybe vehető termék, a vevő és az eladó személye, továbbá az igénybevétel tagállama is már a kibocsátáskor egyértelműen megállapítható. Ezek után már a kibocsátáskor meg kell fizetni az áfát, mivel már ekkor is meghatározható a termékhez kapcsolódó áfakulcs, és így a fizetendő adó mértéke és az ügylet teljesítési helye.

Többcélú vouchereknek nevezte a bizottsági javaslat azokat, amelyeknél a kibocsátáskor még nem állapítható meg, hogy azt ténylegesen hol és milyen termék vagy szolgáltatás igénybevételére fogják felhasználni. Éppen ezért a többcélú voucherek esetében felhasználáskor kell az áfát meghatározni.

A hatályos magyar áfa szabályozás szerint az ilyen voucherek pénzhelyettesítő eszköznek minősülnek, tehát nem a kibocsátáskor, hanem akkor kell áfát fizetni utánuk, amikor ténylegesen megtörtént a tranzakció (tehát a voucher alapján igénybe vehető termék vagy szolgáltatás értékesítése kapcsán merült fel fizetendő forgalmi adó). Azonban, ha egy ilyen voucher az új szabályozás szerint egycélúnak minősül, akkor már a kibocsátáskor meg kell fizetni az áfát.

A Bizottság munkájának eredménye a 2016/1065/EU tanácsi irányelv, mellyel összhangban – uniós tagságunkból fakadóan – a hazai áfa szabályozás is harmonizálásra kerül 2019. január 1-től, mely minden bizonnyal jelentős hatással lesz az utalványok piacára. Az elfogadott javaslat az irányadó 2016/1065/EU tanácsi irányelvvel (Módosító irányelv) összhangban megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványokat az adófizetési kötelezettség keletkezésének szempontjából. Az irányelv célja, hogy minden olyan esetben, amikor arra lehetőség van, az adóztatás már az utalvány kibocsátásakor megtörténjen.

Az elfogadott javaslat a Módosító irányelv átültetése kapcsán meghatározza, hogy mit kell utalványnak, egycélú, illetve többcélú utalványnak tekinteni az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) alkalmazásában. Az utalvány fogalma nem terjed ki olyan „eszközökre”, melyek kizárólag árengedményre jogosítanak termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kapcsán, de önmagukban termék, szolgáltatás megszerzésére nem. Az utalványoknak a fizetőeszközöktől történő elhatárolását az adja, hogy bár az utalványt a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljes- vagy részbeni ellenértékének kell elfogadni, de ezek során az utalvány „fizetőeszköz” tulajdonsága korlátozott, mivel csak előre meghatározott termékekre, szolgáltatásokra, vagy csak előre meghatározott értékesítői körnél váltható be. A definícióból következik az is, hogy az utalvánnyá minősítés szempontjából lényegtelen annak fizikai megjelenési formája, vagyis az utalvány lehet papír alapú és elektronikus formában létező is. Egyértelmű a jogszabály alapján az is, hogy mit kell „utalvány beváltásának”, illetve kit kell az „utalvány beváltójának” tekinteni.

Egycélú utalványok

Az adóztatáshoz szükséges ismerni az ahhoz szükséges adatokat. Ezért az egycélú utalványt a Módosító irányelv úgy definiálja, hogy az „olyan utalvány, amelynek esetében az utalvány kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termékek, illetve szolgáltatások értékesítésének, illetve nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékek, illetve szolgáltatások után fizetendő áfa összege”. Többcélú utalványnak azok az utalványok minősülnek, amelyek nem egycélú utalványok.

Az elfogadott javaslat értelmében egycélú utalványok esetében az adófizetési kötelezettség az utalvány kibocsátásakor keletkezik, míg többcélú utalványok esetében adófizetés kizárólag egyszer, azok beváltásakor történik, mivel ez az az „időpont”, amikor az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatok ismertek.

Azonban az utalványokat a kibocsátástól azok beváltásáig közvetítők is értékesít(het)ik, így a Módosító irányelv, és ezzel összhangban jövőre az Áfa tv. is rendelkezik arról, hogyan kell kezelni az utalványok közvetítőkön keresztüli értékesítését abban az esetben, ha a közvetítő a saját nevében más javára (bizományosként), vagy más nevében más javára (ügynökként) értékesíti azt.

Tekintettel arra, hogy egycélú utalványok esetében az adófizetési kötelezettséget az utalvány kibocsátása (első értékesítése) keletkezteti, az utalvány ezt követő minden olyan értékesítését, amikor azt az adóalany (közvetítő) a saját nevében értékesíti, úgy kell tekinteni, mintha annak a terméknek, vagy szolgáltatásnak az értékesítése történt volna meg, amelyre az utalvány beváltható. Vagyis az utalvány minden egyes értékesítése általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztet. Ezért annak érdekében, hogy ne duplázódjon meg az adófizetési kötelezettség, nem minősül önálló adóztatandó ügyletnek az, amikor az egycélú utalványt beváltják, vagyis az, amikor az utalvány ellenében a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást ténylegesen teljesítik. Ez azonban csak abban az esetben igaz, amikor az utalvány kibocsátója és beváltója azonos személy, hiszen ez esetben az utalvány ellenében történő termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adófizetés már az utalvány kibocsátásakor megtörtént.

Amennyiben az utalvány kibocsátója és az utalvány beváltója egymástól eltérő adóalany, akkor úgy kell tekinteni, hogy az egycélú utalvány ellenében történő termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást az utalványt elfogadó adóalany az utalvány kibocsátója részére teljesítette, ugyanis ez a kezelés eredményezi azt, hogy áfa szempontból megfelelő végeredményre lehessen jutni. A Módosító irányelv, így az elfogadott javaslat sem definiálja az utalvány kibocsátóját, de az alatt lényegében azt az adóalanyt kell érteni, aki a saját nevében bocsátja ki (értékesíti először) az utalványt.

Abban az esetben, ha a közvetítő más nevében és javára jár el, akkor az egycélú utalványt az értékesíti, akinek a nevében eljár (megbízó), ezáltal a megbízó lesz az egycélú utalvány értékesítése tekintetében az adófizetésre kötelezett, míg a megbízott a közvetítői szolgáltatása ellenértékét érvényesíti a megbízója felé (a jutalékát számlázza ki).

Az elfogadott javaslat rögzíti, hogy amennyiben az adóalanyra ellenérték fejében ruháznak át egycélú utalványt, melynek kapcsán az adóalanynak levonható általános forgalmi adója keletkezett, úgy a levonási jogot nem kell korrigálni abban az esetben, ha az egycélú utalványt ezen adóalany nem használja fel (nem váltja be) termékbeszerzés, szolgáltatás igénybevétel ellenértékének a kiegyenlítésére.

Többcélú utalványok

Az elfogadott javaslat a Módosító irányelvvel összhangban rögzíti, hogy a többcélú utalvány kibocsátása, valamint adóalany által saját nevében történő további értékesítése(i) nem adóztatandó ügylet(ek) áfa szempontból. Többcélú utalvány esetében egyetlen adóztatási pont van, amikor azt beváltják (az utalvány ellenében értékesítenek terméket, nyújtanak szolgáltatást). A többcélú utalványok ellenében értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások esetében problémaként merült fel, hogyan értelmezendő az ellenérték, vagyis mit kell adóalapnak tekinteni, ugyanis valószínű, hogy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany nem azt az összeget fogja megkapni az utalvány ellenében történő teljesítésért, mint amit az utalvánnyal „fizető” vásárló az utalványért fizetett.

A 2018. július 20-án elfogadott törvényjavaslat a Módosító irányelvvel összhangban azt az elvet követi, hogy adóval növelt ellenértéknek azt az összeget kell tekinteni, amit a vevő azért fizetett, hogy az adott terméket, szolgáltatást megkapja. Ez az összeg praktikusan az általa (illetve amennyiben ő pl. ajándékként kapta az utalvány akkor az, aki az utalványért fizetett) az utalványért fizetett ellenértéket jelenti (természetesen amennyiben a termék, szolgáltatás ellenértékét teljes mértékben utalvánnyal fizette meg). Ebből kifolyólag főszabály szerint rögzítésre került, hogy a többcélú utalvány ellenében értékesített termék, szolgáltatás adóalapjának azt az adó összegével csökkentett összeget kell tekinteni, amit ezen terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő az utalványért fizetett.

Tekintettel arra, hogy az eladó nem minden esetben tudja, hogy a vevő mekkora összeget fizetett az utalványért, így rögzítésre került az is, hogy amennyiben ez az információ nem áll rendelkezésre, úgy adóalapnak a magán az utalványon vagy az ahhoz kapcsolódó dokumentációban feltüntetett pénzbeli értéket kell tekinteni, csökkentve az áfa összegével. Értelemszerűen, amennyiben a termék, szolgáltatás ellenértékét csak részben egyenlítik ki többcélú utalvánnyal, az adóalap megállapítására vonatkozó ismertetett szabály csak az utalvány ellenében megtérített részre irányadó.

Amennyiben a közvetítők ügynökként járnak el, úgy az ügynöki jutalékukat ki tudják számlázni a megbízójuk felé. Amikor a közvetítők az utalványt bizományosként, azaz a saját nevükben értékesítik, maga a többcélú utalvány értékesítése nem tartozik az áfa hatálya alá, azonban közvetítő által nyújtott valamennyi azonosítható szolgáltatásnyújtás – például forgalmazási, illetve vásárlásösztönzési szolgáltatás – az áfa hatálya alá tartozik. Tehát amennyiben a közvetítő valamilyen módon nyilvánvalóvá teszi, kimutatja, kiszámlázza a közvetítői, forgalmazási, promóciós szolgáltatása ellenértékét, ezen szolgáltatása adóköteles, mely adólevonásra jogosít.

Pontosítások, egyéb változások

Speciális adóalap csökkentés

Az általános forgalmi adó rendszerében már 2014. január 1-jétől alkalmazandók a közvetett pénzvisszatérítés keretében adott/kapott engedmények. Ilyenkor a terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybe vevő adóalany nem egy gyártótól, hanem a kereskedelmi lánc egyik szereplőjétől szerzi be az árut, vagy veszi igénybe a szolgáltatást. A törvény értelmében a gyártó jogosult azon adóalap utólagos csökkentésére, amelyre tekintettel a vásárlónak pénzvisszatérítést nyújt. Az adóalap utólagos csökkentésének azonban az alábbi feltételi vannak:

• az ügylet tárgya belföldön teljesített termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás,
• a visszatérítendő összeg kisebb, mint a vásárló által beszerzett termék igénybe vett szolgáltatás mennyiségének és a gyártó által bármely kereskedő részére történő értékesítés vagy szolgáltatásnyújtás legalacsonyabb bruttó szolgáltatás szorzata,
• a gyártó rendelkezik a kereskedő által a vásárló részére kibocsátott számla másolati példányával,
• az adóalany rendelkezik pénz visszatérítésről szóló bizonylattal, amely tartalmazza a vásárló Áfa tv. 74 § (4) bekezdés a) pontja szerint adatait, és a vásárló tájékoztatását az adólevonási jogára vonatkozóan.

Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a módosított jogszabály kimondja, hogy a speciális pénzvisszatérítéses adóalapcsökkentés esete nem alkalmazható, ha az adóalap csökkentésre jogosító ügylet és a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet fordítottan adózik.

Időszakos elszámolású ügyletek

Az időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó hatályos előírások nem rendezik azt az esetet, amikor az adóalany a teljesítést megelőzően szűnik meg jogutód nélkül. Ezt a hiányosságot pótolja a törvénymódosítás, melynek értelmében teljesítés a jogutód nélküli megszűnést megelőző nap.

Besorolás

Az általános forgalmi adó vonatkozásában alkalmazandó besorolási rend szabályait jelenleg az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) tartalmazza, melynek értelmében az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában

• a Kereskedelmi Vámtarifa (VTSZ) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
• Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
• a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
  besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.

Az Art. szerinti állapotrögzítő rendelkezés jövőre átkerül az Áfa törvénybe és frissítik azt a 2018. január 1-i állapotra, melynek értelmében a vámtarifaszámok esetében 2019. július 1-től a 2018. január 1-től érvényes besorolások lépnek életbe. A jelenlegi SZJ szám szerinti besorolásokat pedig felváltják a 2018. január 1-én érvényes TESZOR-besorolások.

Export adómentessége

Az időközben elfogadott javaslat az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítéletével összhangban rögzíti, hogy az exportált, illetve meghatározott vámeljárások alatt álló termékekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás (például fuvarozás, termékek fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás) adómentességének feltétele az is, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy számára nyújtsák, aki (amely) a termékexportot, vagy a meghatározott vámeljárás alá tartozó termékkel az adóztatandó tényállást megvalósítja.

Viszonosság

Szerbiával és Törökországgal bővül azon államok listája, melyekre tekintettel Magyarország – a viszonosság fennállása alapján – biztosítja az adó visszatérítésének lehetőségét. Törökország esetében a rendelkezés feltételhez kötötten, az adópolitikáért felelős miniszter határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon lépne hatályba. A Török Köztársaságban gazdasági céllal letelepedett adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog korlátozottan, kizárólag az alábbi termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás tekintetében illeti meg:

• termékfuvarozási vagy személyszállítási szolgáltatás nyújtása érdekében beszerzett üzemanyag, igénybevett úthasználati szolgáltatás, a gépjármű működtetéséhez, üzemben tartásához beszerzett termék vagy igénybevett szolgáltatás;
• kiállításon, vásáron kiállítóként való megjelenés érdekében beszerzett termék, igénybevett szolgáltatás.

Szerbia esetében a viszonosság – feltételek nélkül -, 2019. január 1-től biztosított.

* * *

Kérdésed van az adóváltozásokkal kapcsolatban? Akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem

A PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2018. szeptember 25-én tartandó Új és megújuló adó- és adóalap kedvezmények a társasági adó rendszerében című konferenciámon egy kicsit más vizekre evezünk. Amennyiben részletesebben is érdekelnek a társasági adóalap kedvezmények vagy az adófelajánlás intézménye, akkor jelentkezz konferenciámra augusztus 25-ig kedvezményesen!